Lukács

Ránki Dezső és Klukon Edit: "Nekünk minden év Liszt-év"

2011.03.09. 08:02

Programkereső

Még a 2011-es bicentenáriumi év harmada sem telt el, Ránki Dezső és Klukon Edit azonban már tucatnyi koncertet adott Liszt Ferenc műveinek kétzongorás változataiból. A művészházaspárt élményeikről, a specialitásuknak számító művekről és természetesen a Liszt-évről kérdeztük.

- Viszonylag kevés hír jutott el Budapestre a Liszt-évet beharangozó európai koncertekről. Kérem, meséljenek a mögöttük álló fellépésekről!

Klukon Edit: Szerencsére a hivatalosan is Liszt-évet beharangozó koncerteken kívül például a Nantes-i fesztiválon ketten összesen 160 perc Lisztet játszhattunk, a h-moll szonátát leszámítva csupa soha nem, vagy ritkán játszott művet. Bár a 60 percnyi szóló közben az előcsarnokból a 2. rapszódia „könnyített" változata szólt, és a publikumnak is időre volt szüksége, hogy az elvárásait legalább részben elfelejtse, azért nagy öröm volt a próbálkozás. Rómában is hasonló volt az élmény, a Via Crucisra lenyugodott az élet, nem szólt a mobil, nem üvöltöztek az utcán és nem dörömböltek a színpad ajtaján sem. Ez is tanulás volt, megbizonyosodtam róla, hogy akkor is rendíthetetlenül jelen kell lennem, ha látszólag minden ez ellen szól. A Quirinale-palotában sem volt ez másképp a Faust-szimfónia közben. De ha Lisztnek volt bátorsága olyan zenét írni a 19. században, amivel valójában teljesen egyedül volt, akkor nekem mi félnivalóm volna?

Ránki Dezső: Januárban egy itthoni és négy külföldi koncerten játszottunk, 8-án a Régi Zeneakadémián Beethoven IX. szimfóniájának Liszt által készített kétzongorás változatát - ez volt egyébként az ott induló matinésorozat nyitója - utána Madridban volt szólóestem (ez ott hasonló sorozat, mint nálunk „A Zongora") ahol természetesen néhány kisebb Liszt-mű is elhangzott, majd Berlinben a Magyar Követségen egyórás műsorban három Liszt négykezest (Les Préludes, Bölcsőtől a sírig, Via Crucis), később Brüsszelben Liszt-zongoraversenyt (az NFZ-vel és Kocsis Zoltánnal), majd Londonban megint Edittel közösen Liszt Faust-szimfóniáját játszottuk. Ez utóbbit egy nagyszerű új koncertteremben, a King's Place-ben, két kivételesen jó zongorán. A berlini, brüsszeli és londoni koncert része volt a Liszt-év programjának is.

- Nagy-britanniai bemutónak számított a Faust-szimfónia kétzongorás változatának előadása Londonban. Mit kell tudni Liszt négykezes és kétzongorás átiratairól, és kifejezetten erről a Faust-változatról? Ha jól tudom, kifejezetten az Önök számára készítette el a kézirat alapján Gémesi Géza a kottát. Ez azt jelenti, hogy nem is jelent meg közforgalomban a Liszt-összkiadás keretei között?

RD: A Faust-szimfóniából négy teljes dokumentum maradt fenn: az első zenekari megfogalmazás 1854-ből, kétzongorás változata 1856-ból, a végleges zenekari partitúra 1861-ből és az ebből készült kétzongorás kivonat 1863-ból. Ezek közül a közönség az 1861-es változatot ismeri. A legjelentősebb különbség a korábbi változathoz képest a zárókórus megjelenése, bár alternatívaként az instrumentális befejezés is megmaradt. Ezt az 1861-es partitúrát követte aztán az újabb kétzongorás letét, mely talán népszerűsítő szándékkal készült, mert inkább egy zongorakivonat benyomását kelti. Ezért is került szóba inkább a korábbi, 1856-os kétzongorás változat: Liszt itt csodálatosan használja ki a két hangszer által nyújtott lehetőségeket, és szinte maradéktalanul jeleníti meg a zenekari szövet sűrűségét, sokrétűségét is. Érdekesség benne még az első zenekari változat néhány eleme, például az első tétel akkor még 7/8-os főtémája (különlegesség az 1860-as években!). A műnek ez a verziója máig kiadatlan, az összkiadásban sem kezdődött még meg a kétzongorás művek kiadása. Használható kottát a Weimarban található kéziratból készített számunkra Gémesi Géza barátunk, persze ez a munka egy későbbi kottakiadás alapja is lehet egyúttal.

KE: Párom elmondta a zenetörténetileg fontos dolgokat. Számomra a Faust is bizonyíték arra, hogy milyen tévúton járunk, ha mesterségesen különböző skatulyákba rakjuk életművének szakaszait. 1856, és már minden világosan látszik. Szellemi „értelemben" pedig nagyon kevés halandónak adatik meg, hogy a benne élő férfi-nő ilyen csodálatos, égi harmóniában együtt létezhessen. Ez messze túlmutat zenén, zenetörténeten. Köszönöm Gémesi Gézának, hogy lehetővé tette a kézirat olvasását és megszólaltatását! Legközelebb Tokióban és Weimarban is játszhatjuk.

