Katalin

Csaba Péter - Kultúrmisszió vonatokkal

2011.11.30. 07:12

Programkereső

A MÁV Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője 2012 szeptemberétől Csaba Péter lesz. A Franciaországban élő művészt telefonon kerestük meg a zenekar jövőjére vonatkozó kérdéseinkkel.

- Hogyan fogadta, hogy Önre esett a zenekar választása?

- Jó pár éve, talán tizenöt is megvan már, dirigáltam őket néhányszor, amiből később lemez is lett, és az utóbbi hat-nyolc évben is dolgoztunk együtt időnként. Takács-Nagy Gábort is jól ismerem, így jólesett, amikor megkerestek az ajánlatukkal, de azért gondolkodási időt kértem. Mostanában ritkán járok Magyarországon, és bár több zenészkollégával is együttműködtem néhányszor, hiányzott már a rendszeres munkakapcsolat a magyar zenészekkel. Ugyanakkor komoly, felelősségteljes feladat ez, ezért muszáj volt sokat töprengenem rajta, hogyan férhet bele egyáltalán az időbeosztásomba. De aztán arra gondoltam, hogy ha most nemet mondok, vajon mire mondok majd igent Magyarországgal kapcsolatban? Így aztán elvállaltam.

Csaba Péter
Csaba Péter

- A zenei élet működésének gyakorlati nehézségeiről, az esetlegesen felmerülő financiális gondokról hogyan vélekedik?

- Őszintén szólva nem sokat tudok a magyar zenei élet működési problémáiról. Egyelőre az anyagi kérdések is a látóhatár mögött vannak még számomra, informálódnom kell a zenei életről, a gyakorlati realitásról. Az egészen természetes, hogy nem fogok olyan követelményekkel előállni, amelyek megoldhatatlan anyagi nehézségek elé állítanák az együttest. Nyilván van kockázat, ez elkerülhetetlen, de a zenekar egyelőre igazán akarja az együttműködést, és hosszú távra tervez. A magam részéről pedig úgy gondolom, hogy sok kitűnő zenész van a zenekarban, olyan erők, akikkel számos művészeti kérdést leszünk képesek sikeresen megoldani. Ami a dolgok pénzügyi részét illeti, remélem, nem fog rosszabbodni a helyzet (igazság szerint nyilván abban bízom, mint mindenki, hogy javulni fog), remélem, egyszer végre újranyit majd a Zeneakadémia, és lehet ott is játszani... Folyamatokat igyekszem elindítani, de persze elsősorban az egésznek a művészi oldala érdekel. Ebben a tekintetben valóban tudok segíteni is, vendégművészek meghívásával, összeköttetésekkel - mindenesetre kell, hogy kifutása legyen annak, amit elindítunk. Csak akkor derül majd ki, mi számított valóban akadálynak.

- Beszélne kicsit részletesebben ezekről a művészi tervekről?

- Először is a MÁV Zenekarnak van egy közönsége, és ennek a közönségnek az elvárásaira tekintettel kell lenni. Meg kell tartani őket, vigyázni kell rájuk, ugyanakkor másféle hallgatóságot is érdemes vonzani, és ezt a repertoár bővítésével lehet elérni. A változtatásokat viszont lassan szeretném bevezetni. A klasszikus repertoár mindennek az ábécéje, ebben tökéletesen egyetértek Takács-Nagy Gáborral. Erre kell alapozni. Emellett jó ötletnek tartom, hogy legyenek kisebb együttesek is a zenekaron belül, amelyekkel kamarazenét, esetleg kamaraoperát lehet előadni. Mivel nem Magyarországon élek, látom, miben más a francia, a svéd, a spanyol vagy akár a japán koncertélet, milyen stílusok, iskolák számítanak természetesnek, amelyek a MÁV Zenekar közönsége számára esetleg újdonságként hathatnának. Természetesen úgy kell ezekkel az elemekkel kiegészíteni a már működő gyakorlatot, hogy a hallgatóság is elfogadja őket, hogy ne sérüljön a zenekarba vetett bizalmuk, és elhiggyék, hogy az új dolgokat is érdemes megismerni. Hasonló a helyzet a modern zenével is. Annak is formát kell találni, hogy valamiféle elgondolásba illeszkedjen, ne csak lógjon a koncertműsorokon, mintha iskolai penzum lenne. Szeretném felhasználni a külföldi tapasztalataimat a zenekar fejlesztésére. Az együttes vezetősége és adminisztrációja jó légkörben dolgozó csapat, Lendvai György igazgató pedig igazán kompetens és nagyon figyelmes személy, aki a zenekar érdekeit tartja elsődlegesnek. Biztos vagyok benne, hogy jól fogunk együtt dolgozni.

- Kifejezetten Budapestre összpontosítja a terveit, mint a legtöbb fővárosi zenekar, vagy vannak elképzelései a vidéki városok bevonására is? Persze ez számos hangverseny-rendezési problémát vet fel, aminek megoldása voltaképpen nem a MÁV Szimfonikus Zenekar feladata.

- Hogyne, az egész országra kiterjedő hálózat létrehozását nagyon fontosnak tartom. Svédországban például magam tapasztaltam, hogy létezik ez a „kultúrmisszió", ami annak idején a MÁV Zenekar arculatának is része volt. (Milyen szép is lenne, ha a vasút például utazási lehetőséggel szponzorálná a zenekart!) Igaz, a vidéki koncertek finanszírozása sokrétű probléma, amihez partnerek kellenek (pláne olyan városokban, ahol nincsen zenekar), de ez nagyon fontos kérdés. Művészként, személyesen is vállalnék szerepet benne, mert hajlamosak vagyunk elfelejteni, hány olyan település van Magyarországon, ahol igazi ünnep volna egy valódi koncertévad, akár csak féltucatnyi hangversennyel is. Úgy kell ehhez hozzáállni, mint Enescu, aki annak idején egészen apró helyekre is elment fellépni. Bach-szólószonátákat játszott. Egy kisvárosban a közönsége egyetlen emberből állt mindössze, de ő mindent végigjátszott annak az egy embernek is. Az igazi művész tesz azért, hogy mindenhol lehessen zenét hallgatni. Ha egy zenekar játszik valahol, biztosítani kell a közönséget, természetesen. Adott esetben lehet, hogy meg is kell teremteni. És én bízom benne, hogy egy hosszú távú tervvel mindezt valóra is lehet váltani.