Lukács

Schunda Vencel József – a magyar hangszerészet “királyi” korszaka

2011.03.05. 08:00

Programkereső

Nem végeztem és nem tudok felmérésről, amely megállapítaná, hogy a mai lakosság körében mennyire ismert Schunda Vencel József, sőt arról sincs elképzelésem, hogy mennyi muzsikus találkozott a híres hangszerész nevével. De nem lepődnék meg, ha csak néhány százalék tudná, hogy kiről van szó.
Schunda Vencel József
Schunda Vencel József

Jó esetben a Schunda cimbalmon keresztül a név valamennyire ismert lehet a zenészek között, de a nagy hangszerész személyével kapcsolatban egyébről valószínűleg kevesen tudnak. Van néhány kulcsfigurája a magyar hangszerészetnek, akiken keresztül meg lehet ismerni és érteni a hazai hangszerkészítést, akik reprezentálják mindazt ami a magyar hangszerészetet jelenti. Ilyen hangszerész volt Schunda is. Sőt némileg továbbhaladva a gondolat által feltárt lehetőségeken ezek a személyek, akiken keresztül a magyar zenetörténet egy jelentős korszakát közelebbről tudjuk szemlélni, természetes összefüggéseket értünk meg. A hazai hangszerész műhelyek és hangszerész ipar a zenei élet speciális helye, fejlődésük és változásaik szeizmográfként jellemzik a zenei életet.

Kezdődik a Schunda-történet 

Schunda József, az 1818-ban született hangszerész mester prágai, majd bécsi tanulóévei és munkái után 1840-ben meghívást kapott a híres műiparostól, Juul Keresztélytől, aki felismerve a fiatalember tehetségét, hamarosan rábízta az üzlet vezetését. Az események mai felgyorsult korunkhoz képest is meglepő sebességgel alakultak: a gyáriparos Juul 1844-ben váratlanul meghalt, az örökös özvegy meghagyta poziciójában a hangszerészmestert és - mellőzve minden drámai konspirációra vonatkozó gyanúnkat - említjük meg, hogy 1847-ben az özvegy és a hangszerész egybekelt sőt egy évvel a házasságkötés után Schundára írta az üzlet tulajdonjogát. A gyors családtörténet mellett a politikai helyzet is több mint izgalmassá vált, mikor Schundáé lett az üzlet és kitört a szabadságharc. És mi történt az üzlettel? Úgy látszik igaz lehet az újszerű bölcsesség, minden bennünk dől el, a hangszerészmester csak a munkát látta meg a helyzetben. Idézve őt: "az 1848/49-es idők bekövetkeztével az üzlet nagyobb mérvű fellendülést nyert, mert a háborúskodó felek s ezredek számos megrendeléssel bízták meg s még az inváziós muszka sereg is nála rendelt több új hangszert." A szabadságharc "lezajlása" után a cég egyre gyarapodott tevékenységben, a megnövelt számban jelenlevő osztrák lovassági és vadászezredi zenekarok jórészt itt rendelték meg a szükséges hangszereket. A cég hivatalos ("rendes") szállítója lett a Nemzeti Színháznak, az ideiglenesen emelt Erzsébet téri német színháznak, a Filharmóniai Társulatnak és néhány fővárosi zenetársulatnak. Albrecht főherceg különleges kitüntetésben részesítette a céget, hogy az akkori szabályokkal ellentétesen engedélyezte mindenféle vonós-, fúvós- és ütőhangszer előállítását és kereskedelmét. A családcentrikus Schunda maga mellé veszi öccsét, Ferencet akit tanított és segített saját üzletet alapítani, amelyet az harminc éven keresztül vitt.

A nagy Schunda Vencel József porondra lép 

1856-ban egy másik rokont, a későbbiekben híressé vált unokaöcssöt, az akkor 11 éves Schunda Vencel Józsefet vette magához, akit tanított, majd segéddé nevezett ki, később beszerzésekkel foglalkozott, majd a cég vezetője és üzlettárs lett. Schunda József nyugalomba vonulása után átvette a gyárat. 

Schunda Vencel Józsefnek minden rendelkezésére állt, ami szükséges volt egy nagy karrierhez. Végtelenül tehetséges volt és a legjobb helyen tanult gyermekkorától, jelentős, sőt korlátlan pénzösszeg állt rendelkezésére, így tanulmányutakat folytathatott és a kiegyezés korában vált felnőtté, lehetőségei kitárultak. Schundát a cimbalomról ismerjük - jogosan. Fejlesztett egy hangszert, ami világsikert ért el, de közben a számtalan más szabadalma és konstrukciója volt. Például kitalált egy népharmóniumot, amiből az állam 400 darabot rendelt, legyártotta, majd nem foglalkozott vele többet, mert a cimbalom sikere miatt olyan kapacitásbővítésre volt szüksége, amihez minden errőforrásra szüksége volt. A tárogató fejlesztésében is jelentős eredményei voltak, amely végül elvezetett oda, hogy teljesen összevesszen a kor másik nagy hagszerészével Stowasser Jánossal, a hangszeren végzett munkájuk vonatkozásában. 

