Gellért, Mercédesz

Az élmény és a hang

2011.10.25. 08:00

Programkereső

Megnyerő arcél, amiről süt az intelligencia és az érzékenység. És valóban, az idén 75 éves Steve Reich, akit a minimálzene nagymestereként és a kortárs zene ikonjaként tartanak számon, hihetetlen érzékenységgel és nyitottsággal viszonyul mindenhez, legyen az belső vagy külső történéshez. Abból, ami megérinti, zene lesz.

A New York és Los Angeles közötti távolság 3940 kilométer. Több napos vonatút, amit Steve Reich három és hat éves kora között rendszeresen megtesz nevelőnőjével, hiszen a szülők külön élnek. Vonatozás apától anyáig, aztán vissza a New-York-i "bázisra" apához. Évek telnek el a zakatolásban, a gyerekkori emlék jó negyven évvel később, a Different Trains című művében köszön vissza. A szigorú ügyvéd papa úgy gondolja, egy rendes polgárcsaládban tanuljon a gyerek zongorázni, ha akar, ha nem. Steve történetesen nem akar, de azért három évig eljár az órákra, aztán tízévesen fellázad, és abbahagyja az egészet. Négy évvel később viszont épp az ellenkezője történik, felfedezi magának Bachot, Stravinskyt, mellette a jazzt, Charlie Parkert, Miles Davist, és szenvedélyesen beleveti magát a zenetanulásba. Ütőhangszerekkel kezd foglalkozni, többek közt Roland Kohlofftól, a New York-i Filharmonikusok későbbi dobosától vesz órákat, emellett egyetemre iratkozik, filozófia szakra. Főleg Ludwig Wittgenstein hozza lázba, igaz, nemcsak az írásai, de a személyisége is. Lenyűgözi, milyen érdekes figura volt, az például, hogy végig tudott fütyülni egy egész koncertet, és a bátyja, a zongorista Paul is különös életutat járt be: jobb karját elvesztette az első világháborúban, így Ravel neki írta a D-dúr zongoraverseny bal kézre című darabot.

Közben persze tudja jól, hogy nem lesz filozófus. Hétvégenként dobol, a filozófiát pedig zeneszerzésre cseréli William Austinnál a Cornwall Egyetemen.  Bebop kvintettet alapít, magánórákat vesz a jazz-zeneszerző és zongorista Hall Overtontól, és belekóstol a híres Juilliard zeneszerző szakába is. Itt azonban nem igazán találja a helyét, ráadásul úgy érzi, ütőhangszeresként enyhe lenézés övezi, úgyhogy a kaliforniai Milss College-ban folytatja a tanulmányait többek közt Darius Milhaudnál és Luciano Beriónál. Diploma után visszatér New Yorkba, és 1966-ban saját zenekart alapít Steve Reich and Musicians néven. Egyetlen dolog érdekli, a komponálás, amiből viszont nem tud megélni. Nem finnyáskodik, vállalja, ami adódik: taxisofőrködik, postahivatalban dolgozik. Mindent megtesz, hogy életben maradjon, és hogy zenét írjon, amit aztán kis galériákban ad elő. Festőkből, koreográfusokból, filmesekből áll össze az első törzsközönsége, ők biztatják, hogy érdemes folytatnia. A "hogyan"-nal kísérletezik, más akar lenni, mint a kortársak. "Csúnya volt a zene, amit hallottam, olyan volt elmenni egy kortárszenei koncertre, mint a fogorvoshoz. Tudtuk, hogy fájni fog, de muszáj, és láttam, hogy senki sem kíváncsi erre, csak maguk a komponisták" - meséli egyik régebbi interjújában. Ő viszont új utakat keres.