- 1990 óta tartják a művet a repertoárjukon - másként tekint-e a világ a Liszt-életmű e különlegességére a bicentenáriumi ünnepségek fényében?

KE:  Nemcsak a Faust, hanem a Via Crucis is része az életünknek, esetenként a Mazeppa, Les Préludes, A bölcsőtől a sírig című szimfonikus műveinek a négykezes változatait is játsszuk a szólókon kívül. Változást a hallgatóság körében nem vettem észre (sajnos), szeretik mindig a már megszokottat hallani, lehetőleg gyorsat, hangosat, esetleg érzelmeset. Amihez saját energiát, figyelmet kell szentelni, azt nehezebben fogadják be. Ennek oka lehet a fáradtságon és hajszoltságon kívül a félelem mindenfajta változástól, a vélt biztonságra való törekvésünk. Talán lassan és kisebb közösségekben lenne lehetőség azt elérni, hogy ez átalakulhasson. Életmentő lenne. E gondolataim nem csupán Liszt műveire vonatkoznak. Mindenkiére, aki nem szórakoztató,  csupán érzelmeinket kifejező zenét írt. Nem értékítéletnek szánom. Negyvennégy éve zongorázom és az utóbbi kb. nyolcban merem észrevenni és ki is mondani, hogy a különböző zenékben való részvételem milyen hatással van lelkemre-testemre. Óriási eltérések vannak. Mindenestre Liszt, Bach és Dukay zenéjének hallatán tudom, hogy jó helyen vagyok.

RD: Valóban először 1990-ben Torinóban, és azóta számos helyen játszottuk a Faust-szimfóniát, a budapesti koncertek mellett többek között Milanóban, Franciaországban, Liszt szülőfalujában: Doborjánban (most Raidingnak hívják, és egy remek koncertterme van), legutóbb pedig Rómában a Quirinale-palotában egy reprezentatív előadáson, ami szintén kapcsolódott a Liszt-évhez és az EU magyar elnökségéhez is. Csodálatos környezet ez a palota. Hogy hogyan tekint a világ erre a Liszt-különlegességre (amit rajtunk kívül tudomásunk szerint nem játszik) nem tudom, de mindenesetre nagyon jó és meglepett visszajelzéseket kaptunk a koncertek után.

- Liszt más négykezes és kétzongorás átiratait is rendszeresen műsorra tűzik (2011-ben is). Egy pillanatra a kulisszák mögé tekintve: hogyan alakul ki, melyik koncertre milyen műsorral készülnek?

KE: Régebben kevésbé mertük megmondani, hogy éppen mi érdekel bennünket a legjobban, jobban alkalmazkodtunk az elvárásokhoz, mára ez hál' Istennek megváltozott.  A Via Crucis, Liszt egyik legfontosabb remekműve például bárhol és bármikor eljátszandó.

RD: Szerencsés helyzetben vagyunk, mert azt csinálhatjuk, amit a legjobban szeretünk, és csak a bőség zavara okoz nehézséget a darabok kiválasztásánál. Természetesen amellett, hogy éppen egy vagy két zongora áll rendelkezésre, számos szempontot kell figyelembe vennünk a műsor kialakításánál. A művek kapcsolata, egymásutánja, a hangnemek, hangulatok sora mind fontos szempont. Az is mindig egy eldöntendő kérdés például, hogy a Faust-szimfóniát és Beethoven IX. szimfóniájának átiratát egyedül (mindkettő kb. 60 perc), vagy egy rövid első, esetleg második félidővel játsszuk-e.

- Mit jelent az Önök számára, hogy a kerek évforduló és az EU soros elnökség miatt Magyarországra irányuló figyelem középpontjában magyar zongoraművészként játszhatnak Lisztet itthon és külföldön?

KE: Megtisztelő és egyben hatalmas felelősség is. Sok félreértés vár tisztázásra Lisztet illetően, műveinek nagy és jelentős része pedig nem, vagy ritkán szólalhat meg. Talán azért is tűzik kevesebben műsorra, mert nem engedi a szokásos előadási gyakorlatot érvényesülni, ez a zene más nyelven szól. Remélem lassan-lassan  az anyanyelvemmé válhat és beszélhetem is. Ebben az évben nyílnak a lehetőségek. Nagyon szép a 200, de nekem a 201. is fontos.

RD: Jó, hogy a szokásosnál nagyobb figyelem következtében több alkalmunk van olyan műveket is eljátszani, amiket egyébként esetleg bizalmatlanul fogadnának, és így esély van arra, hogy egy kicsivel ismertebbé váljon Liszt zenéjének az a része, amit a jegybevétel-orientált koncertszervezők, valamint a közönség félelme miatt mindmáig kevesen és kevésszer hallottak személyesen. De csatlakozom Edithez, hogy nekem is minden év Liszt-év.