Kelemen, Klementina

Mágia

2011.08.17. 19:18

Programkereső

Kedd délelőtt talán Bartók 5. vonósnégyesét várhattuk a legjobban, a díjnyertes Kelemen Kvartett előadásában, de nem kellett egy percig sem unatkoznunk, a műsor összeállítói megint olyan művekkel rukkoltak elő, melyek közül mindenki megtalálhatta a neki tetszőt.

Nagyon jónak tartom az olyan koncertműsort, amelyben egymás mellé helyezik különböző korok zenéjét, hiszen ez, ha csak nagyon nem ütközik a művek hangulatával, elősegítheti a nem szakmabeli koncertlátogató számára is, hogy befogadjon például egy kortárs kompozíciót, melyre otthon a lemezjátszó előtt ülve talán nem kerülne sor. Erre igazán szükség van, és mindig jól eső érzés látni, ami itt Kaposváron nem először fordul élő, hogy mindenki örömmel fogadja a műsor összes darabját, olyan esetekben is, amikor teszem azt a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben esetleg csak udvarias taps alakulna ki. 

Az 1982-es keltezésű Ligeti Kürttrió mindjárt az elején zseniális előadásban részesül. Egyfelől rendelkezésre áll Keller András, a huszadik századi és kortárs zene szakértője; mindig nagy odaadással és a művek iránti érezhető szeretettel nyúl az előadandó zenéhez; de társai, Zempléni Szabolcs, és Nagy Péter hasonlóképp maximális erőbedobással állnak feladatukhoz. 

Eleve az elhelyezkedés is nagyszerű, Keller és Zempléni egymással szemben állnak, mögöttük a zongorával. Nagyon izgalmas, ahogyan az egymástól független szólamok megszólalnak, a térbeli elrendezés miatt különösen, ez talán hangfelvételen nem is érezhető kellő mértékben. A zenészekre hatalmas teher hárul, ami maximális koncentrációt igényel. Keller lenyűgöző, hegedűjén az egészen valószerűtlen hangokat is teljes biztonsággal jeleníti meg. Zempléni kürtjátéka csodálni való. Elementárisak azok a részek, mikor mindannyian teljes erővel játszanak. Ne feledkezzünk meg Nagy Péterről sem, aki nekem személyes kedvencemmé vált a fesztivál alatt. Az Adagio vége előtt a zongora erőteljes játéka a mély regiszterben a székébe döngöli az embert. 

Keller András, Zempléni Szabolcs, Nagy Péter
Keller András, Zempléni Szabolcs, Nagy Péter

Hatalmas kontraszt ezek után Mozart. De már előre örülhetünk, hiszen a Friedrich Ramm oboista számára komponált mű kitűnő lehetőség, hogy az előző napi brandenburgi versenyben emlékezetes hangú Alexei Ogrintchouk képességeit megcsodálhassuk. Ogrintchouk remekül ki is használja az alkalmat, szinte végig ő áll a figyelem középpontjában, pedig vele szemben Alina Ibragimova hegedül. Az Adagio zenei anyagát kitűnően interpretálja, virtuózan játszik és világosan értelmezi szólamát, az utolsó tétel is remekül sikerül. 

A szünet előtt kortárs művet hallgathatunk, Anders Koppel dán zeneszerző Tarantelláját. Koppel elsősorban filmzenéket és színházi kísérőzenéket ír,  ám koncerttermi műveinek száma sem jelentéktelen. A koncerten elhangzó műve könnyen befogadható, élvezetes darab, főleg Kelemen Barnabás, és Collin Currie játéka miatt. Utóbbi folytatta a marimbán azt, amit hétfőn a Dave Maric műben elkezdett. Szünetben a mű motívumára lépked az ember, nekem mégis inkább érdekesség volt, mint nagy zenei élmény. 

Egy nagybőgősnek valóban kevés lehetősége van megcsillogtatni tehetségét, szimfonikus művekben kevésszer terelődik rá a figyelem. Giovanni Bottesini bőgővirtuóz többek közt operaátiratokat készített hangszerének előtérbe helyezése céljából, ezek közül egyet, Bellini Az alvajárónak dallamait feldolgozó művét hallhattuk. Fejérvári Zsolt, a Budapesti Fesztiválzenekar szólamvezetője érezhetően lubickol szólamában, jól eső érzés látni azt, ahogyan a bőgővel bánik. 

Az unalom veszélye nélkül érkeztünk el Bartók 5. vonósnégyeséhez. Azon gondolkoztam, tulajdonképpen az első hangoktól kezdve, hogy a zseniálisnak, az elementárisnak a kifejezésre kellene valami még hatásosabb szinonima, mert ezek már elcsépeltek, frázisnak hatnak. Egyszerűen van amit a zenéről nem lehet szavakban kifejezni, és persze Bartóknál nagyon sokszor vagyunk ezzel így, de zsenijéhez méltónak kell lennie az előadóknak is. Azok voltak. 

Kelemen Barnabásra nem lehet nem figyelni, mindig domináns jelenség a színpadon, és sokszor volt olyan élményem a fesztivál során, amikor egy előadásban a jelenlévő nagy egyéniségek valamennyire háttérbe szorították a többieket. Meg kell mondani, a Kelemen Kvartett remekül működik mint együttes, én például Kokas Dórát ennyire meggyőzően játszani még nem láttam és ugyanez igaz Homoki Gáborra is. Teljesen egyenrangú részvevői voltak a Kelemennel és Kokas Katalinnal való együttzenélésnek. Nem véletlen az ausztrál díj sem

Bár sokszor félrevezetőek, és helytelenek a misztifikáló vélemények, de most mégis azt kell mondanom, amit hallottunk az már-már nem is zene, hanem mágia. Az 5. vonósnégyes nem az a mű, amit egy ráadással illő lenne megspékelni, mindazonáltal szerintem senki nem ellenkezett volna valamelyik tétel újbóli meghallgatása ellen sem.

2011. augusztus 16. 11:00

Szivárvány Kultúrpalota 

Km.: Zempléni Szabolcs (kürt), Keller András, Kelemen Barnabás, Homoki Gábor, Alina Ibragimova (hegedű), Nagy Péter (zongora), Alexei Ogrintchouk (oboa), Kokas Katalin (brácsa), Kokas Dóra (cselló), Fejérvári Zsolt (nagybőgő), Colin Currie (marimba)

Ligeti György: Kürttrió "Hommage a Brahms"
Mozart: Oboa kvartet, K. 370
Anders Koppel: Tarantella
Bottesini: Fantasia La Sonnanbula
Bartók: 5. vonósnégyes, Sz. 102, BB 110