Gyöngyi

"Detektívnek kell lenni a barokk zenéhez"

2010.03.16. 12:20

Programkereső

Ashley Solomon fuvolistát, az angol Florilegium régi zenei együttes művészeti vezetőjét kérdeztük, aki április 4-én ad koncertet a Florilegiummal, Emma Kirkbyvel és Michael Chance-szel a Tavaszi Fesztiválon az Uránia Nemzeti Filmszínházban.

- Még a zenészek is úgy vélik, hogy nagyon nehéz barokk zenét játszani, hiszen nincsenek írásos feljegyzések arról, milyen tempóban kell előadni a műveket. Talán laikus a kérdés, de a Florilegium honnan tudja, mikor kell lelassítani vagy gyorsítani ahhoz, hogy a művek úgy szólaljanak meg, ahogyan eredetileg, évszázadokkal korábban megálmodhatták őket a zeneszerzők? 

- Szerencsére sok írás fennmaradt a korabeli táncok tempójáról. A barokk zenékre számtalan koreográfia született és a művek többségét is ezért komponálták. Emiatt van egy viszonylagos elképzelésünk arról, milyen tempóban kell megszólaltatni a darabokat. A francia udvari táncokhoz például elképesztő mennyiségű ruhát és kiegészítőt viseltek, vagyis túl gyors zenére a táncosok holdkórosként rohangáltak volna összevissza. Szóval ez egyszerűen nem lehetséges. A zeneszerzők utasításai elég kevés kapaszkodót adnak, bár néha azért feltüntették, hogy Adagio, Andante vagy Presto. Ha az ember elég időt tölt a 17-18. századi előadásokról szóló leírások tanulmányozásával, akkor viszonylag egyértelműen körülhatárolható a megfelelő tempó, hiszen a választható lehetőségek száma jelentősen lecsökken. A vokális zene esetében pedig az segít, hogy az énekesnek a szöveget is kommunikálnia kell, vagyis rögtön kiderül, ha túl gyors a tempó. Összességében azt mondhatjuk, hogy vannak bizonyos kapaszkodók, de valóságos detektívnek kell lenni a barokk zenéhez, hogy az ember fülön csípje a lehető legjobb előadásmódot.    

- Van egy barátom, aki azt szokta mondani, hogy barokk zene nélkül lehet élni, de nem érdemes. Egyetért ezzel?  

- Teljes mértékben. Annyi gyönyörű darabot komponáltak abban az időben! Jómagam húsz éve foglalkozom ennek a korszaknak a tanulmányozásával, ez mára életformámmá vált. Azt hiszem, hogy a barokk egyik legfontosabb jellemzője, hogy ez a zene könnyen befogadható.  Jólesik hallgatni, mert a dallamok fülbemászóak és a többségüket pillanatok alatt meg lehet jegyezni. Olyan nagyszerű zeneszerzők munkáira gondolok, mint például Bach, Purcell vagy éppen Pergolesi, akinek a műveit tavaly fedeztük fel magunknak. Idén a születése 300. évfordulója alkalmából több darabját tűztük műsorra, és világszerte turnézunk velük. Ez a zene pillanatok alatt megérinti a hallgatóságot, mert a belőle áradó öröm ragályos. A barokkhoz mindig jó érzés, jó hangulat kapcsolódik, hiszen eredetileg udvari szórakoztatásra készültek a darabok. Úgy vélem, ez már akkor is érezhető, ha az ember csak ránéz a hangjegyekre a kottán. 

- Ez lehet az oka annak, hogy a barokk zene töretlen népszerűségnek örvend a 21. században is?  

