Előd

Vannak hosszú művek, amelyek rövidek

2009.04.21. 00:00

Programkereső

Jean Cocteau híres aforizma-gyűjteményében, a Kakas és paprikajancsiban olvasható ez a frappáns megállapítás. Cocteau persze rögtön hozzáteszi: "Wagner művei olyan hosszú művek, amelyek hosszúak" – amivel magam mélységesen nem értenék egyet. De hát ízlések és pofonok… 1918-ban Cocteaunak volt némi oka rá, hogy ne rajongjon a német kultúráért.

Mahlerről nem írt, felteszem: nemigen ismerte. Német nyelvterületen kívül Mahlert akkoriban még alig játszották (kivéve az Egyesült Államokat, ahol korán kialakult bizonyos kultusza). Egy Erik Satie-t magasztaló, példaképül az ifjúság elé állító esztéta-íróról azonban joggal feltételezhető, a budapesti és bécsi opera hajdani igazgatójának zenéjéért akkor sem lelkesedett volna, ha alaposabban tanulmányozza. A harmadik szimfóniáért bizonyosan nem. Hat tételes, első tétele különösen terjedelmes, az egész együttvéve közel két óráig tart, ha nagyszünet nélkül, egyvégtében adják elő. Röviden szólva: hosszú… Azazhogy nagyon hosszúnak tűnhet (akárcsak Wagner), ha az előadók szerényebb képességűek, nem nőnek fel a feladathoz.

Április 18-án rövidnek éreztem. S a lelkes tapsokból, bravózásokból ítélve nem maradtam egyedül ezzel az érzéssel a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Pedig nem volt tökéletes, azonnal CD-re veendő a Gustav Mahlerről elnevezett nemzetközi Ifjúsági Zenekar produkciója, s Ingo Metzmacher karmesterről sem gondolnám, hogy személyében Bruno Walther reinkarnációját ismerhettük meg. Jó tucatnyi disztonálásra, kürt-gixerre emlékszem, s arra, hogy az első tétel hihetetlenül izgalmas indítás után egy kicsit, ha szabad azt mondani, kipukkadt. Utóbbit a karmester számlájára írom. Metzmacher kiváló szakember, igazi profi, nyilván remek betanító, és a legjobb úton jár ahhoz, hogy nagy egyéniséggé váljon. De még nem az.

33f93710-cba3-43fa-aca9-37b39f9f91a5

Furtwaengler, a közismert anekdóta szerint néha körözött a kezével, a koncertmester biccentett a többiek felé, most, mert a Herr Direktor nem adta meg szabatosan az ütem-egyet. Ám, aztán rendszerint megszületett a csoda (nem mindig, tegyem gyorsan hozzá, a Trisztánnak létezik egy olyan felvétele is – élő előadásról – amely sok tekintetben kiábrándító. No, de a másik…). Metzmacher mindig beint, pontos, világos. Az „egész” léptékét, arányait érzi egyelőre kevésbé. Hajlamos vagyok azt hinni, a szünetek hosszán áll vagy bukik a lényeg.

Engedjenek meg egy kis kitérőt. Doráti Antal jó karmester volt, híres, keresett, igazi sztár. De hosszú időn át azért nem tartozott a legeslegnagyobbak közé. Viszonylag idős korában készített idehaza egy felvételt Liszt Krisztusáról. Elképesztő, ahogy ezen a lemezen a szünetekkel bánik! Torokszorítóak a csendjei – és soha nem véti el azt a pillanatot, amikor tovább kell menni (ajánlom a kettes CD harmadik trackjét). A másodperc töredékén múlik mindez. Ha tovább vár, oda a feszültség. Ha előbb indít, szintén. (A Philharmonia Hungaricával készített Haydn-sorozatából is említhetnék példát, tessék meghallgatni a 64. szimfónia lassúját – felülmúlhatatlan). Metzmacher most körülbelül ott tarthat, ahol Doráti, késő öregkora előtt. Furcsa szakma a karmesterség. Talán az egyetlen, ahol a múló idő nem rombol, inkább ki- (vagy be-) teljesíti a képességeket…

Felemelő élmény volt látni ennyi fiatalt, ennyi gyönyörű leányt (elnézést a férfisovinizmusért), olykor majdnem gyereket, aki hallatlan koncentrációval összpontosít a nagy feladatra, s szemmel láthatóan élvezi azt, hogy egy mestermű megszólaltatásában vehet részt. Ki ne bocsátaná meg, ha néha az izgalom hevében hibáznak? A kórus – az MR Gyermekkar és a Nemzeti Énekkar a maga kisebb szerepében (az ötödik tételben) nem hibázott, s a szólista, Jane Irwin is kiérdemelte a publikum háláját. Már megint azzal az érzéssel mentem haza, hogy Budapest manapság a zeneművészet egyik központja. Félek, nagyon félek, meddig lesz ez így.

(2009. április 18. 19:30 - Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - A Gustav Mahler Ifjúsági Zenekar koncertje - Mahler: III., d-moll szimfónia, km.: Jane Irwin (ének), a Nemzeti Énekkar Női Kara (karig.: Antal Mátyás), MR Gyermekkar (karig.: Thész Gabriella), vez.: Ingo Metzmacher)