Erzsébet

Első és utolsó

2009.11.25. 10:38

Programkereső

Kortárs ősbemutató és a klasszikus koncertrepertoár csúcsa, a legszemélyesebb szerelmi történet és a közösségi érzés apoteózisa – első pillantásra ilyesforma szembeállításokba rendezhető a budafokiak Vox Fortissima-bérletének első hangversenye. - KRITIKA

Azért a zenekart megelőzve pódiumra lépő Hollerung Gábor rögtönzött bevezetőjével, ha nem is illesztette egészében dialektikus egységbe Gyöngyösi Levente Első szimfóniáját és Ludwig van Beethoven Kilencedikét, mindenesetre lelkes szavaival igyekezett a kortárs alkotás iránti fokozott érdeklődésre hangolni a közönséget, gusztust csinálva a Budafoki Dohnányi Zenekar felkérésére íródott szimfóniához. Törekvése sikerrel is járt, igaz, Gyöngyösi Levente művének e szavak nélkül is jócskán kijárt a figyelem, hiszen a néhány éve felismert tény ma már evidencia: Gyöngyösi nemzedékének kiemelkedő tehetségű, s egyszersmind mindenkor hallgatóbarát zenét kínáló tagja.

Hollerung Gábor
Hollerung Gábor

Az opera, az oratórium, a passió, s a szimfonikus ciklusként meghatározott Verkündigung után a szigorúan vett szimfónia műfaja került most hát sorra a 34 esztendős zeneszerző terebélyesedő életművében, s amennyire ez legelső hallás után megállapítható, a végeredmény jelentékeny. "Az I. szimfónia egy személyes vonatkozásokban bővelkedő szerelmi történetet dolgoz fel, amelynek az íve egy nagy szerelem születésétől annak elmúlásán át az új szerelem születéséig tart." - fogalmazta meg műve - ilyeténképp önéletrajzinak tekintendő - programját Gyöngyösi, s ítéljük bár mégoly banálisnak a szavakba foglalt sommát, azért a szimfónia figyelemreméltó ötletességgel nyúlt e fenségesen hétköznapi témához. Az első tétel madárcsivitelős idillje a Pastorale szimfónia, a harmadik tételben elővonultatott "menet a (lelki) vesztőhelyre" pedig már programszerűen is a Fantasztikus szimfónia jelentéskörét idézte meg, s utóbb akár az Örömóda dallamtöredékét is felismerhettük a mű zárószakaszában. Sőt mi több, Gyöngyösi még a populáris zene lomtárából is előhozott néhány megoldást számunkra. Csakhogy nála a könnyű kézzel alkalmazott idézetek sosem állnak össze egyetlen nagy idézőjellé: a komponista tud, mer és akar is reflektálatlan őszinteséggel szólni a közönségéhez, s ez ma már egyszerre imponáló és problematikus tulajdonság. A számos ütőhangszert, valamint szintetizátort és elektromos erősítésű csellót is mozgósító, triviális, sőt szinte már ordenáré kétségbeesés percei csakúgy vitathatónak mutatták Gyöngyösi attitűdjét, akár a több kórust és egy mezzoszoprán szólistát igényelő, összesen nyolc versből idézeteket hozó zárótétel, a nagyszabású Újjászületés. Meglehet, csak a cinizmus közege nehezíti a befogadást, de az "érzések pokla" és a "testi-lelki újjászületés" olykor bizony a romantikus nagyoperák gesztusaihoz mérten is soknak tűnt. S a legkényesebb - lévén hitbéli - mozzanatot érintve: a szimfóniát beszegő Ámen kétség kívül a zeneszerző hitének bizonysága, ám a szerelmi történethez tapasztva némiképp erőltetettnek tetszett.

Gyöngyösi Levente
Gyöngyösi Levente

A zenekar és a felvonultatott énekkarok nagy lelkesedéssel és műgonddal adták elő a Hollerung Gábor autentikus irányítása alatt kibontakozó Gyöngyösi-szimfóniát, s az ütős kar különösen meggyőző teljesítményt nyújtott. A negyedik tétel szólistájaként a nagyszerű Németh Juditot hallhattuk, aki azután a Kilencedik zárótételében is szerephez jutott három kollégája (Szabóki Tünde, László Boldizsár és Kálmán Péter) társaságában. Beethoven műve ezúttal inkább csak becsületesen korrekt, mint emlékezetes színvonalon szólalt meg; talán az első játékrész fokozott összpontosítása tette, de a szünet után halványabbnak tűnt a zenekar játéka, s a különböző hangszeres szekciók egy-egy kényesebb helyen nem a kívánatos összhangban szólaltak meg. Jóllehet, Hollerung Gábor a koncert második felében is határozott és impulzív irányítónak bizonyult. Igaz, néhány táncos mozdulatsora egy gitárral a kézben jobban érvényesülhetett volna.

Budafoki Dohnányi Zenekar
2009. november 21. 19:30

Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Km.: Szabóki Tünde, Németh Judit, László Boldizsár, Kálmán Péter, Nyíregyházi Cantemus Vegyeskar (karig.: Szabó Dénes), Budapesti Akadémiai Kórustársaság (karig.: Balassa Ildikó), MR Énekkar (karig.: Somos Csaba)
Vez.: Hollerung Gábor


Gyöngyösi Levente: I. szimfónia (ősbemutató)
Beethoven: IX. szimfónia

Magyar Szimfonikus Körkép
Vox Fortissima-bérlet

www.bdz.hu
www.mupa.hu