Máté, Mirella

Brahmsi nyarak

2009.08.02. 00:04

Programkereső

Johannes Brahms 1884 nyarán járt először a stájerországi Mürzzuschlagban, és annyira megszerette a várost, hogy következő évben ismét eltöltött itt néhány hónapot. Mindkét alkalommal a 16. században épült Hammerherren-ház emeleti lakását vette bérbe.
Brahms Múzeum
Brahms Múzeum

Gyakran látta vendégül itt bécsi barátait, nagyokat kirándult a környéken, és persze dolgozott. Két év alatt összesen kilenc hónapon át lakott a Wiener Strasse 4. szám alatti házban. Itt fejezte be a IV. szimfóniát, a kis verandán - amit ő csak "komponálóerkélynek" hívott - pedig harminc dalt és kórusművet írt. A nyaraló-lakást 1991-ben rendezték be emlékmúzeumnak, a gyűjtemény 2004-ben az Európai Múzeumok Díját is elnyerte.

Ha jó időpontot választunk a látogatásra, és elkerüljük a csúcsforgalmat, egy kis fantáziával azt is érezhetjük: mindjárt jön, és megfőzi a vendégnek járó kávét. Itt állították ki ugyanis a komponista bécsi lakásából származó kis kávéfőző masináját, amivel minden reggel elkészítette magának szokásos feketéjét, és még sok más apró használati tárgyat, például a kefét, amivel a szakállát tartotta rendben. A  tárlathoz egy elsötétített folyosó vezet, a megvilágított vitrinekben Brahms gyerekkorát idéző képek a hamburgi szülőházról, a családról, tanárokról, barátokról, közben a hangszórókból az I. zongoraszonáta szól. Ez után kezdődik a Brahms nyaral című állandó kiállítás lényegi része.

Az egyik falon felirat: "Amit a nyár nem hoz meg nekem, az télen sem megy." A mondás Richard Strausstól származik ugyan, de a kiállítás rendezői szerint Brahms is mondhatta volna, aki télen elsősorban zongoraművész és karmester volt, nyaranta pedig zeneszerző, hiszen nagy művei mind nyáron születtek. Az egyik üvegvitrinben egy korabeli vonat modellje - ami gombnyomásra körbe is megy - emlékeztet a brahmsi utazásokra, emellett levelek, naplórészletek, koncertplakátok, kéziratok idézik fel a nyári hónapokat. Itt van az a márványdarab is, amit egyszer Rómából hozott magával emlékül, míg az 1883-as wiesbadeni nyarat, amikor III. szimfóniát komponálta,  egy, a vezénylő Brahmsot megörökítő rajz eleveníti fel. A képet egy barátja, Willi Beckenrath készítette az egyik koncerten. 

Brahms Múzeum
Brahms Múzeum

Aztán következik szép sorjában a többi nyaralás, például a Pörtschachban eltöltött hetek. A zeneszerző három egymás utáni évben is hosszabban időzött a Wörthi-tó partján fekvő üdülővárosban, ahol a feljegyzések szerint minden nap hajnali négykor már útban volt a fürdőház felé. Itt hallotta először hegedülni az akkor mindössze tizenöt éves Marie Soldatot, akit annyira tehetségesnek tartott, hogy beajánlotta tanulni a híres hegedűművészhez, Joseph Joachimhoz. A látogató belenézhet Marie naplójába, miközben a Wörthi-tó partján komponált Brahms-hegedűszonátát (op. 78) hallgathatja. Ezután megpihenhet kicsit azon a padon, amin a zeneszerző is gyakran üldögélt Bad Ischlben bérelt villája verandáján. (Ám nemcsak a padot hozták el a mürzzuschlagi múzeumba, de az eredeti veranda épen maradt részeit is, és az egészet újra felépítették.) A Bad Ischlt idéző ereklyék között látható a Ferenc József adományozta Lipót-rendjel is, amihez Brahms igen egészségesen viszonyult: "hidegen hagynak a kitüntetések, de azért szeretem, ha nekem adják" - mondogatta állítólag többször.

