Ábrahám

Roma Virtuózok Kamarazenekar

2010.03.23. 00:24

Programkereső

A Zeneakadémiát végzett fiatal roma zenészekből 1990-ben alakult együttessel új szín jelent meg a kamarazenekarok színes palettáján. A Roma Virtuózok széles repertoárral rendelkeznek, de elsősorban a klasszikus zeneirodalom meghatározó darabjait interpretálják. Sok zeneszerző komponálta és ajánlotta művét az együttesnek. A zenekar tagjai szólistaként is ünnepelt művészei a világ hangversenytermeinek. Számos országban – egyebek közt Ausztriában, Olaszországban, Németországban, Hollandiában, Svédországban és Norvégiában – koncerteztek már.

Roma Virtuózok Kamarazenekar
Roma Virtuózok Kamarazenekar

Johann Sebastian Bach: III. Brandenburgi verseny, G-dúr

Concerts avec plusieurs instruments (különféle hangszerekre írott concertók) - ez áll a 6 Brandenburgi verseny eredeti partitúráján: az egyes darabokban a szólóhangszerek különféle konfigurációi szólalnak meg. A "különféle hangszerek" valójában nagyon is szerény megfogalmazás a valósághoz képest, mivel Bach a zenekari hangszerek elképzelhető legszélesebb választékát alkalmazta, a korban egészen szokatlan és azóta sem megismételt kombinációkat próbált ki. Mintha nem is valóságos zenekar, hanem egy ideális muzsikusgárda lebegett volna a szeme előtt. A vonós kamarazenekari III. Brandenburgi versenyhez Bach nem írt lassú tételt, a két gyors darabot két akkord rövid „pihenőjével" kapcsolta össze; feltehető azonban, hogy a hangversenymester rögtönzött hegedűszólót játszott ezen a helyen. Az első tétel (amelyet Bach az 1729-ben Lipcsében írt 174. kantátájának bevezetőjéül is felhasznált) a motivikus munka sokszor emlegetett mintaképe: úgyszólván egyetlen egyszerű dallam- és ritmusképlet az a sejt, amelyből a folyondárszerűen kígyózó, minden részletében logikusan összefüggő, rugószerűen táguló zenei anyag kifejlődik. A 12/8-os metrumú zárótétel, amellett hogy tipikus koncert-finálé, nem nélkülöz bizonyos táncos jelleget sem.

Johann Sebastian Bach: E-dúr hegedűverseny

A kompozíció keletkezési éve és helye bizonytalan. Talán már Köthenben, 1720 táján elkészült, de lehet, hogy csak az 1730-as években, Lipcsében. Mindez persze nem érinti a mű népszerűségét, az E-dúr hegedűverseny Bach egyik legtöbbször játszott kompozíciója. A III. Brandenburgi verseny első tételéhez hasonló mozgású, pregnáns, Vivaldit idéző tematikával indul a mű. A lassú tétel egyike Bach legszebb passacagliáinak: már maga a basso ostinato is miniatűr ária, hatütemes, boltozatosan ívelő, csodálatos dallam. A finálé „szabályos" koncert-tétel, együttes és szólóhangszer rendszeres váltakozásával, táncos lejtésű, dallamos témával és a befejezés előtt virtuózzá oldott hegedűszólammal.

Johann Sebastian Bach: d-moll kettősverseny

A kompozíció a versenymű és a kamarazene nemes ötvözete, ahol nemcsak az együttes és a két szólóhangszer „áll szemben" egymással, de a két koncertáló szólamot is ellenpontozó leleménye mesteri fokán alkotta meg Bach. A megindító szépségű lassú tételben a zenekar jelentősége háttérbe szorul az egymással bensőséges párbeszédet folytató két szólóhegedű mögött.

Edward Elgar: Vonósszerenád, e-moll, op. 20

A három rövid tételből álló szerenádot Elgar (1857-1934) 1892-ben komponálta. Az eredetileg hegedűsnek készülő komponista magától értődő természetességgel írt vonós hangszerekre, hegedűszonátáját vagy hegedűversenyét például sokan a szerző legszemélyesebb megnyilatkozásai között tartják számon. Ez a természetesség és személyesség jellemzi a Vonósszerenádot is, melynek első nyilvános előadására 1896-ban, Antwerpenben került sor.

Tomaso Albinoni: Adagio

Albinoni (1671-1750) velencei mester volt, a zeneszerzést nem hivatásszerűen, csupán kedvtelésből művelte. Terjedelmes életművének jelentős része (többek között 48 operát is írt) a II. világháborúban megsemmisült. A sors fintora, hogy egyik legismertebb műve, a g-moll Adagio csak részben az ő alkotása, egy triószonátájának töredéke alapján 1958-ban Remo Giazotto (1910-1998) komponálta. 

Weiner Leó: I. divertimento, op. 20

Az I. divertimento 1933-34-ben keletkezett, eredetileg zongorára. A vonószenekari feldolgozás még fokozottabb mértékben árulja el szerzőjének fölényes hangszeres technikáját. A különböző tánctételek népi anyagot dolgoznak fel, ezt az anyagot Weiner (1885-1960) a Néprajzi Múzeum gyűjteményében kutatta fel. A vidám és ötletes dallamvilág a virtuóz hangszerelés segítségével ragyogó köntösben tárul a hallgató elé.

 

2010. március 24. 19:30 - Uránia Nemzeti Filmszínház

Roma Virtuózok Kamarazenekar