Gyöngyi

Kortárs szendvics

2011.03.27. 07:24

Programkereső

A 18. században élt John Montagu, Sandwich negyedik earlje lelkes támogatója volt James Cook expedícióinak, s hálája jeléül a kapitány egy 1788-ban felfedezett területnek a Sandwich-szigetek nevet adta (ma már Hawaiiként szokás emlegetni). A legenda szerint azonban Montagu maga is fontos felfedezéssel gazdagította az emberiséget, amikor egy izgalmas kártyaparti közben inasát arra utasította, hogy két kenyérszelet közé fogva tálalja fel a vacsorára szánt húsdarabot.

A nem csupán kártyázás, de munka közben is kényelmesen fogyasztható sandwich hamar elterjedt, és ma is világszerte őrzi népszerűségét (még ha a puristák szerint a hamburger a szó szoros értelmében nem tekinthető is szendvicsnek). Ezzel párhuzamosan pedig a szó jelentése ugyancsak jelentősen kibővült: immár "szendvics" lehet egy ember, aki hirdetőtáblák közé préselődve rója az utcákat; egy panelfal, amely hőszigetelő réteget is rejt magában; vagy akár a Szimfonikus felfedezések sorozat két áprilisi hangversenye, amelyek programján két népszerű klasszikus mű közé "rejtve" jelenik meg egy-egy a nagyközönség számára kevésbé ismert kortárs kompozíció: Vajda János Magnificatja és Eötvös Péter Two Monologues című alkotása.

Ha az 1944-ben született Eötvös és az öt esztendővel fiatalabb Vajda egyazon generációhoz tartozik is, zenei világuk igencsak különböző - ezzel összhangban pedig az Alba Regia Szimfonikus Zenekar április 6-i, illetve a Concerto Budapest április 29-i hangversenyén egészen másféle "körítéssel" hangzik majd el a két kortárs kompozíció.

Vajda egy 1997-ben készült interjúban amolyan életre szóló ars poeticaként fogalmazta meg a hagyományhoz való viszonyát: "Vétek volna azt a rengeteg kincset, amit az évszázadok mesterei felhalmoztak, múzeumi tárgyaknak tekintenünk, s nem felhasználnunk. Nem hiszem, hogy még soha nem hallott hangzatok, eszközök, effektek felfedezése a dolgunk, hanem az, hogy a meglevő kincsekből próbáljunk valami olyat építeni, ami csak a mienk." Vajda Magnificatja tökéletesen példázza e felfogást: a kórus- és szólótételek váltakozásával felépített héttételes mű a szöveggel való éppolyan harmonikus viszonyról tanúskodik, mint a korábbi évszázadok számtalan Magnificatja - s mindenekelőtt a talán legismertebb, Johann Sebastian Bach által 1733-ban végleges formába öntött D-dúr kompozíció. Vajda azonban az említett interjúban rögtön azzal is kiegészítette iménti hitvallását, hogy "nyilvánvalóan egy csupa hagyományos eszközökkel dolgozó darab sem lesz olyan, akár a mintaképe... Csak a tehetség ereje élteti ezeket a műveket." Amikor tehát a Drahos Béla vezényelte koncerten Vajda János műve Mozart K. 271-es számú Esz-dúr zongoraversenye és Csajkovszkij "Patetikus" szimfóniája társaságában hangzik fel, fülünket nem elsősorban egy-egy klasszikus vagy romantikus harmóniai és dallamfordulat esetleges "áthallására" kell kihegyeznünk. A valódi kérdés, hogy a kompozíciónak sikerül-e létrehoznia a maga sajátos hangzásvilágát, amelyben a hagyományos zenei gesztusok is új értelmet nyernek - éppen a Magnificat immár két évtizede töretlen népszerűsége pedig feltétlenül arról tanúskodik, hogy ebben az esetben a "múzeumi tárgyakból" valóban önálló és öntörvényű, "a tehetség ereje által éltetett" mű született.

