Menyhért, Mirjam

Lajtha és ami azon túl van

2009.05.25. 06:00

Programkereső

Nagyon sok magyar és külföldi magyar zeneszerző van, akik nagyobb figyelmet érdemelnének.
Debreceni Kodály Kórus
Debreceni Kodály Kórus

A méltatlanul keveset játszottak és elfeledettek kiásásában nagy szerepe van az olyan sztároknak, mint a nem rég fergeteges koncerteket adó Cecilia Bartoli, vagy a régi zene mozgalom mai sztárjai: Cristopher Rousset vagy René Jacobs vagy Andrew Manze. A sztárok ugyanis azok, akik egy középszerű műről is el tudják hitetni, hogy az nagyszerű. Az előadásuk emlékezetes marad, és ez fenn tartja a repertoárok felszínén a művet is. A zeneszerzőknek így szerencséjük van, hiszen egy jó interpretáció miatt sokáig megúszhatják az elsüllyedt státuszt, és ha más nem is, a mű legalább egy remek lemezfelvétele fennmarad.

A Debreceni Kodály Kórus legújabb lemezén két olyan szerző hallható, akinek kijárna az újrafelfedezés. Egyikük ismertebb - éppen a jó interpretációk miatt (amiatt, hogy remek együttesek, remek karmesterek tűzték műsorra darabjait), másikuk, a világban, sajnos, alig ismert, holott a huszadik századi zeneszerzők közt alig találunk nála szellemesebb, okosabb, érzékenyebb zenészt. Egyikük olasz, és számos, tulajdonképpen sok figyelemre nem méltó, darabját ma is játsszák, például a Róma fenyőit, vagy egyáltalán a Róma trilógia darabjait (igaz olyan remek műveit, mint a régi táncokat felelevenítő, azok tökéletes megértéséről tanúskodó Régi Táncokat: nem), másikuk magyar: Bartók és Kodály és pályatársa, barátja.

Egyiküket ismerik a műveltebb zenehallgatók, szerte a világban, másikukat szinte csak hazánkban. Pedig ha van valaki, aki megérdemelte volna a hírnevet, a világhírt, hogy a Concertgebouwban ugyanúgy játszák, mint a szegedi Konzervatórium Nagytermében, az Lajtha László, a - minden kétséget kizáróan - legkiválóbb elsüllyedt szerzőnk. Akinek már életében is kijutott a mellőzöttségből. Igaz, sosem csatlakozott irányzatokhoz, nem kötelezte el magát egyetlen iskola mellett sem. Kórusműveivel sem az Éneklő Ifjúság mozgalom szolgálatába állt, nem Bárdos Lajosnak és kórusának gyártott műveket. Stílusa különbözik mind Kodályétól, mind Bartókétól. Ha Szőllősy András a harmadik mester Ligeti és Kurtág mellett, akkor a harmincas években Lajtha volt e kevesebbet emlegetett harmadik.

Nem elsősorban kórusművei miatt állítható melléjük - a Debreceni Kodály Kórus lemezén hallható Esti párbeszéd óvatos kritikákat kapott - sokkal inkább triói és vonósnégyesei okán.

A Debreceni  Kodály Kórus - elsősorban is - szép lemezén, Ottorino Respighi Lauda per la Nativita del Signore című Betlehemes játéka, és Lajtha kompozíciói - a Hol járt a dal?, az Áprily Lajos versekre íródott Esti párbeszéd és az A hegylakók, valamint két dal Charles d'Orleans verseire - hallható.

Csak azért nem hiszem, hogy e revelatív és gondos felvételek nem lesznek széles körben ismertek, mert a Debreceni Kodály Kórus ismertsége nem is hasonlítható Bartoliéhoz, sem pénz, sem egyéb forrás nincs az együttes sztárolására. De egyébként a felvételek - különösen a Respighi-mű felvétele - megérdemelné a magas eladott példányszámot, és a külföldi sikert. E mű tulajdonképpen egy karácsonyi pásztor-játék, amiben az Angyal, a Pásztorok és Mária folytat párbeszédet az Úr születéséről. Pontosabban az örömről.

E csöndesen melankolikus (a pasztorális művek alaphangulata e lágy és inkább a boldogság, mint a bánat felé közelítő szomorúság) kórusműben minden az öröm felé tart: a szereplők a jó hírt, vagyis az Evangéliumot hirdetik. Vagyis, bár megjelenik a mű alaptónusában is a Megváltó szenvedéstörténete - leglényege ez az evangéliumi tisztaság. És ehhez alkalmazkodik, ezt adja vissza kiválóan valamennyi szólista is, legfőképpen az a Szabóky Tünde, akinek hangját, éneklésének kifejező erejét, nem lehet eleget méltatni. Az ő Angyala telve van örömmel. Nem csupán előad, vagy megjelenít, de egyenesen közvetít: akár egy angyal. Lax Éva Máriájának is alapvető tulajdonsága a tisztaság.

E valóban a jászol barlangját idéző kórusmű egyik legszebb epizódja az a Glória, ami előtt, mintha a lélegzet szakadna meg, a zenei gondolat is megáll. Ebben a fugatóban mutatkozik meg, hogy két tényezőn határozza meg egy kórus minőségét, a hangzás(kép) és a karmester. Erdei Péter tagolásában a triangulummal és két zongorával kísért nagyszerű fúga a Bach előtti nagymestereket, Schützöt, Buxtehudet idézi. A ritmusváltások, a különleges hangszer összeállítás miatt, e zene ráadásul megelőlegezi az experimentális szerzőket, így Michael Nymant is. Erdei remekül fogja össze a főszereplő kórust.

