Lukács

YouTube Szimfonikusok

2009.05.25. 06:00

Programkereső

A videómegosztó portálon toborzott zenekar néhány héttel ezelőtt kilépett a vituális valóságból, és New Yorkban sikeres koncertet adott.

Az együttes két magyar tagja, Bátki Viktor és Bencze László mellett a Youtube Symphony Orchestra Costa Rica-i első klarinétosát, Ana Catalina Ramirez Castrillót és az együttes legfiatalabbját, a Hong Kong-ban tanuló Rainice Lai-t kérdeztük élményeikről.

Bencze László (49, nagybőgő): Épp készültem feltölteni a YouTube-ra a saját bőgős videóimat, amikor megakadt a szemem a versenykiíráson, szóval azok közé tartozom, akik nap mint nap használják az internetet, és a YouTube-os felvételekből is rengeteg szerepel a kedvenceim között. Bár jó ideig nem lehetett tudni, mi is fog majd történni New Yorkban, végül egy nagyszerű produkcióba csöppentünk, kiváló zenészekkel, zseniális szólistákkal és karmesterrel, profi szervezéssel, úgyhogy azt hiszem, mindnyájunknak megérte a dolog. Nagyon szoros volt a program a három nap alatt, ismerkedésre alig jutott idő, de minden pillanatban lelkes és vidám arcok vettek körül. Nem tudom, lesz-e folytatás, hogy hirdet-e újra hasonló versenyt a YouTube. Ha igen, biztos, hogy sokkal több jelentkező lesz, úgyhogy jóval nehezebb dolga lesz a zsűrinek. 

 

Bátki Viktor (29, brácsa): Tulajdonképpen nem az az érdekesség a dologban, hogy interneten lehetett jelentkezni, hanem az, hogy ezáltal a világon mindenhol jelentkezni lehetett, különösebb előfeltétel nélkül. A kiválasztott zenészek 33 országból érkeztek. Büszkeséggel és örömmel tölt el, hogy mint a brácsaszólam vezetője képviselhettem a magyar színeket ebben a nemzetközi zenekarban. A koncertélmény felejthetetlen volt, hisz minden zenész álma a Carnegie Hall-ban játszani. Jelentkezésemet ez motiválta legfőképp. A hangverseny maga egy amerikai megaprodukció volt, ahol a közönséget a zene sokszínűségével szórakoztatták, vizuális hatásokkal kibővítve.

Ana Catalina Ramirez (28, klarinét): A YouTube Szimfonikus Zenekar előzmények nélküli kezdeményezés, úgyhogy történelmet írtunk! De nem csak ezért tartom fontosnak, hogy részt vehettem a programban, hanem azért is, mert olyan kiváló mesterekkel dolgozhattam együtt, mint Michael Tilson Thomas. Legalább ennyire lényeges, hogy zenészként és emberileg is értékes multikulturális kapcsolatokat és élményeket adott a program. A szervezés maga egyébként nem nemzetközi volt, hiszen amerikai intézmények és cégek szántak rá időt és pénzt, hogy az álom megvalósulhasson. Egy álom, amely a 21. századi technológia, a művészet és az oktatás összekapcsolásának lehetőségeit kereste.

Rainice Lai (17, ütőhangszerek): Az első neten toborzott szimfonikus zenekar nem csak arra bátorított világszerte mindenkit, hogy osszuk meg egymással a zenéinket, hanem arra is lehetőséget nyújtott, hogy együtt zenéljünk. A legizgalmasabb éppen az volt, hogy nagyon távoli országokból nagyon különböző életkorú emberek kerültek egymás mellé. Kiváló lehetőség, és csodálatos felfedezés volt mindannyiunk számára, hogy megmutathattuk egymásnak, ki hogyan viszonyul a zenéhez. Fantasztikus élmény volt, amikor a zenekarban egymás mellett ülve megszólaltattuk a darabokat, és rádöbbentünk, mennyivel jobban tudjuk kifejezni érzéseinket és gondolatainkat a zene segítségével, mint bármely nyelven.