Emma

Zongoraünnep

2011.08.29. 10:00

Programkereső

Ma is elevenen őrzöm annak a pillanatnak az emlékét, amikor egy októberi napon, a Zeneakadémia Nagytermének egyik hátsó sorában tízéves zeneiskolásként ámulva hallgattam, amint Mocsári Károly – a későbbi győztes –, leült a csodálatos nagy fekete hangszer mellé és eljátszotta a h-moll szonáta első ereszkedő skáláit…

Zongorabillentyűk
Zongorabillentyűk

A teremben szinte tapintható volt a figyelem és a feszültség – én pedig, azt hiszem, abban a percben egy életre eljegyeztem magam azzal a zongoraünneppel, amit hivatalosan úgy hívnak: Budapesti Nemzetközi Liszt Zongoraverseny. Öt évvel később – immár előkészítős zongoristaként – már tudatosan készülve hallgattam végig a verseny szinte minden percét, Strukov, Kuzmin és a többiek játékát. És még egy emlék: 1996-ban, az utolsó forduló h-moll szonátái előtt Bogányi Gergellyel együtt utaztunk be Vácról a koncertre – csigalassúsággal teltek a percek, keveset beszéltünk. Hiába volt akkor már rutinos művész, minden gesztusa és mondata mögött érezni lehetett, hogy addigi élete talán legfontosabb fellépése felé döcög vele a vonat…

 

Akit valaha megérintett a Zeneakadémia második emeletének – a "zongorás szintnek” – a levegője, az tudja: a budapesti Liszt-verseny a hazai zongoristák számára nem csupán egy a világ számos rangos zongoraversenye közül, ahogyan a Zeneakadémia nagyterme sem csupán egyike a sok-sok nagy múltú, kiváló akusztikájú hangversenyteremnek. (S ha a Liszt Ferenc téri épület most épp Csipkerózsika-álmát alussza is, azóta szerencsére már megépült nagyra nőtt kistestvére, a Müpa.) Egy magyar zongorista számára ez "A Verseny”, nagybetűvel, pirossal, még akkor is, ha úgy dönt, hogy soha nem indul el rajta. Még akkor is, ha tudjuk, egy versenyen elért eredmény önmagában még nem jelenti szükségszerűen egy karrier kezdetét: bár sokan vannak a Liszt-verseny aranykönyvében olyanok, akikre később egy világ figyelt oda – az első győztes, Fischer Annie-tól a 20. század egyik legjobb Liszt-játékosaként számon tartott Lazar Bermanig –, jóval többen vannak azok, akikről a versenygyőzelem után pár évvel már keveset tudtunk. Mégis, a kihívás örök, a hegyeket pedig, tudnivaló, csupán azért másszák meg, mert "ott vannak”.

 

Az utóbbi években divat lett szidni a versenyeket, elsősorban a művészi teljesítmények összemérhetetlenségére hivatkozva. Aki így tesz, az valószínűleg elfelejti, hogy egy zongoraversenynek nem az a célja, és végképp nem az az értelme, hogy rangsoroljon, hogy legeket osztogasson. Egy művészeti verseny elsősorban lehetőség: a fiatal pianisták megmutathatják tudásukat a közönségnek és találkozhatnak olyan kollégákkal, akiktől inspirációt nyerhetnek; de lehetőség a tanároknak, impresszárióknak, kiadóknak is, mert jól összemérhető formában ismerhetik meg az új tehetségeket és kaphatnak képet arról, merre is tart a világ a fekete-fehér univerzumban. Nekünk, Liszt és a zongoramuzsika rajongóinak pedig ismét lehetőségünk lesz arra, hogy a régi, ismerős kottafejeket új előadók tolmácsolásában, új szellemmel, új inspirációval megtöltve élvezhessük.

 

A verseny résztvevői, részletes programja és minden egyéb információ megtalálható a lisztcompetition.fidelio.hu oldalon!