A Lajtha-művek karmesteréről, Ella Istvánról sajnos ez már nem mindig állítható. Lajtha költő barátjának, Áprilynak a verseire írt műveiben a melizmák nem elég hangsúlyosak, nem elég „vadak", ráadásul, itt is, és az Orleans szövegekre írt művekben is, a hatáselemek eltakarják a szöveget. Sajnos az nem mindig érthető: ezért nem domborodik ki, és ez sajnálatos, az Esti párbeszéd dialógusjellege.

Respighi azért is könnyen Lajtha mellé állítható, mert mindketten, már a húszas években, mintha a régi zenés mozgalom hívei lettek volna (holott annak áttörése még vagy negyven évet váratott magára), mindketten amellett törtek pálcát, hogy Bachot kis apparátussal kell játszani. Lajtha még azt is megkockáztatta, hogy korhű hangszereken.

Pedig ezidőtájt jelenik meg Furtwangler harcos cikke, amely letöri a kezdeményezők szárnyait. Érdemes Lajthát idézni, bizonyítandó mennyivel megelőzte korát: "régi korok muzsikái egy-egy más és idegen nyelvre változnak. Ezeket a nyelveket bizony meg kell tanulni, mert a művek a mai zenei nyelvre lefordíthatatlanok. Teljesen lehetetlen például egy mű hangszerelését, dinamikai effektusait, a kifejezését, megváltoztatni a nélkül, hogy evvel együtt meg ne változtassuk magát a kifejezni valót, a mű lelki tartalmát is. Ha tehát a lehetőség szerint Bach elképzelte hangszereken és az ő összeállításában tudom megszólaltatni a műveket - akkor fognak a legjobban hangzani". (Sajnálhatjuk, hogy Lajtha neves tanítványa, Ferencsik János, ezekből a fontos gondolatokból nem vont le következtetést...)

Lajtha mindig is hangsúlyozta vonzalmát a németalföldi zenéhez. Nagy szerénységről, műveltségről tanúskodó önéletrajzában, írja, "a fantasztikus szimfóniák mellett contrapunctot tanultam, bámultam és szerettem a nagy holland contrapunctistákat: olvastam és ömsertem őket", ami azért is érdekes, mert akkor mutatott érdeklődést a németalföldi mesterek iránt, amikor azoknak műveit nem hogy nem oktatták azokat még hazánkban, de alig is ismerték őket.

Ezért is gondolom azt, hogy a Lajtha-kórusműveket, melyek magukon viselik e hatás nyomait, lehetne, lehetett volna, régi zenésebben előadni, kevesebb vibrálással, erősebb hangsúlyokkal, a szövegre jobban ügyelve. De kétségtelen a művek előadása így is nagy élmény.

Lajtha a capella vegyeskarainak írásakor még nem számíthatott arra, hogy azokat majd hallhatja is. Elismerése mind a mai napig várat magára, Kossuth-díjat is csak népzenegyűjtő munkásságának elismeréseképpen kapott, holott messze nem ez a momentum teszi őt említésre méltó mesterré. Kórusművei nem népzenés művek, mint a Kodály művek, az Áprily versekre írt darabokat legfeljebb egyszerűségük miatt lehet azokhoz hasonlítani. A két Áprily kórust a Homérosz Kórus mutatta be 1935-ben, a Hol járt a dalt? Bárdos Cecília Kórusa.

A Hol járt a dal?-t a Debreceni Kodály Kórus nagyszerűen kelti életre. Egészen lélegzetelállító a pillanatnyi kivárás az "villámfényben látta lenn" sor után, különösen azért, mert a kulcsfontosságú mondat összekapcsolja e művet az előtte felhangzó Respighi darabbal.

Az Esti párbeszéd végén, a dúr-akkordok után, fenségesen és szintúgy szomorúan cseng az üres kvart. A feszült hangközök a kiválóan megrajzolt dallamvonalak miatt nem okoznak a kórusnak nehézséget. E mű tele van melizmákkal, dúdolt, dünnyögött magánhangzókkal, elzümmögött mássalhangzókkal: ezektől lesz a párbeszéd sejtelmes, ezek miatt érezhetjük úgy, e mű nem másról, mint a halálról, a csöndes, méltósággal teljes elmúlásról szól. A saját halál vágyáról. A „szépen halni meg" vágyáról.

Az Orleans szövegekre írt műben - ne feledjük Debussy is, aki Lajthára nagy hatással van, írt művet a szövegeire - a lalla szövegre komponált dúr-akkordok követik egymást, e hatást, ezt az érzést megidézendő.

Itt éreztem, hogy e lallázás néhol nem elég izmos, nem elég erős, hiányzik belőle a fokozódás, az elmúlás közelsége. De leszögezhetjük, e lemez nem csak egy égető tartozás kiegyenlítésére tett kísérlet, sokkal több annál: szép és sokszori hallgatást kikövetelő lemez.

Choral Works (Hungaroton)

Respighi és Lajtha művei

Km.: Debreceni Kodály Kórus

Vez.: Erdei Péter, Ella István