Cecília

Schubert és a démonok

2011.02.11. 04:24

Programkereső

A bécsi Nussdorfer Strassén álló házat, amelyben Schubert született, csak néhány kilométer választja el attól a kettenbrückengassei lakástól, ahol az utolsó napjait töltötte. A két helyszín tehát térben, a két esemény pedig időben volt közel egymáshoz. Schubertnek mindössze harmincegy év adatott, közben mindvégig hol a külvilággal, hol belső démonaival küzdött. Mégis ő talán az a zeneszerző, aki a legrövidebb idő alatt a legtöbb maradandó művet alkotta.

Elisabeth Schubert, született Dietz, a Sziléziából származó szakácsnő nem ijed meg, amikor elkezdődnek a tolófájások. Van már ebben rutinja bőven, úgyhogy szépen kimegy az egyszobás lakás apró konyhájába - 1797. január 31-et írják aznap -, és megszüli tizenharmadik gyermekét, Franz Peter Schubertet. A főállásban tanító, de emellett lelkes amatőr muzsikus apa otthoni zeneóráit a hatévesen már komponáló Franz hamar kinövi, de a vasárnapi családi együttmuzsikálások még évekig megmaradnak. A kisfiút tizenegy évesen felveszik az Udvari Fiúkórusba, és ezzel párhuzamosan a legjobb zenei képzést nyújtó iskolába, a Bécsi Konviktusba. Aztán amikor őt is eléri a megkerülhetetlen végzet, vagyis a mutálás - véget ér a Hofsängerknaben-élet. Az itt szerzett barátságok azonban mindvégig megmaradnak, a fiúk, Josef von Spaun és Anton Holzapfel mindenben segítenek, ha kell, kottapapírt vagy éppen zsömlét vesznek társuknak. Schubert privát zeneszerzés-órákra jár Salierihez, és közben két évig segédtanítóskodik apja mellett, de miután ezt otthagyja, semmiféle rendszeres jövedelemre nem számíthat. Néha elvállal egy-egy zenetanári állást - például Esterházy János gróf lányai mellett - de ezek a "fizetős munkák" csak átmenetiek.

Zeneszerzésből megélni pedig nem tud, holott megszállottan komponál, iszonyatos tempót diktál magának. 1815-ben megír két szimfóniát, két misét, három operát, egy vonósnégyest, négy szonátát, több zongoradarabot, és száznegyvenhat dalt. Az elismerés elmarad, a kiadók - kevés kivétellel - visszautasítják műveit, a megpályázott állásokat mindig más kapja meg, és a színházakat is hiába ostromolja. Két operáját ugyan bemutatják, aztán néhány előadás után leveszik műsorról. Megint csak a barátok segítenek, régiek és újak, akik most már nemcsak kottapapírt adnak, hanem lakást, vacsorát, pénzt, és főleg próbálják szélesebb körben megismertetni a Schubert-műveket. Leopold von Sonnleithner 1821-től rendszeresen megrendezi a Schubertiádákat, ahol bemutathatja legújabb darabjait, a zongoraművész Josef von Gahy ott játssza szonátáit és fantáziáit, ahol csak lehet, a híres baritonista, Johann Michael Vogl pedig szalonokban és koncerteken énekli dalait. Az Erlköniget hallva a tekintélyes Anton Diabelli vállalja, hogy kiadja Schubert kilenc művét, bár a tiszteletdíjjal szűkmarkúan bánik. Kevés a siker, számos a kudarc, egyre több a sör, a puncs. Ha a zeneszerző nem tud fizetni, a fogadós csak annyit kér, komponáljon gyorsan egy dalt. És ő megteszi az asztal sarkán, néhány perc alatt.

1828. november 19-én bátyja lakásában hal meg, valószínűleg tífuszban, a fertőzést egy korábbi szifilisz válthatta ki. Néhány hónappal halála előtt azonban megadatik neki egy igazi, nyilvános koncert. Egyetlen szerzői est, ami legalább egy-két órára meghozta azt, amire huszonöt éven át vágyott.

Budapesti Vonósok
Budapesti Vonósok

2011. február 19. 10:30 - 22:00
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, Fesztivál Színház, Előadóterem
Schubert-maraton

A Művészetek Palotája és a Budapesti Fesztiválzenekar közös rendezésében, művészeti vezető: Fischer Iván.