Schunda haladó gondolkodású ember volt, aki sokféle eszközt alkalmazott munkájában - technológiákat, amelyeket külföldi tanulmányútjain látott, nagyon figyelt az emberek tudatos kiválasztására, a legjobbakat kötötte magához. A szakember kiválasztásban és képzésben egyaránt jelentőset alkotott. A korban szokatlanul emberséges munkaszervezési módszert vezetett be, a munkatársi elégedettséget és lojalitást tudatosan építette, mai szemmel is modern vállalatmenedzsmentet alkalmazott. Schunda Vencel József egy modern vállalat működési feltételeit teremtette meg, felismerte a tudásalapú, egy vízió alá rendelt, megszervezett erőforrások hatékonyságának jelentőségét. A vállalat fejlődése rendkívűli volt, az Országos Magyar Iparegyesület 1873. június 23-i közlönye szerint 9 munkást és 5 tanulót, míg 1898-ban már 45 munkást foglalkoztatott, virágkorát a 20. század első évtizedeiben érte el. Schunda eszköztárban fontos szerepet kapott a versenyfigyelés és a lobby, amelyben egészen kiemelekedő teljesítményekre volt képes. Tudatosan építette a legmagasabb körökig a kapcsolatait, olyan nyomást tudott gyakorolni, hogy jelentősen befolyásolta az állami adminisztrációt is.

Ismertség 

Az 1872-ben szervezett Kecskeméti Országos Iparkiállításon bemutatott még régi rendszerű - nem pedál - cimbalom és általában a Schunda-cég hangszer-kiállítása aranyérmet nyert. Ebből egy hangszer Oroszországba került, az akkori moszkvai Múzeumba, ugyanebben az évben Ferenc József főudvarmestere útján udvari szállítónak nevezte ki a Schunda-gyárat. Az év további sikereket hozott, az Országos Iparegyesülettől az "Ipar terén szerzett érdemekért" címmel ezüstérmet nyert a gyár. 

1873-ban, a bécsi világkiállításon rengeteg hangszert mutatott be a gyár: fa-, rézfúvós és ütős hangszereket, de a nagy sikert a még pedál nélküli, de hangrendszer szempontjából továbbfejlesztett hangszer keltette. Schunda gondoskodott a marketingről, a kor legismertebb cimbalomművészei, Makay Pál, Bertók Sándor és Horváth József naponta felváltva koncerteztek a hangszeren. Zichy József kereskedelmi és Andrássy Gyula külügyminiszter is felkarolta a cimbalom népszerűsítését, közbenjárásuknak köszönhetően a legmagasabb udvari körök is megjelentek a magyar hangszeripart bemutató pavilonban, Ferenc József és vendégei többször meglátogatták a Schunda cég bemutatóját. Egy hangszert a párizsi konzervatórium vett meg. Horváth Sándor kiemelkedő cimbalomjátékáért aranygyűrűt kapott a királytól, Schunda Vencel Józsefet arany érdemkereszttel tüntették ki. 

Schunda József Liszt Ferenc és Erkel Ferenc társaságában
Schunda József Liszt Ferenc és Erkel Ferenc társaságában

A rákövetkező évben készül el a pedálcimbalom, a többszörösen is továbbfejlesztett instrumentum. Schunda a megreformált hangszert kiemelkedő művészeknek mutatta be, zenetörténeti jelentőségű bemutatót szervezett, amelyre Liszt Ferenc, Erkel Ferenc, id. Ábrányi Kornél, Erkel Sándor, Erkel Gyula, Huber Károly és Allaga Géza jelenlétében került sor. A Nemzeti Színház akkori intendánsa br. Podmaniczky Frigyes és az operai tagozat igazgatója, Erkel Sándor elismerő okmányt állítottak ki a hangszerekről. Az erre az időszakra teljes kromatikával, kibővített hangterjedelemmel, pedálokkal és tartós hangolással bíró hangszer készen állt a nemzetközi karrierre. 

Itt mutatkozik meg a zseniális szervező különleges tehetsége, az elképesztő szakmai eredmények és sikerek után Schunda elkezdi megteremteni a hangszer közegét. Felismerte, hogy szükség van szisztematikus hangszer iskolákra. Először Hikisch Henrikkel (magyar királyi operai tag) szerkeszt egy "Elméleti s gyakorlati czimbalom iskolát", majd Allaga Gézával közreadja a kibővített magyar-német nyelvű cimbalom iskolát és ezt Liszt Ferencnek ajánlja. 1884-ben készül el az ezredik hangszer, a nagyszabású ünnepségen Liszt Ferenc is jelen van. Schunda sikeresen használja a kommunikációs lehetőségeket: minden ezredik hangszer elkészülte alkalmából ünnepséget szervez. 

