Katalin

Az alakváltó

2011.11.22. 07:20

Programkereső

Lelkes publikum előtt, jó hangulatú koncertet adott a Müpában a pécsi Kodály Központ rezidens zenekara, a Bogányi Tibor vezényletével muzsikáló Pannon Filharmonikusok.
Bogányi Tibor
Bogányi Tibor

Tulajdonképpen nem volt ezzel a koncerttel semmi baj, függetlenül attól, hogy az előadás művészi-technikai színvonalán jócskán lehetne emelni. Bogányi Tibor és a "társulat" munkájából ezen az estén azonban kitetszett, hogy az emelkedés lehetősége benne van a karmester és a zenekar jövendő együttműködésében. Bogányi - nekem úgy tűnt - hármas minőségben volt jelen ezen az estén. Zenekari menedzserként kezdte a koncertet, majd szólistaként folytatta, végül klasszikus karmesterként fejezte be. Szerepváltásait ruhacserék (jelmez) jelezték: igazi alakváltó volt. Előrebocsájtandó, hogy alakváltásai mögött nem vettem észre alakoskodást. Dohnányi Ernő Szimfonikus percek című - a missa brevis mintájára nyugodtan jellemezhetjük symphonia brevisként - darabjával kezdődött a műsor. Az öttételes kompozíció (melynek felépítése távolról emlékeztet Bartók centrális elrendezésű, hídformájú műveire...) Dohnányi egyik legnépszerűbb darabja. A klasszikus formákat a szerző redukált alakban tárja elénk, ezzel is azt sugallja, hogy a felvetett zenei gondolatok alkalmasak lehetnének bőségesebb kibontásra. S hogy ez az érzet a hallgatóban is kialakuljon, jó, ha a zenei logikát transzparensnek érzékeljük. Ha ez az érzet nem alakul ki, annak jellemző tünete, hogy a hangzást, a hangszerelést nem érezzük kellően áttetszőnek, szellősnek, azaz transzparensnek. Többször is úgy vettem észre, hogy ezúttal a zenei frázisok nincsenek határozottan elkezdve és nincsenek értelmesen lekerekítve, a zenei anyag különösebb gondolatiság nélkül halad előre, kicsit önjáró és artikulátlan módon, a darab sokszor adorált szellemessége így kevéssé érvényesült, azaz nem a kompozíció elvezényléséről, hanem levezényléséről kell ezúttal beszámolnom. 

Csajkovszkij Rokokó variációinak szólistája Bogányi Tibor volt. A vezénylés feladatát megosztotta a koncertmesterrel. E "mutatvány" tetszetős és a jelenlegi helyzetben talán hasznos is, a zenekari testületben növelheti a karmester megbecsülését és amolyan csapatépítő tréningnek sem utolsó, az ilyen jellegű együttes muzsikálás jól szolgálhatja egymás megismerését és a bizalom kiépülését. Hosszabb távon viszont kerülném, ugyanis kölcsönösen relativizálja a dirigensi és a szólista teljesítményt. Ezúttal az előadás is kissé megsínylette a váltást, a szólistát kissé elmerevedett kíséret szolgálta ki, és Bogányi koncentrációja, hangképzésének tisztasága sem volt mindig ideális. A mű szubsztanciája azonban érzékelhető maradt, s ezt hálálta meg a közönség lelkes ünneplése. A tapsot Bogányi zenekar-kíséretes ráadásszámmal köszönte meg, Astor Piazzolla Oblivion című darabjának átiratával. Szépen, meghatóan szólt. 

A szünet után Csajkovszkij V. szimfóniája csendült fel. Erre az interpretációra is ráfért volna az aprómunka, számos ponton éreztem úgy, hogy Bogányi nemcsak az értelmezés területén marad adósunk, hanem a kottában rögzített utasításokat sem tartatja be akkurátusan. A lassú tétel kezdetén például a kürt és a klarinét felelgetésére épülő anyag akkor kelti az inspiráltság érzetét, ha a komplementer decrescendo-crescendo effektusok (úgy, ahogy a partitúra is jelzi) megvalósulnak. Ennek hiányában viszont kifejezetten iskolás és üres hangszerelési játékká válik. Problémának éreztem, hogy a zenei anyag hierarchiája többnyire ad hoc módon alakult ki, előfordult (mint például a negyedik tétel első felében), hogy a megkettőzött hangszerelésű formulák (jellemzően a kísérőszólamokban) túlzott jelentőségre tettek szert, a zenei folyamat szempontjából kevésbé fontos momentumok kaptak zavaró hangsúlyt. 

A Pannon Filharmonikusok és a Kodály Központ
A Pannon Filharmonikusok és a Kodály Központ

A tempók, a karakterek azonban éltek, a dinamikai építkezésre nem lehetett panaszunk, az érzelmek-indulatok adagolása ízléses volt. Egyedül a finálé utolsó szakaszát éreztem indokolatlanul felpörgetettnek, mintha Bogányiból előjött volna az operakarmester, aki túlságosan is komolyan veszi a befejezés stretta-jellegét. Ám, ha a felszabadult és lelkes ünneplés felől nézzük a dirigensi döntés, akkor kétségtelen, hogy Bogányinak volt igaza.

Pannon Filharmonikusok 

2011. november 20. 19:30 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem


Csellón km. és vez.: Bogányi Tibor


Dohnányi: Szimfonikus percek, op. 36
Csajkovszkij: Változatok egy rokokó témára, op. 33; V., e-moll szimfónia, op. 64