Eufrozina, Kende

A kamarazene ünnepe Kaposvárott

2010.08.28. 09:00

Programkereső

A pódiumra csaknem negyedszázad után visszatérő Rados Ferenc alakja önmagában is rangot adott volna egy induló zenei rendezvénynek, az első Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztiválon ráadásul olyan partnerekkel lépett fel a legendás professzor, mint Joshua Bell, Kocsis Zoltán vagy Kelemen Barnabás.
Kocsis Zoltán és Rados Ferenc Kaposvárott
Kocsis Zoltán és Rados Ferenc Kaposvárott

Kocsis Zoltán születésnapi köszöntőjében nem rejtette véka alá: méltónak kell bizonyulni, hogy Rados Ferenchez közel juthasson az ember. Mégis, a kaposvári református templom intim - és kiváló akusztikájú! - terében érdemek híján is részesülhetett a jelenlévő négyszáz fős közönség a megtiszteltetésben. Rados Ferenc és Kocsis Zoltán négykezesét (Schubert: f-moll fantázia, D 940) követően nem is maradt el az ováció. Ami persze legalább annyira szólt az önkéntes száműzetésből visszatért muzsikusnak, mint a lélekzetelállítóan szuggesztív előadásnak. Joshua Bell és Kocsis Zoltán Kreutzer-szonátája (egy déli harangszónyi szünettel az első és a második tétel között) ha lehet, még tovább fokozta az emelkedett hangulatot. Az esti koncert zárószámaként előadott Dvorák op. 81-es A-dúr zongoraötösében Rados Ferenchez és Joshua Bellhez a Kelemen-Kokas házaspár és Kokas Dóra csatlakozott. A fesztivál kiötlője és művészeti vezetője, Kokas Katalin arcára a cseh zeneszerző dallamai mellett minden bizonnyal a vitathatatlan siker csalta a letörölhetelen mosolyt. 

A videó betöltése akár egy percig is eltarthat - kérjük, várja meg türelemmel!

Videónkon a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál műsoráról mindössze egy-egy mozaikkockát emeltünk ki. Az egyhetes program persze nem állhatott csupa csúcsból és gyöngyszemből, és a kaposvári infrastruktúra is még az elsőfesztiválos gyerekbetegségeit élte, de minden megszólaló ütem feledtette a koncertekre érkező kisebbfajta tömeg kezelésének és a műsorváltozások kommunikációjának nehézkességét. S bár Kaposvár aurája pompásan illik egy kamarazenei fesztiválhoz, és a kétszer kétszáz kilométer zarándoklat is méltó ilyen ünnepi koncertek esetében, a hallott produkciók legalább egy részét talán mégis érdemes volna a fővárosban megismételni. Mert egy egész évig bizonyosan nem érjük be a Kaposvárott készült hang- és videofelvételekkel...