Lukács

Don Giovanni pszichológusnál

2010.04.24. 00:47

Programkereső

The New York Times elismerő kritikában méltatta Fischer Ivánt, a Budapesti Fesztiválzenekar zeneigazgatóját, aki márciusban a Lincoln Centerben Beethoven szimfóniáit vezényelte.

- Hogyan jött létre a New York-i koncertsorozat, ahol a bécsi klasszikus zeneszerző mind a kilenc szimfóniája elhangzott?  

- A projektet a Lincoln Center kezdeményezte, ők hívtak meg, hogy egy héten belül dirigáljam el a Beethoven-szimfóniákat. Két koncerten egy régi zenei együttes muzsikált, a másik kettőn pedig a Budapesti Fesztiválzenekart vezényeltem, de ezzel nem a megszólalásbeli különbségekre akartuk felhívni a figyelmet. Úgy érzem a vállalkozás által az intellektus és az intuíció olyan közelítése jött létre, amely rendkívül izgalmasnak bizonyult. A két formáció sokat tanulhat egymástól, és azt hiszem, a jövő zenekara valahol középen, a kettő között helyezkedik el. 

- Mi az alapvető különbség a két zenekar között a zenélés jellegét tekintve?  

- Egy modern zenekar tagjai a tanáraiktól tanultak meg zenélni, a mesterek nemzedékről nemzedékre adták át a tudást tanítványaiknak. A zenélés így a vérükké vált, érzik az adott muzsikát. Ezzel szemben a régi hangszeres specialisták hosszas és alapos kutatások alapján élesztenek újra valamit. A megközelítésüket elsősorban nem az intuíció, hanem a tudás határozza meg. 

- Beethoven zenéje erre az ön által már említett kísérletre alkalmasnak bizonyult? 

- Beethoven provokatív módon felrúgott bizonyos szabályokat. Túllépett az akkor divatos jó ízlésen. Beethoven zenéjének ma éppen ezek a szabálytalanságai a legérdekesebbek. 

- Ön a washingtoni Nemzeti Szimfonikus Zenekar vezető karmesteri posztját is betölti, ez miként egyeztethető össze a Fesztiválzenekar rendkívül sűrű programjával? 

- Valóban nem volt könnyű az elmúlt időszakban ennyit utazni a kontinensek között, de a washingtoni zenekarral a mostani az utolsó szezonom. Nyáron véget ér ez a nem hosszú, de rendkívül szép időszak. Nem tudnám folytatni ezt a munkát, ezért döntöttem úgy, hogy megválok ettől a feladattól. 

Sok érdekes dolog történt az elmúlt két szezon alatt. A washingtoni zenekar esetében megszokott, hogy tagjai minden évben elmennek egy olyan amerikai államba, ahol viszonylag kevés koncertet rendeznek. Tavaly Arkansasban voltunk, most áprilisban pedig West Virginiában turnézunk. Ilyenkor tíz-tizenöt zenekari koncertet adunk, de közben a zenekar tagjai minden ottani zenei intézménnyel kapcsolatba lépnek, kórusokkal, ifjúsági zenekarokkal, zeneiskolákkal. Nem más ez, mint egy nagy kirándulás egy állam zenei életének a megsegítésére. A koncertekhez kapcsolódik tehát egy tíz napos intenzív zenei kampány sok közös projekttel. 

Fischer Iván
Fischer Iván

- Ugyancsak nyitást jelent, hogy a Fesztiválzenekart márciusi athéni turnéjára most először kísérte el az együttes baráti köréből negyven rajongó. Hogy vált be ez a kezdeményezés, jelenthet-e mindez új modellt a jövőben?  

- Kísérletnek szántuk, de a tapasztalatok szerint abszolút bevált. Akik velünk tartottak lehetőséget kaptak, hogy betekintsenek a zenekar életébe. Ugyanabban a szállodában laktak, mint mi, előfordult, hogy együtt vacsoráztak néhányunkkal és próbákon is részt vehettek. Ezt mi egy újításnak szántuk és amennyiben a lehetőségek engedik a jövőben is szeretnénk folytatni. Egyébként nemrégiben Belgiumban jelent meg egy hosszú tanulmány, amely a Fesztiválzenekar újító szellemét, különböző kezdeményezéseit elemzi és ajánlja más zenekaroknak. Lassan tanulmányesetté válunk. 

- Mit csinálnak önök másként mint a többi zenekar? 

- Mások a próbák, a zenekar tagjainak az ülésrendje a koncerteken eltér a megszokottól és reformokat vezettünk be a zenészekkel kapcsolatos szervezésben is. A világ zenekarainál megszokottól sokkal rugalmasabb az a rendszer, amit mi használunk. Ha felvesz valakit egy német zenekar, akkor az bekerül például az első hegedű második pultjának bizonyos székébe. Mi viszont felveszünk egy hegedűst, aki hol itt ül, hol másutt. Máskor kamaraprodukciókat irányít, tehát sokkal nyitottabb, rugalmasabb a szerződtetési rendszerünk, mint máshol. Ennek a modellnek híre ment a világban, sok helyütt tanulmányozzák. 

- Legutóbb a Művészetek Palotájában Mozart operái közül a Don Giovannit rendezte meg és vezényelte is saját együttesével, valamint nemzetközi szólistagárdával. Úgy hírlik, a produkció iránt nagy a nemzetközi érdeklődés. 

- Valóban, mondhatjuk, hogy bombasiker lett a Don Giovanni, mert azok a külföldi vendégek, fesztiválszervezők, akik látták a Művészetek Palotájában az előadást, szinte valamennyien meghívták. Így most azt tervezzük, hogy lesznek New Yorkban és Spanyolországban előadások és szó van athéni és berlini vendégjátékokról is. Ez egy több éves folyamat lehet. Hatalmas munka volt és nagyon örülök annak, hogy egy különleges előadás jött létre. 

- A produkció nem csak egységes zenei megvalósítást kínált a nézőnek, hanem erőteljes színházi eszközök is kísérték, például az előadás díszleteit emberi testek alkották. 

- Engem egyre inkább érdekelnek az erősebb színházi eszközök, például az emberi testekből létrejövő színház. Ez az ötlet eléggé adott volt, hiszen a darabban kifejezetten jelen van a testiség. Ugyanakkor nagyon izgatott az a probléma, hogy a Don Givannit megsemmisítő erő tulajdonképpen maga a társadalom, ami mi magunk vagyunk. Az ilyen embereket, akik lázadnak, akik nem fogadják el a törvényeinket, nem tűrjük magunk körül, meglincseljük, lenyeljük őket. Don Giovanni valóban súlyos bűnöket követ el, a megerőszakolástól a gyilkosságig. 

- Valahol azt nyilatkozta, hogy ma pszichológushoz küldenék... 

- Igen, mert miközben rabja a szenvedélyének és vitathatatlan, hogy bűnöket követ el. A kérdés felmerül, mit teszünk egy ilyen emberrel. A 18. századi közegben a világ őt a pokolra küldi, megsemmisíti. Valószínűleg most is sokan ezt tennék vele, de éppen ez a humánus a darabban, hogy felveti, lehet, hogy mégis segíteni kellene neki. Talán inkább pszichológusra volna szüksége, nem a pokolra.

www.bfz.hu