Steve Reich
Steve Reich

Sok minden érdekli, szeret kísérletezni. Fiatalon kialakít például egy speciális technikát, amit először magnóra vett beszédhangokkal gyakorol, és utána már a hangszeres zenébe is beépít. Arthur Morris Jones könyvének hatására 1970-ben Ghánába utazik, hogy Accrában az egyetemen tanulmányozza a tradicionális afrikai dobnyelveket. Ez is erősen megérinti, dobokra ír zenét, aztán a kör szélesedik. Elkezd foglalkozni a Bali szigetén és más délkelet-ázsiai régiókban honos gamelánkultúrával, ami ugyancsak a ritmusra, az ütőhangszerekre épül. Később az ősi héber dallamok felé fordul, ez az az időszak, amikor felerősödik a zsidó identitása. Minden impresszió, az ősi kultúrák és a nagyon is napi, aktuális történések egyaránt nyomot hagynak a zenéjében. Reich érzékenyen reagál a világra, izgatja a minket körülvevő, iszonyatos tempójú technikai fejlődés. Elgondolkodott például azon, milyen lesz, ha férfi és nő többé nem nemz gyereket, mert vásárolhatnak maguknak a bébiboltban. Foglalkoztatja mindaz, ami a 19. században még fantázia volt, mára pedig valóság lett, a repülés, a klónozás, a géntechnika. 1998-ban kezdi írni második operáját, a Három mesét, amelyet a Hindenburg léghajó katasztrófája, az atomkísérletek, valamint a klónozott Dolly bárány esete inspirált.  Hihetetlenül széles érdeklődési köre, nyitottsága a munkájában olyan módon is érződik, hogy nem ragad le egyetlen műfajnál. Az elmúlt évtizedek során zeneszerzői stílusa többször megváltozott, saját bevallása szerint ugyanis érdektelen számára mindig ugyanabban a stílusban írni.

Mint oly sokaknak, Steve Reichnek is megvan a maga magyar kötődése: a családi - az apai nagymama révén - és persze a szakmai. Az itthoni közönséggel az Új Zenei Stúdió kezdte megismertetni a még fiatal szerző darabjait, a körbe később a 180-as csoport, majd az Amadinda Ütőegyüttes is bekapcsolódott. Az évek során Reichet egyre több szakmai és személyes szál fűzte össze a magyar muzsikusokkal, magyarországi útjai közül az egyik legemlékezetesebb bizonyára a 2006-os volt. Ekkor töltötte be a hetvenedik évét, és a Művészetek Palotájában, az Amadinda és az UMZE Kamaraegyüttes részvételével tartott hangversenyen azt is érezhette, hogy Magyarországon nem "csak" szeretik, de becsülik is, hiszen átvehette a Magyar Köztársaság Középkeresztjét és a Zeneakadémia Tiszteletbeli Professzora címet. 2009-es budapesti koncertje szintén különlegességnek számít. Ekkor tartották ugyanis a fennállásának 25. évfordulóját ünneplő Amadinda számára komponált Mallet Quartet című művének ősbemutatóját, és a magyar közönség itt hallhatta először a Daniel Variations című darabot, amit az iszlám fundamentalisták által Pakisztánban kivégzett amerikai újságíró, Daniel Pearl emlékére írt. Október 30-án, három héttel a 75. születésnapja után pedig ismét Budapestre jön, hogy személyesen is részt vegyen a műveiből összeállított koncerten, amelynek a programja közel negyven évet ölel fel. Egy korábban adott interjúban azt mesélte, hiába a magyar származású nagymama, a sok pesti utazás és barát, magyarul mindössze annyit tud mondani, A kékszakállú herceg vára. És ez nekünk épp elég.

Amadinda Ütőegyüttes, Rácz Zoltán, Steve ReichAmadinda 25, jubileumi koncert, Müpa, díszvendég: Steve Reich
Amadinda Ütőegyüttes, Rácz Zoltán, Steve ReichAmadinda 25, jubileumi koncert, Müpa, díszvendég: Steve Reich

Steve Reich 75

2011. október 30. 19:30 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Km.: Kelemen Kvartett, UMZE kamaraegyüttes, Amadinda ütőegyüttes

Steve Reich: Triple Quartet (magyarországi bemutató); Double Sextet (magyarországi bemutató); Drumming