Gellért, Mercédesz

A legszebb magyar Requiem

2011.10.31. 11:50

Programkereső

A kétszáz évvel ezelőtt született zeneszerző gyászmiséje a Liszt Év 2011 Musica Sacra című egyházzenei sorozata keretében korhű módon, a liszti időkben szokásos latin rítusú gyászmisébe illesztve hangzik el a Szent Efrém Férfikar előadásában november 2-án, halottak napján, szerdán este 7 órakor a Bosnyák téri Páduai Szent Antal Plébániatemplomban.

Liszt Ferenc gyászmiséje méltán állítható párhuzamba a legnépszerűbb requiemekkel, Mozart, Verdi, Fauré és Berlioz alkotásaival. A műről Hamburger Klára így ír: "az 1866-67-ben, a mexikói forradalmárok kivégezte császár emlékére írott férfikari Requiem valóságos tárháza a magyar moll-ból származó hangzatokkal-dallamokkal festett, félelmetes és fájdalmas részleteknek. A hangsor "robbanó" feszültségű akkordjait felbontva - horizontálisan - és szimultán, azaz vertikálisan is alkalmazza a zeneszerző, az apokaliptikus szöveg érzékletes megkomponálása céljából."

Liszt 1869-ben
Liszt 1869-ben

A mű keletkezésében a mexikói események mellett szerepet játszhatott édesanyja, Liszt Anna 1866-ban bekövetkezett halála is. Első alkalommal állítólag Chopin halálának évfordulóján adták elő 1869-ben (a fenti kép ebben az évben készült Lisztről), a '70-es években pedig Liszt vezényletével több német városban is elhangzott. A szűk órás műben a férfikar kapja a főszerepet, melyhez négy férfi szólista, orgona, valamint két trombita, két harsona és üstdobok társulnak. A mű - Liszt kései alkotásaira jellemző - puritánsága, visszafogottsága, minden teatralitástól tartózkodó jellege ellenére expresszív, megfogalmazásában rendkívül koncentrált. Gregorián dallamok nincsenek benne, harmonizálásában pedig Liszt legmerészebb, a tizenkétfokúság felé nyitó kromatikus-enharmonikus nyelvének képviselője. 1883 februárjában, Wagner halála után így vallott Liszt a műről első életrajzírójának, Lina Ramann-nak: „Ifjúkorom óta úgy tartom, hogy meghalni sokkal egyszerűbb, mint élni. Még ha gyakran szörnyű, hosszas fájdalmak előzik is meg a halált, az mégis mindig megváltásunk a lét nem önkéntesen vállalt igája alól. (...) Férfihangokra írott Requiememben megpróbáltam a halál szelíd, megváltó hangulatát kifejezni. Ez még a Dies iraeben is megmutatkozik, ahol elkerülhetetlen volt, hogy a rémület uralkodjék." Gyászmiséktől szokatlan módon Liszt az utolsó ítélet ábrázolásával fejezi be a művét - igaz, az eredetileg önálló kórusműként megjelent, a zenekari misék dramatikus ábrázolásmódját idéző Libera me tételt Liszt később csatolta a Requiemhez.

Liszt Requiemjét - melyhez mérhetőt magyar komponista sem előtte, sem azóta nem alkotott e műfajban - a Szent Efrém Férfikar és szólistái, valamint Fassang László szólaltatják meg, Bubnó Tamás vezényletével.

Szent Efrém Férfikar
Szent Efrém Férfikar

Liszt: Requiem
2011. november 2., 19:00 Budapest, Páduai Szent Antal Plébániatemplom

Szent Efrém Férfikar (művészeti vezető: Bubnó Tamás)
Szólisták: Varga Donát, Viszló István, Laborfalvi Soós Béla, Silló György
Közreműködik: Fassang László (orgona), Komlóssy Gábor (trombita), Szász József (trombita), Szűcs Szabolcs (harsona), Villányi László (harsona), Bubnó Márk (timpani)
Vezényel: Bubnó Tamás