Jácint

Bogányi Gergely: Chopin testedzéssel

2010.11.21. 07:49

Programkereső

Bogányi Gergely zongoraművész Chopin születésének kétszázadik jubileuma alkalmából november 27-én és 28-án is koncertet ad a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Mindkétszer egész nap. A tervek szerint ugyanis eljátssza a komponista valamennyi, szólózongorára írt alkotását.
Bogányi Gergely
Bogányi Gergely

- Emberileg vagy művészileg érezte kihívásnak a Chopin-maraton ötletének megvalósítását?

- Egyértelműen művészileg! Döntésem legfontosabb motívuma, az egésznek a vezérfonala, amiért ezt tulajdonképpen csinálom, nagyon egyszerű: mert szeretem a darabokat.

- Egyáltalán honnan a kezdeményezés? Csak a jubileum adta a dolog aktualitását?

- Az eredeti ötlet tulajdonképpen gyakorlás közben született. Rengeteg időt töltöttem a szólódarabokkal, és egy ízben, úgy a nyolcadik-kilencedik óra tájékán beugrott, hogy ezek mindegyike olyan gyönyörű, hogy el kellene játszani az összeset egyvégtében. Kicsit később az fogalmazódott meg bennem, hogy ha már megteszem, miért ne történjen ez baráti társaságban, otthon vagy zeneiskolában. Játszanék a hangszeren reggeltől estig, s közben a hallgatóság jöhetne-mehetne, ehetne-ihatna, s ha megunta, kimehetne a kertbe napozni, a számítógépen játszhatna vagy akár el is mehetne. Ebből az ötletből nőtte ki magát ez a sokkal hivatalosabb és nagyobb szabású esemény. Úgy érzem, a Művészetek Palotája maximális segítőkészségének köszönhetően megőrződött az ötlet szellemi értelme, a szalonjellegű, barátságos, intenzív, ám kellemes hangulatú, hétvégi örömzenélés lehetősége. Azáltal, hogy a koncertsorozatot napi öt részre lebontottuk, valamint az esemény kiegészül egy Chopinhez kötődő festményeket és grafikákat felvonultató kiállítással, ráadásul egy lemezbemutatóval is, azt gondolom, sikerült egy színes, semmiképpen sem merev vagy túl hivatalos rendezvényt tető alá hoznunk, olyat, ahová egyszerűen csak el lehet jönni, és lehet sok Chopint hallgatni.

- A vállalkozás nem előzmények nélküli, hiszen 2001-ben egy huszonöt előadásból álló sorozat keretén belül már előadta a szólózongorára írt teljes Chopin-repertoárt. Melyik a nagyobb kihívás: huszonöt koncerten keresztül fenntartani egy egységes művészi színvonalat vagy két napon át helytállni fizikailag és művészileg egyaránt?

- Nekem minden koncert nehéz, egy előadást sem tudok könnyedén, lezserül vagy felületesen kezelni. Mindegyiket komolyan veszem, és a hibáimmal szemben sem vagyok elnéző. Ilyen méretű vállalkozásba azonban még sosem fogtam, úgy sejtem, hogy ez nyilván sokkal-sokkal nehezebb, de hogy mennyire, azt még nem tudom. Előre nem is fogom megtudni, hiszen a feladat olyan horderejű, hogy előtte nem nagyon próbálja ki az ember.

- Lehet-e a két nap alatt a művek mélyére hatolni, vagy a vállalás jellegéből fakadóan csak a felszínt karcolgathatja az előadó?

- Kizárt és megengedhetetlen, hogy csak a felszínen mozogjunk, ez a zene halálát jelentené! Az egyperces prelűdöknek és mazurkáknak is megvan a maguk üzenete. Ha ez elvész, mi marad? Akkor inkább vállalom a napi tizenöt órás próbákat, amelyek során minden perc, minden óra iszonyatosan tömény, mégis rettentően fontos. Chopin ilyen mennyiségben, higítatlanul magamhoz vett muzsikája olyan komoly örömet okoz és akkora élményt ad, olyan mély szellemi folyamatokat indít be bennem, hogy semmivel nem cserélném el. Jóllehet, szinte elviselhetetlenül nehéz.

- Így mutatkozik meg Önnek a zene „negyedik dimenziója, igazsága, a Felsőbbrendűvel való kapcsolata", ahogyan egy interjújában a muzsika lényegét jellemezte, vagy ez amolyan önkábítószer?

- Semmi esetre sem önkábítószer, pontosan ez jelenti, tárja fel az Isteni kapcsolatot, és pont emiatt olyan iszonyatosan embert próbáló az előadó-művészet, amelynek révén pedig - optimális esetben - belekerülhetünk magába a mű szépségébe és mélységébe. Ez utóbbi fogalmakat egy mindig másként jellemezhető, sajátságos tudatállapotként vagy karakterként tudnám leírni. De ezek nem adják magukat könnyen. A lemezfelvétel során csak a Barcarolle néhány bevezető ütemét negyven percen keresztül gyakoroltam, a darabot jószerével el sem kezdtem! Hiába tudom eljátszani, hiába vettem már fel korábban lemezre is, nem voltam elégedett, mert nem volt meg a mű lejtése, a nemessége, nem éreztem, hogy megnyílik a függöny, ami után kiteljesedhet. Legnagyobb megdöbbenésemre az egy-két perces darabokat próbálgatom órákon át. A legtöbb ilyen mű lassú, egy nyolcéves gyerek is képes eljátszani, szinte lehetetlen elhibázni, mégis, a mondanivalója annyira mély és koncentrált, hogy igazán jól előadni roppant bonyolult. Én sem gondoltam volna, hogy ilyen nagyon megszenvedek a lemezfelvétellel, viszont úgy érzem, amit eddig rögzítettem, azt mutatja, hogy megéri a küzdelem.

