Katalin

Batta András: "Jelképes, hogy a Zeneakadémia Bayreuthban ünnepel"

2011.10.22. 01:18

Programkereső

A Liszt Év zenei csúcspontja október 22.: a zeneszerző kétszázadik születésnapján, a világ számos koncerttermében szólal majd meg Liszt Ferenc kései főműve, a Krisztus oratórium. A nemzetközi World Liszt Day program keretében a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Énekkara és Zenekara Bayreuthban adja elő a művet. A vendégszereplésről és a budapesti Zeneakadémia további, a Liszt-bicentenáriumhoz szorosan kapcsolódó projektjeiről Hegedüs Claudia kérdezte Batta Andrást, az intézmény rektorát.

- Hogyan készülnek a budapesti Zeneakadémia növendékei és a fellépő művészek a bayreuthi vendégszereplésre?

- Nagyon fontosnak tartom, hogy külföldön megmutassuk magunkat. Ez egyénileg sokszor megadatik, hiszen nemzetközi versenyeken a Zeneakadémia növendékei jól szerepelnek. Ritkán valósul meg azonban az, hogy ilyen nagy létszámban el tudnánk utazni. Az én eddigi hétéves rektorságom alatt azért akadt néhány ilyen kivételes pillanat, volt például egy távol-keleti turnéja a Zeneakadémia együttesének, az énekkar pedig a moszkvai Csajkovszkij-teremben vendégszerepelt, Kodály Psalmus Hungaricusával. A mostani bayreuthi meghívás szintén hihetetlenül nagy formátumú dolog. A World Liszt Day ezért is remek kezdeményezés! Ezek az évfordulók és kiemelt események ugyanis kiváló alkalmat teremtenek arra, hogy külföldön is megtapasztalják, milyen színvonalon folyik a munka a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Bayreuth a zene egyik legfontosabb fővárosa a világon, nem kis fegyvertény ott megmutatkozni. Nekünk, zeneakadémistáknak ez a nap persze azért is különösen kedves, mert az alapító atyára emlékezünk.

- A műsoruk nem lesz meglepetés, hiszen a World Liszt Day felhívása értelmében a a Krisztus oratóriumot adják elő.

- Számomra külön öröm, hogy a születésnapon, a világ számos helyén Liszt főműve hangzik el, az a darab, amin a névadónk több évtizeden át dolgozott. Az pedig érdekes adalék, hogy a Krisztus oratóriumot, ami egy mélyen katolikus darab, végül is egy protestáns templomban mutatták be 1873-ban Weimarban. Ugyanakkor az is igaz, hogy a mű nem liturgikus célokra készült, talán azt lehetne mondani, hogy olyan, mint a Händel-féle Messiás. A Krisztus oratóriumban benne van a teljes Liszt, a mélységeivel, a magányával, a hitével, az egyházzenei törekvéseivel. A mű egyfajta neo-gregorián stílust valósít meg, ami már rögtön a darab kezdetén megfigyelhető, és egy új Palestrina-stílust próbálgat, egyébként ebben is egészen eredeti utakon jár. A darabot mindeközben végigkíséri egy sajátságos kromatikus, tépelődő, szomorú stílus, ami a magányos Krisztus alakjához kapcsolódik. Szóval ez egy csodálatos remekmű, ami nem a mai ember ritmusára íródott, de hát mi a mai ember ritmusa?!

- Hogyan alakul majd bayreuth-i programjuk?

- Már október 21-én elzarándokolunk Bayreuthba, és másnap, a születésnapon, a Stadthalléban adjuk elő Liszt főművét. Erdei Péter, kiváló karnagy professzorunk tanította be az énekkart, és Kovács László fogja vezényelni az együttest. Az is örvendetes, hogy az intézmény egy régi növendéke, Szegedi Csaba személyesíti meg Krisztust ezen a napon. Szinte jelképes jelentése van annak, hogy a Zeneakadémia növendékei eljutnak abba a városba, amely Liszt számára olyannyira kedves volt, és ahol végül befejezte az életét. A bayreuth-i temetőben, a síron, ahol Liszt Ferenc nyugszik, egy nagyon szép új Szűz Mária szobor kapott helyet. Ez egy új sírkő a Ránki-Klukon házaspár és Bogányi Gergely adományából készült, természetesen oda is el fogunk látogatni.

