Móric

Hazatértek

2009.08.05. 12:21

Programkereső

A nyíregyházi Pro Musica Leánykar a napokban érkezett haza egy hónapos japán koncertkörútjáról. Az utazásról és az átélt élményekről kérdeztük Szabó Dénes Kossuth-díjas karnagyot, a kórus vezetőjét.

- A Nyíregyházi Cantemus Kórus együttesei évek óta visszajáró vendégek a felkelő nap országában. Mennyiben volt más a mostani utazás, mint az előzőek?

Pro Musica Leánykar
Pro Musica Leánykar

 

- Úgy tűnik, mind a rendezők, mind a résztvevők sokat tanultak az előző utakból, ezért az teljesen zökkenőmentes volt. Annak ellenére, hogy az indulásunk napján megadott programtól több helyen eltérés mutatkozott, még egy-egy hangverseny helyszíne és a város is megváltozott - minden rendben volt. A Pro Musica név Japánban egyre ismertebb, ezért a korábbinál vakmerőbb vállalások is belekerültek a programba: Osakában az egyik legszebb és legelegánsabb koncertteremben egymás utáni napon két különböző műsorral, két koncertet is szerveztek a rendezők.

- Pontosan hány koncertje volt az énekkarnak és milyen nézőszám előtt zajlottak ezek?

 

- 23 alkalommal adtunk hangversenyt, melyek között volt nagyobb és kisebb volumenű is. A 23-as szám rekordnak tekinthető, talán csak egy utazás alkalmával múltuk felül ezt a teljesítményt. Ilyen szempontból meglehetősen nagy volt az énekesek terhelése, de a turnét - és ez is a rekordok közé tartozik - különösebb hangi probléma nélkül tudtuk végigcsinálni. A nézők számát természetesen a terem nagysága is meghatározta: 500 főtől egészen 2000 főig változott. Hivatalos adat ugyan még nincs róla, de körülbelül 20.000 ember hallotta koncertjeinket az egy hónap alatt. Ennek megfelelően a CD lemezeink is szép számban fogytak.

- Milyen repertoárral készült az együttes a turnéra?

 

- Elsősorban magyar zeneszerzők műveit énekeltük, így egyengetve a magyar zene japán sikereit. Az a tapasztalatom, hogy azok a darabok, amik ott sikeresen szerepelnek, azt a következő esztendőkben a japán kórusok repertoárjukra tűzik. Így történhetett meg az is, hogy Kocsár Miklós zeneszerzőről kórusversenyt neveztek el Japánban. Kocsár mellett most, Gyöngyösi Levente, Orbán György, Kodály Zoltán, Bartók Béla és Karai József műveit énekeltük legtöbbször. A mostani utazásnak az is rangot adott, hogy a Magyar Nagykövetség két alkalommal is képviseltette magát a koncertjeinken, a nagykövet úr pedig külön levélben üdvözölte az énekkart. Mindez nagyon jó képet fest Magyarországról.

- A meglehetősen nagy terhelés ellenére, azért némi szabadideje is volt a kórusnak.

 

- Az is a tapasztalatok közé tartozik, hogy ilyen hosszan tartó fizikai, idegi és érzelmi terhelés mellett az énekkarosoknak szükségük van léleküdítő, ellazító élményre is. Amikor megérkeztünk az Osaka Kansai repülőtérre, tapasztalatból tudtuk, hogy nem szabad aludni, annak ellenére, hogy nap hátralevő része a magyar éjszakának megfelelő és rendkívül nehéz az utazó számára. Ha akkor elalszunk, akkor nagyon sokáig tart a tényleges átállás. Ezért rögtön elmentünk az Umeda Sky Buildingre, a 40 emeletes 173 méter magas felhőkarcolóra, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a városra. De jártunk safari parkban is és két alkalommal olyan szállodát választott a szervező, ami közvetlenül a tengerparton volt, így a fürdőzés sem maradt el. Voltunk különös botanikus kertben, találkoztunk hatalmas baglyokkal, kapibarát etettünk, kengurut és pingvint simogattunk és a hatalmas csőrű tukánokat is a kezünkből etettük. A Japánban gyakran előforduló földrengések és egyéb természeti katasztrófák elkerültek bennünket, egyedül a magas páratartalom viselte meg kissé a társaságot.

Pro Musica Leánykar
Pro Musica Leánykar

- A most Japánba utazó csapatban voltak nagyon rutinos, az országot többször is megjárt énekesek és voltak rendkívül fiatalok is. Hogyan sikerült összekovácsolni őket?

 

- Elhatároztam, hogy annak ellenére, hogy a Pro Musicát hívják koncertezni, jelentős fiatalítást kezdeményezek. Olyan énekesekkel is utaztunk, akik még nem hogy Japánban nem voltak, de némelyikük még repülőn sem utazott eddig. Külön öröm volt látni az ő rácsodálkozásukat mindarra, amit a rutinosabbak már többször átéltek. A nagyon tapasztalt, megbízható idősebb tagok segítségével a fiatalok gyorsan és könnyen alkalmazkodtak a körülményekhez. Így a 14 éves és a 30 év felettiek csapata hangilag, intenzitásban, intonációban, és mint közösség is kiválóan vizsgázott.

- Ilyen hosszú és kimerítő utazás után illik egy kicsit pihenni, de úgy tudom, hogy erre most nem sok lehetőség lesz, hiszen augusztus végén ismét külföldre utazik az énekkar!

 

- Én bíztam egy kis pihenésben, de úgy tűnik, ezt most nem engedi a feszített program, hisz két nagyon fontos nemzetközi utazás következik és nem ugyanazokkal, akikkel a japán utat végigénekeltük. Mondtam is magamban, hogy ha velük még most további öt koncertet kellene tartani, akkor nem aggódnék, de most két különböző csapatot kell felkészíteni spanyolországi és olaszországi koncertekre. A felkészülési időszak pedig mindig nagyon nehéz. Mindezek mellett nyakunkon a következő évad, melynek programja egyre sűrűbbé kezd válni. Sok-sok belföldi és külföldi meghívásnak tehetünk eleget. A legközelebbi magyarországi fellépésünkre augusztus 19-én, Dombrádon kerül sor az állami ünnep alkalmából. Úgyhogy nem fogunk unatkozni!