Eufrozina, Kende

Harangok a mélyből

2011.01.22. 07:30

Programkereső

Az orgonára és ütősökre írt repertoár nem mondható gazdagnak. Talán ezért csak január 26-án játszik első alkalommal együtt Fassang László orgonista és az Amadinda Ütőegyüttes. Nyugodt szívvel állíthatjuk: a zenekedvelők legnagyobb örömére. És zenekedvelők alatt jelen esetben különösen nem csak a komolyzene kedvelőit értjük.

Az Amadinda tavaly ünnepelte megalakulásának huszonötödik évfordulóját. A kezdetben kitűzött célt, hogy megismertessék a magyar közönséggel a koncerttermek mostohagyermekének számító kortárs ütős zenét, illetve azt, hogy magyar szerzők ütőhangszerekre írt műveit megszólaltassák és komponistákat inspiráljanak arra, hogy az együttes - akkor még - különlegesnek számító összeállítására írjanak, nyugodtan mondhatjuk, maximálisan elérték. A Carnegie Hallban adott koncertjük a magyar kortárs zene ünnepe volt, minden lap elismerően szólt játékukról, nincs kortárs magyar zeneszerző, akit ne sikerült volna bűvkörükbe csalogatni, ugyanakkor hallatlanul népszerűek is. Presser Gáborral közös koncertjük a karácsonyi koncertprogram egyik legkeresettebb eseménye. Kaptak már Kossuth- és Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjat, az együttes vezetőjét, Rácz Zoltánt a Chevalier de l'Ordre des Arts et des Lettres címmel tüntették ki.

Fassang László nevére a zenész szakma akkor kapta fel a fejét, amikor megnyerte a chartres-i orgonaversenyt, míg szélesebb körben ismert a Palya Beával felvett lemeze és a Müpa-beli koncertjei után lett. Tizenhárom éves korában kezdte orgonatanulmányait Baróti István vezetésével. Párizsban az a szerencse érte, hogy Olivier Latrynak, a Notre-Dame orgonistájának tanítványa lehetett. Mind Latry, mind későbbi tanára, Michel Bouvard - éppen Fassang jóvoltából - kapott már meghívást a Müpától is. Fassang szakértőként segítette a Müpa orgonáját tervező Baróti munkáját, így ezt az orgonát, bátran állíthatjuk, kevesen ismerik úgy, mint ő. Fontosnak tartja az improvizáció hagyományának ápolását, és ha az Amadindával közös koncert programját tüzetesebben megvizsgáljuk, könnyen kitalálható - már a feltüntetett művek összidejéből is -, hogy bőven jut majd hely az improvizációnak a januári koncerten.

A művek egy részét az ütősök, kisebb hányadát Fassang László választotta, de nagy merészség lenne azt állítani, hogy bőven van miből merítenie annak, aki orgonára és ütősökre írt műveket keres. A Fassang választotta művek egyike William Byrdnek, az angol katolikus zene utolsó képviselőjének szerzeménye. A harangok című kompozíció egy roppant egyszerű ötletre épül: a lincolni katedrális falai visszaverték az orgona hangjait, mintegy újrafestve az alapdallamot; és erre a hanghatásra építve, saját hangszerének visszhangjára rájátszva adta elő Byrd is a darabot. A Müpában a visszhang szerepét az ütősök játsszák majd. E darab tehát, ahogy nem egy mű a koncerten, játék(os): játék a hanghatásokkal, a hangszerek lehetőségeivel.

Fassang László
Fassang László

Fassang választása volt a tatár zeneszerzőnő, Sofia Gubaidulina Detto című, orgonára és dobokra írt műve. Gubaidulina 2005-ben járt hazánkban, az akkor készített egyik interjúban olvasható eme teremtményének lényegét is megvilágító vallomása: "Engem főképpen a hangzás, annak végtelen sok tulajdonsága bűvöl el."

Debussy Az elsüllyedt katedrálisa szintén az orgonista ízlését dicséri: e mű, mely az egyik legfontosabb demonstrációja annak, mit is jelent az impresszionizmus a zenében, a zongorára írott prelűd átdolgozása. Ihlető forrása egy legenda az Ys szigetén elsüllyedt katedrálisról. Tiszta reggeleken - a legenda szerint - a szikrázó szépségű építmény a tenger vizén tükröződik, és hallani a pap énekét, a harangok víz alatti kongását. Debussy a harmóniákkal jelenítette meg a legendát. A tiszta napot megjelenítő öt akkord mögött feltűnik a templom pentaton dallama: és jelen koncerten nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az 1889-es világkiállításon a szerző megismerkedett a jávai gamelánzenével, ami reveláló erővel hatott rá, és annak ritmusait hosszasan tanulmányozta. Debussy inspiratív utasításokkal bőven ellátta előadóit: a B-dúrban megjelenő katedrális lassanként emelkedik ki a ködből, majd a 28-41 ütemben (az orgona segedelmével) fortissimo mutatkozik meg - lenyűgözve a szemlélőt. Hogy aztán ismét eltűnjön a világóceánban.

Ahogyan már többször említettük, az orgona-ütős repertoár nem túl nagy, nyugodtan kijelenthető, hogy az est harmadik legfontosabb szereplője az átiratok készítője, Holló Aurél. Debussy művét is ő dolgozta meg, csakúgy, mint Aaron Copland darabját. Copland Fanfare for the common manje a progresszív rockzene inspirálója: a himnusz feldolgozása hallható az Emerson Lake and Palmer 1977-es albumán; ezzel nyitotta turnéját 1975-ben a Rolling Stones, de használta még az Asia együttes, és gyakran vezettek fel vele sportműsorokat. Az eredetileg fúvósokra és ütősökre írt darabot - mely a III. szimfónia része lett - Eugene Goossens vezetésével mutatták be az 1942/43-as koncertszezonban a Cincinatti Szimfonikusok. Katonáknak, tengerszéknek szólt hát eredetileg a fanfár: több változat után lett az egyszerű halandónak címezve. Annak lelkiállapotát - legalábbis Copland ironikus megjegyzése szerint - festi le az adóbevallás időszakában.

Az est egyik legfontosabb darabja az Amadindával régóta kapcsolatban álló Steve Reich Music for Mallet Instruments című, énekhangokra és orgonára írt nagyszabású és hatásos szerzeménye, mely jól példázza, hogy egészen egyszerű ritmikai alapelemekre milyen komplex zenei folyamatokat lehet építeni. Ám nem csupán Emersonék és a Rolling Stones miatt állítható bizton, hogy e koncertben nem kevés élvezetet lelhetnek azok is, akik elsősorban értük, és nem az orgona-ütős párosításért rajonganak.

Amadinda Ütőegyüttes, Rácz Zoltán, Steve ReichAmadinda 25, jubileumi koncert, Müpa, díszvendég: Steve Reich
Amadinda Ütőegyüttes, Rácz Zoltán, Steve ReichAmadinda 25, jubileumi koncert, Müpa, díszvendég: Steve Reich

2011. január 26. 19:30 - Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Fassang László, Amadinda együttes

Km.: Dezső Sara, Jónás Krisztina, Nagy Bernadett (ének), Schlanger Tamás, Szabó Mátyás, Tömösközi László (ütőhangszerek)

Sofia Gubaidulina: Detto I. Sonate für Orgel und Schlagzeug
Steve Reich: Music for Mallet Instruments, Voices and Organ
Copland-Holló Aurél: Fanfare for the common man
Debussy-Holló Aurél: La cathédrale engloutie (Az elsüllyedt katedrális)
Byrd: The bells (a harangok)
Paul Creston: Meditation