Jenő

Békés misszió

2009.11.23. 12:30

Programkereső

Somogyi-Tóth Dániel orgonaművész-karmester 2007. decembere óta az idén 50 éves Békés Megyei Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője, az Operettszínház állandó vendégkarmestere, és emellett profi légifotós. A békéscsabai együttessel november 26-án mutatkoznak be a Művészetek Palotájában – ez alkalomból beszélgettünk vele pályájáról és a zenekarról. INTERJÚ

- A Operettszínházból jössz, alig egy hete adtatok a Békés Megyei Szimfonikus Zenekarral koncertet Békéscsabán, néhány nap múlva pedig a Müpában mutatkoztok be. Mindig ilyen sűrű a naptárad?

- Ennyi koncertem nem szokott lenni, de ahhoz, hogy ezek a hangversenyek jól sikerüljenek, vagy hogy a koncertek hátterével rendben legyen minden, mindig rengeteget kell dolgozni. Szóval minden napom sűrű, csak legfeljebb nem vezényléssel telik. Rengeteg időt töltöttem a számítógép előtt, hogy az 50. jubileumi évadot előkészítsük, és sok nem zenei feladatot is elvégeztem. Nagyon izgalmas kihívások ezek is, de most már vágyom rá, hogy csak a zenével kelljen foglalkoznom.

Somogyi-Tóth Dániel
Somogyi-Tóth Dániel

- Amellett, hogy művészeti vezető vagy a Békés Megyeieknél és állandó vendégkarmester az Operettben, zongoristaként is foglalkoztatnak.

- Nyilván egy sor olyan feladatot kapok, amit a zongora mellől kell megoldani. Az Operettben például a Bajadér betanulási időszakát végigzongoráztam. Szabályosan lecsaptak rám, én pedig örömmel vállaltam a korrepetíciót, hiszen azzal is tanultam a művet. Most pedig Mozart d-moll zongoraversenyét játszottam a Békés Megyei Szimfonikus Zenekarral. Remélem, mindenkinek tetszett; én legalábbis rendkívül élveztem, hogy egyszerre vezénylehetek és zongorázhatok.

- Orgona és karmester szakon végeztél a Zeneakadémián - hogyan alakult a pályád?

- Gyerekkoromban intenzív érdeklődést mutattam a rokonságnál fellelhető zongorák iránt, és később el is kezdtem zongorát tanulni. Ám nagymamám falujában - ami véletlenül éppen Békés megyében van -, ahol a nyarakat töltöttem nem volt zongora, úgyhogy megkaptam a templom kulcsát, hogy ott gyakoroljak. Akkor szerettem bele az orgonába. A zenekarral pedig már a konziban elején kapcsolatba kerültem, noha sem fúvós, sem vonós hangszeren nem játszom. Kórus helyett a zenekarba kerültem billentyűsnek: előadtunk például egy Messiást, amiben felváltva csembalóztam és orgonáltam. A karmesterség is már a konziban felmerült bennem - nyilván azért, mert a zenén belül is mindig is szerteágazó volt az érdeklődési köröm, és sok mindent csináltam egyszerre.

- Kiket tartasz mestereidnek, példaképeidnek?

- Karmesterként mindkét tanáromat, Gál Tamást és Ligeti Andrást. Ligetit jóval azelőtt ismertem meg, hogy a Zeneakadémiára került volna tanítani, mert az ő zenekarában - a Matávban - játszottam éveken keresztül, mint billentyűs. Rengeteg művet végigjátszottam orgonán, zongorán, csembalón, cselesztán... kvázi zenekari tagként belülről figyelhettem az ő működését. Mivel a billenytűs szólamokban sok tacet van, volt alkalmam mint zenekarvezetőt és zenész-egyéniséget közelről megismerni, és a próbamódszereit, zenéhez való viszonyát magamba szívni. Gál Tamással pedig már a Zeneakadémiai évek lezárultával kerültünk igazán intenzív viszonyba. Hihetetlenül sokat tanultam tőle, de érdekes módon csak most ért be, amiket tanított. Gál Tamás nagyon sokat segít nekünk a Békés Megyei Szimfonikus Zenekarnál, a próbáinkra is egyre gyakrabban le-lejár, amitől mindig szárnyakat kap a zenekar. Ő egyébként jó húsz évvel ezelőtt maga is állt a zenekar élén, most pedig megválasztottuk örökös művészeti vezetőnek. Fantasztikus érzés, hogy az egykori tanáromtól most is folyamatosan tudok újat tanulni, úgy, hogy már nem járok hozzá.

