Jolán

Liszt zongorái Weimarban

2011.10.20. 20:00

Programkereső

A Liszthez kötődő események sorában változatlanul nagy érdeklődés kíséri a weimari Palota Múzeumban azt a zongora-kiállítást, amelyen a zeneszerző korában, valamint általa használt is hangszerek vagy azok másolatai láthatók.
Liszt-szobor, Weimar
Liszt-szobor, Weimar

A Weimar Classics Alapítvány anyagi áldozatával került a tárlatra a több mint 42 millió forint értékű, csodálatra méltó Boisselot-másolat, amelyet a Kosmos Klavier koncert sorozatban meg is szólaltattak. Látható Johann Georg Schenck fortepianója, a hangszer az 1700-as évek végéről való. Kiállították a bécsi Katholnig-műhely úgynevezett asztali zongoráját és az ugyancsak bécsi Streicher manufaktúra hammerklavierját is - olvasható a múzeum honlapján. Bemutatnak egy Broadwood zongorát is, ez a hangszer 10 évvel fiatalabb, mint az a példány, amelyet az angol zongoragyáros küldött tisztelete jeléül ajándékba Beethovennek 1818-ban. A zeneszerző hagyatékából egy Spina nevű hangszer- és zenemű-kereskedő vásárolta meg, majd a zongora Weimarba került Liszt Ferenchez, akinek hagyatékából a budapesti Nemzeti Múzeum tulajdonába. 

A kiállítás ékessége a Paul McNulty által készített Boisselot-kópia, amelyet hajszálpontosan épített meg. Az aprólékos munka lépéseiről, a hangszer első megszólalásáról, Weimarba szállításáról a ZDF német televízió készített és sugárzott dokumentumfilmet. A marselle-i Boisselot család tagjai Liszt közeli barátai voltak. Boisselot egyik fiát Liszt Ferenc után Francois-nak nevezték el. Kifinomult és a kor lakberendezési stílusát követő hangszerek készültek a Boisselot-műhelyben, az 1846-os zongora különösen látványos darab, az áttört famunka - kotta és gyertyatartó -, a filigrán fémdíszek nagyvonalú eleganciát tükröznek. Ez az instrumentum értékében is megmutatkozik, a Weimar Classics Alapítványnak csaknem 150 ezer eurót kellett összegyűjtenie, hogy megszerezze a hangszert. Liszt ezzel a zongorával utazott 1846-ban Oroszországba.

Paul McNulty felesége, Viviana Sofronitsky próbálta ki először a zongorát. A zongoraművész Vlagyimir Szofronickij jó nevű orosz zongoraművész lánya. Paul McNulty és Viviana Sofronitsky a budapesti Zeneakadémián is tartott már hangszerbemutatót, Stein, Graf és Walter fortepianók általuk készített kópiáin demonstrálták, hogy főként Haydn és Mozart művei mennyivel jobban szólnak modern zongora helyett ezeken a korabeli másolatokon. Az amerikai zongoraművész, Paul McNulty 1995-ben hozta létre műhelyét egy kis cseh faluban, a Prága közeli Divisovban, ahol a közeli erdőkben maga választja ki a faanyagot. Liszt később úgy találta, hogy a Boisselot zongorák billentése nem elég fürge és inkább az Érard zongorákat preferálta. A kiállításon egy olyan hangszer látható, amely 1811-ben Maria Pavlovna nagyhercegnő révén került Weimarba. Sébastien Érard szüntelenül érdeklődött a technikai fejlődés iránt és fáradhatatlanul fejlesztette a hangszer lehetőségeit. Ezért virtuózokkal keresett személyes kapcsolatot. egyik inspirátora a fiatal Liszt Ferenc volt, aki párizsi éveiben Érard támogatását élvezte, londoni fellépéseire is tőle kapott hangszert.