- A barokk művek felépítése egyszerű, és szerintem ez teszi őket könnyen érthetővé. A mai, kortárs művek többsége elképesztően összetett és gyakran ezoterikus. A Florilegiummal lassan húsz éve játszunk régi zenét, és azt tapasztaljuk, hogy ez a muzsika azonnal meghódítja a közönséget. Teljesen mindegy, hogy 17-18. századi francia, olasz, angol, német vagy éppen bolíviai darabokat adunk elő - ez utóbbiakat pár éve fedeztük fel az ottani archívum segítségével, a dzsungelben. Úgy tűnik, mindegy milyen repertoárt állít össze az ember mindaddig, amíg a műfajok legjobbjai kerülnek a programba. Ezt ugyanis a közönség nagyra értékeli. 

Florilegium
Florilegium

- Amint már említette, jövőre húsz éves lesz a Florilegium, amelyet a világ egyik legjobb régi zenei együtteseként tartanak számon. Nincs emiatt nyomás vagy bizonyítási kényszer Önökön?   

- Nos, valójában nem foglalkozunk vele. Ennyi idő után is imádunk együtt játszani, és ezzel a zenével dolgozni, lemezeket készíteni, koncertezni. Húsz év után is jó turnézni, elvinni a muzsikát új országokba, új régiókba és ott bővíteni a repertoárunkat. Azt kell mondanom, hogy a miénk a világ legjobb munkája! Nem kell törődnünk a ránk nehezedő nyomással, noha a legrangosabb fesztiválokon szoktunk fellépni, valamint rendszeresen szerepelünk rádiókban, tévékben.  Ha az ember szívvel-lélekkel végzi a munkáját, szereti a zenésztársait és megbízik bennük, akkor fel sem merül a nyomás. Egyszerűen csak élvezzük a párbeszédet a muzsikával, amit csak fokoznak a közönség pozitív visszajelzései. Ezek arra ösztönöznek minket, hogy folytassuk.

- Milyen műsorral készülnek a 30. Budapesti Tavaszi Fesztiválra?  

- Április 4-én lesz a budapesti hangversenyünk, amelyen elsősorban a 300 éve született Pergolesi műveit fogjuk előadni. Nagyon rövid élete volt, hiszen 26 éves korában elhunyt, de ezalatt néhány igazán kiemelkedő darabot is komponált. Ezek közül a legismertebb a Stabat Mater, amit mi is játszani fogunk a nagyszerű szoprán, Emma Kirkby és Michael Chance kontratenor közreműködésével. Emma Kirkby szintén énekel majd Vivaldi F-dúr Salve Regina című művében, míg Michael Chance közreműködik Pergolesi f-moll Salve Regina-jában. Emellett ritkábban játszott zenekari darabok is lesznek: Pergolesi D-dúr és G-dúr fuvolaversenyei. Ezeket meglepő módon szinte sosem tűzik műsorra a zenekarok, pedig Stravinsky is megihlette a zene. Így született meg a Pulcinella, amelyhez szinte változatlanul másolta át a dallamokat és a basszust az olasz mestertől. Végül pedig Vivaldi G-dúr Sinfoniája kerül majd sorra a kizárólag olasz darabokból összeállított koncertünkön.   

- Nem ez az első alkalom, hogy Budapesten járnak. Milyen emlékekkel térnek vissza Magyarországra?  

-  Nagyjából öt-hat éve jártunk önöknél Haydn műveivel, és kiválóan éreztük magunkat. Az emberek hihetetlenül lelkesek és barátságosak voltak. Magyarországnak fantasztikus kulturális öröksége van, ezért nagy örömmel és izgalommal készülünk a visszatérésre.

Emma Kirkby, Michael Chance és a Florilegium
2010. április 4. 19:30

Uránia Nemzeti Filmszínház

Budapesti Tavaszi Fesztivál 2010

Km.: Ashley Solomon (fuvola), Jennifer Morsches (cselló), James Johnstone (csembaló, orgona), Reiko Ichise (viola da gamba)

Vivaldi: G-dúr szimfónia vonósokra, RV 146; Salve Regina (g-moll), RV 618
Pergolesi: D-dúr fuvolaverseny; Salve Regina; G-dúr fuvolaverseny; F-dúr szimfónia gordonkára és continuóra; Stabat Mater

http://www.btf.hu/