Míg Vajda János Magnificatja nem csupán zenei stílusában, de szövegválasztásában is az európai műzene évszázados hagyományához kapcsolódik, Eötvös Péter Two Monologues című kompozíciója a 20. század zeneszerzői által csaknem teljesen elhanyagolt Anton Pavlovics Csehov egy művére épül. A zeneszerzőt - az orosz irodalom iránti közismert rajongása mellett - éppen a más szerzők számára problematikusnak tűnő "drámaiatlanság" vonzotta a Három nővér szövegéhez: "Érdekelt, hogyan lehet operai dramaturgiát létrehozni hősök nélkül. Ez az én karakteremből is ered: utálom a hősöket. De vonzott az is, hogy a Három nővér arról szól, hogy - nem szól semmiről." Eötvös 54 esztendős korában befejezett első "valódi operája" ennek megfelelően nem is igazán opera, hanem (Bán Zoltán András tanácstalanságát megidézve) "valahol az oratórium, a profán rítus, a zenedráma és a melodráma közti sávban helyezhető el." A vékonyka cselekmény sem a hagyományos időrendben zajlik le előttünk, a szereplők közötti ellentétek pedig elsősorban nem konfliktust hozó párbeszédekben, hanem hosszas monológokban bomlanak ki. Éppen ez az akciótlanság tette lehetővé Eötvös számára a további sűrítést: a Two Monologues az első és a harmadik felvonás (vagy Eötvös szóhasználatával: "szekvencia") egy-egy monológjának egymás mellé állításával megrendítően lakonikusan idézi meg a Három nővér nyomasztó világát. Annál is inkább, mivel a két vokális számot a zeneszerző az opera további részleteinek zenéjéből szőtt elő-, köz- és utójáték keretébe illeszti, ezzel lényegében a teljes opera dramaturgiáját felelevenítve.

A "Két monológ" megírásának különös pikantériát ad, hogy Eötvös Péter mint zeneszerző nem titkolt fenntartásokkal viseltetik a hangverseny "műfajával" szemben. "Minden zenémet színháznak vagy filmnek érzem" - vallotta be a fentebb már idézett, 1998-ban készült interjúban. Ennek megfelelően pedig "mindig jobban éreztem magam a színházban, mint a koncertteremben... Számomra a koncert mint műfaj - bár magam is aktívan részt veszek benne - ebben a pillanatban nem igazi lehetőség. A zene ceremónia, abban az értelemben, ahogyan az ősi kultúrákban értelmezik." E megjegyzések fényében a Two Monologues megszületését aligha volna helyes pusztán a Három nővér partitúrájának kényelmes "újrahasznosításaként" értelmeznünk - talán közelebb járunk a valósághoz, ha a koncertpódium "reszakralizálására" tett kísérletet látjuk Eötvös kompozíciójában. A Szimfonikus felfedezések április 29-i estjén pedig e kísérlet különösen izgalmasnak ígérkezik, hiszen a programban Csehov két reményvesztett monológja olyan robusztus erőtől duzzadó kompozíciók közé ékelődik, mint Sosztakovics II. zongoraversenye és Stravinsky Tavaszi áldozata.

Drahos Béla
Drahos Béla

Borbély László (zongora), Alba Regia Szimfonikus Zenekar

2011. április 6. 19:30

Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Km.: Veszprém Város Vegyeskara 
Vez.: Drahos Béla 

Mozart: Esz-dúr zongoraverseny, K 271 
Vajda János: Magnificat 
Csajkovszkij: VI., h-moll "Patetikus" szimfónia, op. 74

Ránki Fülöp és a Concerto Budapest

2011. április 29. 19:30 

Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Km.: Ránki Fülöp (zongora)
Vez.: Keller András

Sosztakovics: I. zongoraverseny, c-moll, op. 35
Eötvös Péter: Two monologues
Sztravinszkij: Le sacre du printemps