Erzsébet

Rondó - muzsikusok divatja

2011.11.04. 08:56

Programkereső

Rovatunkban ezúttal Farkas Gábor és Fülei Balázs zongoraművészeket, Meskó Ilona zeneszerző-karmestert és Szőke Nikoletta jazzénekesnőt kérdeztük a fellépőruhák praktikáiról.
Farkas Gábor
Farkas Gábor

Farkas Gábor zongoraművész

Minden zongoraművésznek megvan a saját imidzse: Vladimir Horowitz például zsakettben lépett fel, Schiff András öltönyben szokott játszani. Én a fellépő ruháimat Sáska Vilmosnál, az Operaház szabójánál csináltatom, mert számomra nagyon fontos, hogy egyszerre legyen elegáns és kényelmes a koncertviseletem. Lényeges, hogy ha a kezemet kell keresztezni, akkor ne feszüljön meg vagy rosszabb esetben ne szakadjon szét a hátamon a ruha. Vagy ha egy magasabb hangért nyúlok, ne akadályozzon a mozgásban. Ebből a szempontból számomra a frakk az ideális ruhadarab, mert a szárny része hátracsapható, nem fenyeget az a veszély - mint például az öltöny vagy a szmoking esetében -, hogy véletlenül ráülök és igazgatnom kell a pozíciómat, ahelyett, hogy a darabra figyelnék. A cipőkre is nagy hangsúlyt fektetek. Pár éve találtam egy olyan helyet Budapesten, ahol kifejezetten táncosoknak és színpadi embereknek készítenek lábbeliket és a lakkcipőkre specializálták magukat. Lábra, méret után készítették el életem legkényelmesebb, fekete fellépő cipőit. Ezt a párt azóta is, immár nyolc éve viselem a koncertek alkalmával és nagy becsben tartom őket, már csak azért is, mert az üzlet azóta sajnos elköltözött és nem sikerült fellelnem őket. Vannak alkalmak, amikor lazábban öltözködhetek. Nyári fesztiválokon például nem veszek fel öltönyt, de természetesen ekkor sem lépek ki a színpadra akárhogy. Azt szeretem a legjobban, ha fekete az ing, a nadrág és a zakó is. Meghatározó a koncert időpontja is, este hat-hét óra előtt inkább öltönyben játszom, de este fél nyolctól és szóló- valamint zenekari esteken természetesen szmokingot viselek. Van egy általános színpadi viselet és egy elvárás, mely szerint, aki a színpadon van, annak jól kell kinéznie. De lehet a szereplő akármilyen divatos ruhában, drága, tervező által megálmodott költeményben, ha rosszul játszik, a ruha nem menti meg a produkciót. Ezért sem értem azokat, akik minden egyes számhoz, dalhoz vagy csak koncert félidejében, de átöltöznek. Én nem hiszek ezekben a dolgokban.

  

Fülei Balázs
Fülei Balázs

Fülei Balázs zongoraművész

Számomra a jó koncertruha alkalomhoz illő és a lehető legkényelmesebb. Szerencsére rendelkezem már különböző funkciójú darabokkal és szinte minden alkalomra van megfelelő öltözetem. Ha azonban egy új ruhadarabot kell találnom, mindenképpen gondolok arra, hogy az milyen alkalomhoz illene és a kiválasztás egyáltalán nem okoz nehézséget. A lazább öltözet kapcsán azt tapasztaltam, hogy manapság a fellépő művészek a lehető legváltozatosabb ruházatban szoktak megjelenni a színpadon. Láttam már egyszerű pólóval zakót felvenni, vagy garbóval szmokingkabátot, sőt egyszer még egy ezüstszínű cifrázatokkal kihímzett frakkot is láttam egy zongoristán, kék inggel. Természetesen van az öltözködésnek egy erős hagyománya, de ezeket felrúgni a 21. században már úgy látszik nem szégyen, hanem inkább erény. Persze mit számít, hogy ki miben játszik, ha jól játszik és élményt ad az embereknek? És mégis: a megjelenés legtöbbször összhangban kell legyen a fellépő művész zenei ízlésével is, ebben biztos vagyok. A ruhadarab egy bizonyos határig valószínűleg hozzátesz a koncerthez, hiszen a hangverseny valamennyire vizuális esemény is, még ha a látvány nem is kap akkora szerepet, mint a zene. De azért egy frissen vasalt öltözék sohasem fog pótolni egy megérintő zenei játékot, és a köldökig kivágott, bő hófehér ing sem fog jelentéktelenebbé tenni egy súlyos mondanivalójú művet. Mindenesetre ha valaki Schubertet pöttyös lila ingben és zöld zsakettben játszana, valószínűleg egy hangját sem venném komolyan.

