Olivér

Liszt életművét jellemző koncerttel indul az emlékév

2011.01.20. 16:48

Programkereső

Liszt Ferenc életét és életművét jellemző hangversenyműsorral indul a magyarországi Liszt-év a magyar kultúra napján a Művészetek Palotájában. A Nemzeti Filharmonikusok szombati estjén elhangzik az Amit a hegyen hallani című szimfonikus költemény, a Magyar koronázási mise és a Magyar fantázia, amelynek szólistája Farkas Gábor zongoraművész lesz.

"Tanácstalan az ember, ha azon gondolkozik, mely művek emelhetők ki a Liszt-életműből egy méltó ünnepi estre" - jegyezte meg a koncertet megelőző műhelybeszélgetésen Mácsai János zenetörténész, hozzátéve: "Kocsis Zoltánt az vezette a műsorválasztásban, hogy minél átfogóbban mutassa be ezt az egy koncerten ábrázolhatatlanul sokrétű, újító munkásságot." Hozzáfűzte, hogy szerencsére a Művészetek Palotája a "Liszt, minden tekintetben." című egész éves sorozatában több alkalommal megpróbál az ismert, de korántsem teljes Liszt-képhez új vonásokkal hozzájárulni. Mácsai János felidézte, hogy zeneakadémista korában Eckhardt Mária, a magyar Liszt-kutatás ismert alakja azzal kezdte évfolyamukon a tanévet, hogy egy tanév csupán a "vázlat" felrajzolására elég, megemlítve, hogy a zeneszerző csak levélből 35 ezret írt, könyvein és tanulmányain kívül. A szombat esti ünnepi koncerten elsőként a Victor Hugo egy versének ihletésére született, Amit a hegyen hallani című szimfonikus költeményt szólaltatja meg a Nemzeti Filharmonikus Zenekar. Mint azt a zenetörténész felidézte, Liszt, miután udvari karmesteri kinevezést kapott Weimarba, s így egy saját szimfonikus zenekarral dolgozhatott, úgy érezte, itt az ideje a szimfónia műformájának megújítására. Az ő nevéhez fűződik a programmal ellátott zenekari alkotás, a szimfonikus költemény kidolgozása. Ezek sorában az Amit a hegyen hallani az első mű, példátlanul hosszú alkotás, negyven perc terjedelmű.

A Magyar fantázia című zongoramű egy szabálytalan zongoraverseny, amelyet a koncerten a fiatal Liszt-lemezdíjas, Gundel- és Junior Prima-díjas Farkas Gábor ad elő. Érdekessége, hogy bemutatóját a pesti Nemzeti Színházban tartották 1852-ben, a szólót Hans von Bülow, a zeneszerző veje, Cosima lányának első férje játszotta - "méltó tetszésben részesülve". Végül a Magyar koronázási misét hallhatja a közönség, az énekes szólisták: Kolonits Klára (szoprán), Németh Judit (alt), Horváth István (tenor) és Bretz Gábor (basszus). "Ez rövid és praktikus kompozíció, amely a koronázási ceremóniának és a liturgiának is megfelelt. Dallamvilága, amelybe régi magyar egyházi zenei motívumokat komponált, egyértelműen tanúskodik arról, hogy bár Liszt nem beszélt magyarul, mindig magyarnak vallotta magát, és ahhoz is ragaszkodott, hogy a gyermekeit magyar nemzetiségűnek tekintsék. Persze világpolgár is volt, hetvenedik évén túl évente 4500-5000 kilométert utazott" - emlékeztetett rá Mácsai János.

Megjegyezte: a mise keletkezését érdekes történet övezi. A kiegyezés után Ferenc József császár és Erzsébet királyné pest-budai koronázására készülve a magyar közvélemény ragaszkodott ahhoz, hogy Liszt komponáljon misét a ceremóniára, és magyar előadók szólaltassák meg a darabot. A Habsburg előírások szerint osztrák udvari komponistának kellett volna írnia a misét. Végül kompromisszum született: Liszt miséjét Bécsből hozatott muzsikusok és énekesek adták elő. Lisztet azonban nem hívták meg a Mátyás-templomba, a karzatról hallgatta művét, majd a befejezés előtt távozott. A Lánchídnál várakozó tömeg Budán akkora éljenzést csapott a bandukoló zenésznek, hogy a pesti oldalon azt hitték, a felséges pár indult el és átvették az ünneplést. Mácsai János szerint, noha a Koronázási mise alkalmi kompozíció, Glória vagy Agnus Dei tétele felülmúlja több Liszt-kortárs, például Fauré vagy Bruckner terjengősebb műveit.