István, Vajk

Egy termékeny tévedésről: Liszt és a cigányzene

2011.03.06. 16:23

Programkereső

Március 24-én, a Hagyományok Házában kiváló muzsikusok elevenítik fel Liszt pest-budai tartózkodásának hangulatát, természetesen cigányoktól ellesett muzsikával.

Amikor a világpolgár Liszt 1839-1840 fordulóján hosszú távollét után ismét Magyarországon koncertezett, újra találkozhatott muzsikus cigányokkal és zenéjükkel, azzal a világgal, mely már egészen kis gyermekkorában mágikus hatást gyakorolt képzeletére. Nem egyszer nomádoknak nevezte a cigányoknak, a folyton úton lévő Liszt - biztosan nem túlzás - szellemi rokonainak tartotta őket. Nemcsak a „kávéházi" bandák zenéjét ismerte, a cigányzene egészen archaikus és egzotikus formáival is találkozott, azzal a muzsikával, mely a sátrakban élő, örökös vándorlásra berendezkedett közösségek mindennapi zenéje volt. Rendkívül láttató leírásai a vadul táncoló asszonyokról, a tűz köré gyűlő férfiakról, az önfeledt mulatozás és a verekedés határán egyensúlyozó virtusról a mai olvasót is megbabonázza; az eseményeket távolról figyelő, boszorkányszerű, fogatlan öregasszonyok, szénaboglya hajukkal, lángoló tekintetükkel már-már irreális lényeknek tűnnek fel. Az extázisig fokozódó mulatozás hangulata kitörölhetetlenül Liszt memóriájába égett. „Számomra ez a fajta zene afféle ópium, melynek néha igen nagy szükségét érzem" - írta később egy barátjának.

Muzsikáló cigányok
Muzsikáló cigányok

Amikor élményeit többek között a Magyar Rapszódiákban feldolgozta, majd az 1850-es évek végén egy nagy esszében is megpróbált képet formálni a cigányzenéről, sokan idegenkedve fogadták. Sérelmezték, hogy Liszt a magyar nemzeti zenét (vagy magyar népzenét) összekapcsolja a cigányzenével. Fél évszázaddal később Kodály és Bartók tudományos igényű gyűjtései igazolták, hogy a magyarság ősi, archaikus zenéjét valóban nem a cigánymuzsika őrzi, hanem az évszázadok során csiszolódó parasztzene - Liszt tehát tévedett. Ám ez a tévedés intenzív erjesztő hatást gyakorolt Liszt zenéjére, olyan gondolatokat inspirált, melyeket joggal tarthatunk a 19. század legprogresszívebb elgondolásainak.

A tanulatlanul, ám mégis tökéletesen játszó és elképesztő találékonysággal rögtönző muzsikus cigány Liszt számára egyértelműen bizonyította, hogy a „muzsika velünk születik, mint az evés vagy a lélegzés, s nem a civilizáció hozza létre", sőt, azt is pontosan látta, hogy épp a civilizáció veszélyezteti ezt a zenét. Utóbbi kérdésben aligha tévedett.

Március 24-én, a Hagyományok Házában kiváló muzsikusok elevenítik fel Liszt pest-budai tartózkodásának hangulatát, természetesen cigányoktól ellesett muzsikával.

Liszt Ferencz Pest-Budán

2011. március 24. 19:30 Hagyományok Háza Budapesti Tavaszi Fesztivál 2011
Km.: Herczku Ágnes (ének), Zsoldos Bálint (zongora), a Magyar Állami Népi Együttes Zenekara (vezető prímás: Pál István "Szalonna", Radics Ferenc)