- Sejthető, miért épp a Zeneakadémia együtteseire esett a választás?

- Bayreuth - mondjuk ki - kicsit álmos és régies város, ahol olyannyira Wagnerre álltak rá, hogy szinte elfelejtették, hogy más nagyságok is megfordultak ezen a helyen. Most változni, nyitni szeretnének. Nicolaus Richter, a város kulturális tanácsosának irányításával már elindult ez a pozitív folyamat. A tervek szerint jövő nyáron a Wagner-fesztiválra továbbra is a nagy sztárokat, a befutott művészeket várják, de az év további részében, mint most például a Liszt ünnepre, fiatalokat hívnak. Azt gondolom, hogy ez lehet a háttere a meghívásnak. Úgyhogy azt hiszem, a város formálódó, új és fiatalos arculatába szépen beilleszkedik a mi Krisztus-előadásunk.

- Milyen terveik vannak a magyarországi bicentenáriumi év hátralévő hónapjaira?

- November 21-re tervezünk egy jótékonysági hangversenyt az Operaházban. Aznap este odavinnénk a „teljes" zongora tanszékünket. A koncerten néhány kiváló zongoraprofesszorunk játszana Liszt műveket, Marton Éva pedig két Liszt-dallal készül. A művésznőt Vígh Andrea rektorhelyettesünk kíséri majd hárfán. A második részben a Budapesti Filharmónia Társaságot Héja Domonkos, az Operaház megbízott zeneigazgatója vezényli majd. A koncert végén egykori növendékünk, ma már oktatónk, a kiváló zongoraművész Farkas Gábor lép fel. A koncerten olyan professzorokat lehet majd hallani, mint Falvai Sándor, vagy Lantos István - mindketten korábbi rektorai az intézménynek - valamint Baranyay Lászlót, és a jelenlegi tanszékvezetőt, Dráfi Kálmánt. A különleges Alma Mater est nem titkolt szándéka, hogy a bevételt a Zeneakadémia nagytermének új orgonájára szeretnénk félretenni, és egyben elindítanánk azt a kampányt, ami a hangszer kicserélésére irányulna.

Fontosnak tartom megemlíteni továbbá, hogy a Zeneakadémiának a Liszt Évben van egy különösen kedves könyv-projektje. Az egyik kötet, amit még az év elején adtunk ki, Liszt budapesti tartózkodásával kapcsolatos. A Budapesti séták Liszt Ferenccel című, Watzatka Ágnes szerkesztette könyv lapozgatása közben kiderül, hogy a zeneszerző merre fordult meg a magyar fővárosban, kik tartoztak a baráti köréhez, milyen jótékony célú esteken lépett fel, tehát hogyan épült be a 19. század utolsó negyedének budapesti értelmiségi, illetve nemesi világába, valamint művésztársadalmába. A második kiadvány Liszt Ferenc Christus oratóriuma és a Zeneakadémia címmel látott napvilágot, és valódi kuriózum. Az oratórium egy tételét ugyanis Liszt átírta négykezes zongorára, és legkedvesebb magyarországi növendéke, Juhász Aladár megőrizte ezt a kéziratot, ami aztán kalandos úton a Liszt Múzeum birtokába került. Ezt a zongoraátiratot adtuk ki fakszimile, vagyis hasonmás módon. Eckhardt Mária, aki a Liszt Ferenc Emlékmúzeum alapítója és egyben a tudományos kutatásnak a vezetője a Régi Zeneakadémián, egy nagyszerű tanulmányt írt ehhez a kézirathoz, amelyben Liszt és Krisztus, Liszt és a Zeneakadémia, Liszt és Juhász Aladár kapcsolatát világítja meg egészen izgalmas módon. A harmadik könyv egy album, ami a Liszt Emlékmúzeumban fellelhető gyűjtemény kincseit mutatja be. Ebben a vastag kötetben a képek mellett informatív szövegek mutatják be a különlegességeket: bútorokat, hangszereket, kéziratlapokat, fényképeket, festményeket. A képekhez kacsolódó kis szövegek - rendhagyó módon, a Liszt Emlékmúzeum szemüvegén keresztül - Liszt egész életét és életművét bemutatják.