A nyaralással eltöltött hónapok közötti időszakban a bázist a bécsi, Karlgassén található lakás jelentette. A múzeum számára rekonstruálták a lakás könyvtárszobáját, ahova bekerült néhány eredeti tárgy is: a már említett kávéfőzőn és szakállkefén kívül tányérok, szivartartó, újságok, pár ruhadarab.

A kiállítás legjobban "átérezhető" része persze a Mürzzuschlagban eltöltött két nyarat felidéző szoba. Itt áll a zongora, amin a nyaralás hónapjai alatt játszott, a vitrinben csomagocska, amiben a kedvenc kávéját küldték Bécsből, és sok más, apró tárgy. A falon képek, Eusebius Mandyczewskiről, aki a zeneszerzőt Mürzzuschlagba hívta és ide kísérte, Marie Laschitzról, aki a házat bérbe adta, valamint kis történetek az itt eltöltött időszakról. Egy alkalommal például tűz ütött ki az egy emelettel lejjebb lakó ácsmesternél. Brahms odaszaladt oltani, a IV. szimfónia kéziratát pedig a személyes értékeivel együtt a lakásban hagyta. Csak a szerencsének és a barátok mentőakciójának köszönhető, hogy nem égett minden porrá. Vagy a hiábavaló gyalogtúra története, amikor Brahms elindult a tizenkét kilométerre fekvő Krieglachba tiszteletét tenni Peter Roseggernél, akinek írásait igen nagyra becsülte. Amikor megérkezett, a költő éppen dolgozott, és annyira elmerült a munkában, hogy tudomást sem vett a vendégről. A zeneszerző egy darabig várt, aztán sarkon fordult, és soha többé nem kereste Rosegger társaságát. A Mürzzuschlag-szobához egyébként egy kis erkély is tartozik, ahol már az a IV. szimfónia szól, amelyet Brahms szerint "érezhetően áthat az itteni klíma". (Aki kézzelfogható emlékre is vágyik ezek után, magával viheti a mű meiningeni ősbemutatójára nyomtatott program másolatát.) 

Brahms Múzeum
Brahms Múzeum

Végül jön a desszert, a múzeum egyik legértékesebb darabja, vagyis a kiállítás utolsó helyiségében, a koncertteremben álló Streicher-zongora. A hangszert a Fellinger házaspár, Brahms közeli barátai vásárolták 1881-ben Emil Streicher híres gyárában, és a család bécsi otthonába, az Arenberg-palotába vitették. Brahms gyakran vendégeskedett Fellingeréknél, és a palota zeneszalonjában felállított hangszeren 1882 és 1895 között harmincnál is több házikoncertet adott. Gyakran játszott együtt Robert Hausmann-nal, a neves Joachim Quartett csellistájával. Egy ilyen hangverseny alkalmával, 1886 októberében hallhatták a szerencsés meghívottak először az op. 99-es F-dúr szonátát, jó néhány nappal a bécsi Musikvereinban tartott ősbemutató előtt. A Streicher-zongorához kötődik egy egészen egyedi hangfelvétel is. 1889. december 2-án az Edison cég képviselője eljött az Arenberg-palotába, hogy fonográffal rögzíthesse, amint Brahms az egyik magyar táncot játssza. A sokat látott, 240 cm hosszú, bécsi mechanikájú, kereszthúros zongora később családi tulajdonban maradt, a hangszert az ükunoka, dr. Imogen Fellinger hagyta 2001-ben az emlékházra. Egy évvel később befejeződött a restaurálás, azóta a múzeumi koncertek alkalmával többször is játszottak rajta.

A rendszeresen megrendezett hangversenyek mellett a mürzzuschlagi "Hammerherren"-házban minden szeptemberben nemzetközi Brahms-ünnepet tartanak. Az idei, szeptember 16-án kezdődő ötnapos rendezvény címe: Zenei örökség Brahms műveiben.

Aki egyszer megnézte a múzeumot, de nincs lehetősége a koncertekre visszajárni, a shopban megveheti az ominózus 1889-es hangfelvétel restaurált CD-változatát, és akkor hallhatja Brahmsot zongorázni, amikor csak akarja. Azért ez sem utolsó élmény.