  

Meskó Ilona
Meskó Ilona

Meskó Ilona zeneszerző, karmester, zongoraművész 

A jó fellépőruha számomra olyan, ami összhangban van a személyiségemmel. Fontos, hogy természetes érzés legyen viselni. Valami trükk mindig van a ruháimban, amitől eltér a hétköznapi viselettől. Még az is fontos, hogy "ne jöjjön velem szembe", de ez, ha jól sejtem, minden nőnek elvárása. A legtöbb nehézséget az én esetemben a karmesteri öltözet jelenti. Estélyi ruhában nem praktikus vezényelni, a frakk pedig elférfiasíthat egy női karmestert és könnyen jelmeznek tűnhet. A választásom mégis a hagyományos karmesteri öltözetre esett, annyi változtatással, hogy csupa selyemből van minden része, beleértve a nadrágot, blúzt és frakkot. Zongoristaként mindig a legnőiesebb megoldásokat választom. Azt gondolom, hogy semmikor nem lehet lazább viseletben megjelenni a színpadon, mert a színpad és a közönség tisztelete a fellépők ünnepi megjelenésén is kell tükröződjön. A stílus persze lehet változatos, például délelőtti vagy délutáni koncerten egyszerűbb szabású ruha jöhet szóba, vagy kabát-, stóla-, egyszóval kiegészítőmentesen. Könnyedebb műfajú koncert esetén a zenei világgal harmonizáló színek, szabás szükségeltetik. Az előadóművész jó esetben irányt is mutat, stílust teremthet, ízlésformáló hatalom van a kezében, amit én megtiszteltetésként fogok fel. Mivel a koncert audiovizuális élmény, így számítanak a fények, a csönd, és éppúgy lényeges a képi világ is, ami a közönség szeme elé tárul. Hangversenyen díszlet híján az előadók látványa és a terem alkotja magát a képet. Azért használom ezt a szót: kép, mert bár a ruhát a létszükséglet elemeként is kezelhetnénk, de mivel már nem az őskorban élünk, én inkább úgy fogom föl, mint képzőművészeti alkotást. Pláne, ha előadóművészként felvállaltan a kultúrát képviseljük, fontos, hogy kidolgozzuk az embereknek szánt élményt minden részletében, amiben csak lehetséges. (És akkor a hallgatók sem mennek esti koncertre pólóban és farmernadrágban.)

Szőke Nikoletta
Szőke Nikoletta

Szőke Nikoletta jazzénekesnő

Egy előadóművésznél elengedhetetlen a magabiztosság, ezért a fellépőruhánál nálam elsődleges szempont, hogy jól érezzem magam benne. A legelőnyösebb formámat kell, hogy mutassa, fontos, hogy passzoljon az egyéniségemhez, a helyszínhez és az alkalomhoz. Minél nagyobb a színpad, annál feltűnőbbnek kell lennie, kiemelt koncertek alkalmával pedig csak egyedi darabokat választok vagy készíttetek jóelőre. Kisebb fellépések alkalmával általában az aznapi hangulatomnak megfelelő ruhát választok. A kényelem számomra inkább csak plusz, nem elsődleges szempont. Cipők esetében viszont - annak ellenére, hogy kizárólag magassarkúban lépek fel - ez a legfontosabb, mert a biztos állás alapkövetelmény. Az alkalmi viseletek tipikus hibája szokott lenni, hogy ami szép közelről, nem biztos, hogy elég mutatós színpadon, vagy ami szép önmagában, nem biztos, hogy nekem jól áll és önmagam vagyok benne. Az extrém kényelmetlenség is hiba, szintén sokat vissza tud venni a teljesítményből. Akár a saját zenekaraim élén, akár vendégként, leggyakrabban három szituációval találkozom: koncertterem, klub, fesztivál. A két utóbbi többnyire lazább, kötetlenebb hangulatú szokott lenni, ettől függetlenül minden, színpaddal rendelkező helyen szeretek szép ruhát felvenni. Csak akkor váltok lazább stílusra, ha nyári fesztiválok alkalmával olyan szabadtéri helyszíneken lépünk fel, ahol a kiöltözés természetellenesen hatna. Ilyenek például a Művészetek Völgye egyes helyszínei, a Sziget vagy a Zsámbék Jazz Open. Számomra nagyon fontos a látvány, de minden produkciómban a zene a leglényegesebb, ezért jelmez-szerű ruhákat sosem választanék, mert az elterelné a figyelmet. A fiúk minden nagyobb koncert előtt megbeszélik, hogy milyen stílusú és színvilágú ruhát vesznek fel, hogy egységes legyen a színpadkép, ezen túl viszont ez nem téma nálunk. A nagy tudással rendelkező művészek, ha alulöltözöttek, az nem szerencsés, és az sem, ha valaki szép ruhákkal akarja palástolni a szakmai hiányosságokat - de talán az előbbi könnyebben megbocsájtható. Azt hiszem, a legideálisabb, ha a zene és a látvány harmóniában van egymással.