1876-ban, Szegeden, az ott bemutatott különféle hangszerek közül ismét a pedálcimbalom aratott a legnagyobb sikert. Bár Schundát zsűritagnak kérték fel, itt is érmet kapott. Az 1878-ban tartott párizsi világkíállításon a már megszokott módon a legendás pedálcimbalmok vonták magukra a figyelmet, mégpedig ismét egy áttörést eredményezve. "Reformált pedál czimbalmaim voltaképpen ekkor nyertek világútlevelet s a kiállítás után alig győztem eleget tenni a világ minden részéből hozzám érkezett megrendeléseknek." Ferenc József, aki folyamatosan figyelemmel kíséri a hangszerész munkáját az eredményeket koronás arany érdemkereszttel jutalmazta.

Kommunikáció, nemzetközi propaganda 

Schunda komolyan foglalkozik a nemzetközi propagandával, neves magyar művészek mellett az Angliában működő, a legmagasabb körökbe is bejáratos Curt-Schulz asszony játszott hangszerein. Maga Viktória királynő hívta meg a művésznőt, hogy hangverseny keretén belül ismerje meg a hangszert. Ferenc József és udvara részt vesz Schunda által szervezett cimbalom hangversenyen, ahol a Pintér-testvérek játszottak. A király és a királyné, Rudolf trónörökös és neje Stefánia főhercegné, vendégükkel a későbbi német császárral, Károly Lajos főherceg feleségével és gyermekeivel, József főherceg és felesége többször hallgatták meg a Pintér testvérek műsorát. 

Rudolf főherceg egy alkalommal a későbbi német császár, Vilmos tiszteletére adott szűk körű vacsorára Pintér Józsefet rendelte magához, aki több órán keresztül játszott neki a cimbalmon. Temesváron, az ipar- és gazdasági kiállításon megjelent Ferenc József is, az emlékezések szerint hosszan beszélgetett Schunda Vencel Józseffel, munkájáról és a magyar iparról. 

Schunda bemutatja a 6000. cimbalmot, amelyben az évek során végzett fejlesztések, javítások és módosítások minden eredménye megtalálható volt, korabeli vélemények a hangtömörséget emelték ki. A hangszergyáros visszavásárolja az első pedál cimbalmot és ünnepélyes keretek között felajánlja a Nemzeti Múzeumnak, még a kiállítás alatt. Ferenc József ezt a kiállítást is meglátogatja, talán nem meglepő, hogy a rendezvény megtekintésére Schunda Vencel Józsefet választotta vezetőjének. A kereskedelmi miniszter a kiállítás után arany éremmel jutalmazta Schunda Vencel Józsefet. 1889-ben a király kitünteti a Ferenc József rend lovagkeresztjével. 

Egyedülálló szaktekintéllyé vált az évek során kiemelkedő hangszerismerete és tapasztalata révén. A milleniumi kiállításon csoportbiztos és a zsűri alelnöke volt (a kiállítás I/B csoportjának katalógusában jelent meg A magyar hangszeripar fejlődésének története című tanulmánya), a párizsi világkiállításokon is rendszeresen a zsűribizottság tagjaként szerepelt. 1886-ban Liszt Ferenc adott a hangszerésznek egy dedikált arcképet. "Őszinte elismerésem jeléül, az általa feltalált és tökéletesített Pedál-czimbalmokért, melyek általános elterjedést érdemelnek. Budapest, 1886. márczius hó. Liszt Ferencz." Liszt éveken keresztül lelkes támogatója volt Schunda hangszerének, zenekiadványaiból rendszeresen készített cimbalom átiratokat, a 70-es években, mint a Zeneakadémia vezetője, rendszeresen tartott estélyeket az akkori Hal téren álló épület dísztermében, ahol mindig bemutatta a pedál cimbalmot és feltalálóját. Delibes, Saint-Saëns, Rubinstein, Wieniawsky és mások tiszteletére tartott estélyeken az egyik csúcspont mindig a pedálcimbalom volt. Schunda a hangszer ismertetésére kiadóvállalatot alapított, ahol zeneművek kottáit, tanulmányokat adott ki. Továbbá megvette és működtette a Cimbalom című folyóiratot. Mecénásként támogatott zeneszerzőket, 1905-ben pályázatot írt ki cimbalom és tárogató együttes megszólaltatására komponált zeneművek írására. A pályázaton első díjat nyert az akkor még főiskolás Weiner Leó Magyar ábránd című művével. 

Schunda a hangszerei, elsősorban a cimbalom révén világhírű lett, tevékenységével magára vonta a jelentős európai uralkodók és udvaruk figyelmét. Hangszereit minden kontinensre szállította, még Ausztráliában is voltak vásárlói. A hangszerész-gyáros a magyar hangszerészet legjelentősebb korszakában alkotott, hangszereket álmodott meg, technikailag megvalósította azokat és nemzetközi disztribúciót hozott létre értékesítésükre. Támogatókat szerzett a legmagasabb körökben, akik egész pályáján keresztül figyelemmel kísérték és segítették. Gyárában a mai értelemben is modern módszerekkel foglalkoztatta a dolgozókat. Tevékenységével nemzetközi elismertséget szerzett a magyar hangszerészetnek, a hazai iparnak.

www.hzo.hu