- Milyen célokkal érkeztél Békéscsabára?

- Azt tűztem ki magam elé, hogy ebből a zenekarból olyan együttes váljék, amire a Megye büszke lehet. Nyilván nem az élvonalbeli zenekarok babérjaira kívánunk törni, hanem az a cél, hogy - elsősorban a megye lakosainak -  valódi, színvonalas zenei élményt nyújtsunk, és hogy egyformán élvezze a zenekar és a közönség, amit csinálunk.  Cél, hogy neves karmesterek érkezzenek, hogy legyenek jó szólistáink. És mindennek van egy marketing- és kommunikációs oldala is, ami nélkül a kitűzött célokat nem lehet megvalósítani. 2007-ben nem pusztán új karmestert kerestek, hanem olyasvalakit, aki gazdája - szinte menedzsere - is lesz a zenekarnak. Mivel légifotósként  az üzleti és kommunikációs életben szert tettem némi tapasztalatra, valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy végül az én pályázatomat választották. Hál'Istennek az elmúlt két év elértünk egy olyan szintre, hogy már csak a zenére koncentrálhatunk.

- Milyen művészeti koncepciót, repertoárt dolgoztál ki a kitűzött célok és a lehetőségek ismeretében?

- A lényeg az építkezés. Most még nem lehet olyan darabokat eljátszani, amiket jövőre már igen, azután pedig még inkább. Építeni kell az együttest, de a közönséget is. Van nyilván sok olyan ember, aki csak az év végi koncerten műsorra tűzött Carmina Buranára fog jegyet váltani, de ha akkor olyan élményt kap, akkor a következő koncertre is eljönnek, ahol mondjuk Mozart Haffner-szimfóniája megy majd. Jövőre például eljátsszuk Brahms egyik zongoraversenyét Tóth Péterrel, aki Békéscsabán született, és a zenekar állandó szólistája. Lesznek közönségcsalogató darabok, és olyanok is, amire majd rácsodálkoznak. De ugyanerre a koncepcióra épül az idei évadunk is: tavaszi hangversenyünkön eljátsszuk Csajkovszkij népszerű Rómeó és Júlia-nyitányát, majd rögtön utána Aratjunjan Trombitaversenyét Boldoczki Gábor szólójával, ami nem túl ismert mű, viszont nagyon izgalmas. Emellett az is szempont volt, hogy az őszi koncerteken játszott IX. szimfóniát követően valami könnyedebbet tanuljon a zenekar.

- Foglalkoztok-e az utánpótlásneveléssel, ami az utóbbi években a világ legnagyobb zenekarainak is komoly fejtörést okoz?

- Az építkezést már el is kezdtük, de a helyzet nehéz, mert Békés megyében nincs Zeneművészeti Főiskola, tehát aki igazán konziban tehetséges, legalább Szegedig elmegy. Visszacsábítani őket pedig nem könnyű - igaz, nem is lehetetlen:  koncertmesterünk, Uhrin Viktor a Zeneakadémián végzett, de visszajött a megyébe. Ami pedig a közönségépítést illeti, a elmúlt évhez hasonlóan lesz interaktív és - tavalyi tapasztalatok alapján - sikeres ifjúsági programunk: idén a Rómeó és Júliával járjuk be a megyét.

- Hamarosan kezdődik az Operettben a Szépség és a Szörnyeteg - hogyan egyezteted össze a két munkahelyedet?

- A Békés megyei „misszió" nagyon kreatív, személyre szabott munka, ahol nagyon sok minden az én elképzeléseim szerint  alakul; amikor pedig az Operettbe átjövök, elvégzendő feladatok és kemény elvárásrendszer vár. A kettő nagyon jól kiegészíti egymást.