- Közben lemezfelvétele is van? Nem sok ez egyszerre?

- Tulajdonképpen életem egy olyan szakaszát élem, amikor minden egyszerre történik. Ha egy jó dolog igazán beindul, akkor ellenállhatatlanul sodor magával. Néha mintegy külső szemlélőként csodálkozom rá magamra és arra, hogy mi minden történik velem. Mindenkinek vannak olyan periódusai, amikor többet vállal, mint amennyit „hivatalosan" elbír, s utólag nem is érti, hogyan bírta erővel, energiával. Most egy ilyen stádiumban vagyok. Órákat töltök a zongora mellett, a maradék időmben a zeneiskola ügyeit intézem, megnézek érdekes dolgokat a neten és - érthetetlen módon - arra is jut időm, hogy a zöldségesnél elgondolkozzam, a piros vagy a sárga almát kívánom éppen jobban, vagy lemenjek a Dunára kavicsokat dobálni.

- Egyébként mit gondol, lesz olyan Önhöz hasonló, életének szintén egy túlvállalásos periódusában lévő hallgató, aki elejétől a végéig Önnel tart?

- Az eredeti célkitűzés az volt, hogy az érdeklődők ízlésük szerint egy-egy koncertbe belehallgathatnak. Ennek ellenére - legnagyobb csodálkozásomra - már nagyon sok ember jelezte, hogy igenis velem együtt végigélvezi az egészet. Az ismertebb alkotások esetében azért, hogy milyen újdonságokkal, árnyalatokkal gazdagítom a már ismert jelentéstartalmat, az ismeretleneket pedig azért, mert azokkal jószerével még a zongoratanárok sincsenek tisztában. Ahogyan fogalmaztak: ha én kibírom, akkor ők is biztosan végig tudják hallgatni. Ráadásul ez nem egy embertelen vállalkozás. Bármennyire is sűrű a program, több szünettel szabdaltuk fel a napokat, ezek általában tizenöt, húsz- vagy harmincpercesek, de van egy- és kétórás pihenő is. A két nap menetrendje tehát telített, de lendületes.

- Melyek voltak a műsor összeállításának legfőbb szempontjai?

- Vitán felül a leglényegesebb szempont a közönségbarátság. Nem akartam egy kaptafára elővezetni a dallamokat, közönségriogató módon például tizenkilenc keringőt egymás után ledarálni. Ez nem embernek és nem élő koncertre való. A másik hasonlóan érdemi alapelv a változatosság - minden koncertnek legyen eleje és vége, legyenek benne könnyedebb és fajsúlyosabb alkotások, rövidebbek és hosszabbak. Harmadrészt fontos volt, hogy minden egyes néző, bármelyik programra is váltsa meg a jegyét, áttekintő válogatást kapjon, ízelítőt a komponista életművéből.

- Mivel lenne vasárnap este elégedett, mi jelentené az eredményt: ha csak annyit mondhatna, mindent eljátszott, vagy ennél valami többre is szüksége lesz a megnyugváshoz?

- Nagy baj lenne, ha csak azzal „dicsekedhetnék" a végén, hogy eljátszottam minden darabot. Az nem elég! Nem fogok spórolni az erőmmel, végig ugyanúgy szeretnék játszani, ahogy eddigi, rövidebb koncertjeim esetében. Ennek szellemében készülök. Bírnom kell mind a húsz órán keresztül erővel, elmével és szívvel ezt az intenzív megterhelést. Sőt mindegyik darabhoz szeretnék valami pluszt hozzátenni, illetve a művet a maga teljes mélységében kibontani. Ha ez sikerül, akkor minden rendben lesz, s úgy érzem majd, megérte.

- Egy pillanatra ugorjunk vissza a prózai részletekhez! Mit gondol, a szellemi vagy a fizikai kívánalmak jelentik majd a nagyobb megterhelést? Úgy gondolom, mindez olyan felkészülést igényel, mint az Ön által tisztelt profi sakkozóké.

- Pontosan. Ilyen igénybevétel mellett be kell építeni a felkészülésbe a fizikai feladatokat is, mert másképp nem lehet végigcsinálni. Nem hallottam olyanról, aki futás, úszás, kondizás vagy más sporttevékenység nélkül képes lett volna hasonló teljesítményre, s ezért ez számomra is kötelező, különben a színpadon esnék össze. Kiemelt figyelmet fordítok majd a kalóriabevitel kérdésére, ugyanis ami egy rövidebb koncertnél még nem annyira húsbavágó kérdés, az a maraton kapcsán nagyon fontos. A kedves háziorvos barátom segít az ilyen irányú felkészülésben.

- Lehet-e egy ilyen megmerítkezés után Chopinnel továbbra is foglalkozni? Tud-e majd újat mondani, friss szemmel ránézni a darabjaira?

- Meggyőződésem, hogy lehet, s abbahagyni pontosan akkor fogom, ha már nem fogok tudni újult erővel ezekhez a gyönyörű művekhez hozzányúlni.

2010. november 27., 28. 10:00, 12:00, 14:00, 18:00 és 20:00 - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Bogányi Gergely (zongora) - Chopin összes