Gyöngyi

Ágyúszótól hajótörésig

2011.12.15. 14:05

Programkereső

Történelmi, mesés – kínálta jó előre a jelzőket a Concerto Budapest koncertjének orosz programja. Remek – hangzik a Vadim Repint vendégelő este recenzensi sommája.

"Nagyon hangos és lármás, de nincs benne művészi érték, mivel odaadás és szeretet nélkül írtam" - fogalmazta meg az 1812 - ünnepi nyitánnyal kapcsolatos érzéseit Csajkovszkij a Nagyezsda von Meck asszonynak címzett egyik levelében, s e kijelentés őszinteségében nincs okunk kételkedni. Mi több, akár még azonosulni is lehet a szerző kíméletlen ítéletével, hiszen az alkalmi mű valóban szélsőségesen bombasztikus: az Oroszország Anyácska ellen vonuló Grande Armée Marseillaise-illusztrációjával és a honvédő háború hősiességét aláfestő orosz zenei idézetek sorával, a győzelmi harangszóval és az elmaradhatatlan ágyúdörgéssel. S mégis, a direkt hatásokkal dolgozó nyitány mindig zajos tetszést arat, ha értelemszerűen nem is oly zajosat, mint amilyen a mű szokott előadása. Így történt ez a Concerto Budapest keddi koncertjének elején is, amikor a fenntartások mellett azért a darab erényei is hamar érzékletessé váltak. Méghozzá nem csupán a háború programzenei leckéjének sikerült megoldásai, de a pazarul hangszerelt nyitány ideális bemelegítő jellege is. A népszerű szám ugyanis részint üdvösen elfedi, részint meg éppenséggel igazolja a zenekari tuttik nyersebb hangzását és a csatazajban meg-megbillenő arányokat. Keller András pedig időt nyert, hogy összefésülje együttesének játékát, s habár a harangokat ezúttal szó szerint "félreverték", azért a nyitány második felét így is kiegyensúlyozottan jó teljesítmény jellemezte.     

Keller András
Keller András

A jóból a második számra jeles érdemjegy lett, s ebben az előrelépésben már az est karizmatikus vendégművészének, a hegedűs Vadim Repinnek is igen komoly, sőt döntő érdeme volt. A művész ugyanis, aki egy hét leforgása alatt immár negyedszer látott Prokofjev II. hegedűversenyének magánszólamához, jelenlétével érezhetően inspirálta és lendületének átvételére késztette a zenekart. Jóllehet nem démoni megszállottság árad Repin pódiumlényéből és játékából, hanem a perfekció laza öntudata, a virtuozitás készségszintű alkalmazása meg tán még némi jóféle maszkulin sárm. A hangszerét mesterien uraló és mindvégig markánsan személyes hegedűhangot produkáló negyvenéves művész tehát nem az ördög hegedűse, ellenben Prokofjev 1935-ös g-moll versenyműve nagyjából beillene az ördög hegedűversenyének. Merthogy a komponista „koncertező nomádéletét" már a keletkezéstörténetével is igazoló mű (Párizs - Voronyezs - Baku - Madrid) majd' minden pillanatából kihallani a fenyegetettséget és az egyszerre félelmes és félős iróniát. Kezdve az első tétel baljósan ismételgetett, zavarba ejtően egyszerű főtémáján, majd folytatva a tradicionális lassú tétel széttöredező idilljével, s végezve a kasztanyettás-nyelvöltögetős zárlattal, csupa-csupa lidércesen hangzó kortünet Prokofjev versenyművéből. Repin mindezt szusszanásra sem lankadó elánnal, a zenei frázisok mindenkor idiomatikus formálásával és megvesztegető profizmussal idézte elénk. A harmadik tételt a "nyomaték" kedvéért kétszer is, hiszen ráadás gyanánt Repinék az Allegro ben marcato jelölésű záró szakaszt ismételték meg.

Vadim Repin
Vadim Repin

A szünet utáni második rész, azaz Rimszkij-Korszakov Seherezádé szvitje ugyancsak egy hegedűs klasszis teljesítményével indult, ám immár a koncertmesteri pultnál helyet foglaló művésznő jóvoltából. Seherezádé motívumának zenekari képviselője mellé azután hamar felzárkózott a mesebeli Kalender herceget idéző fagott megszólaltatója is, s ez a két szólista utóbb okkal részesült lelkes ünneplésben a kollégák és a hallgatók részéről egyaránt. Az ismét fel-felbukkanó harsányabb és kiegyenlítetlenebb pillanatokat leszámítva, az összjáték ugyancsak élményszerűnek bizonyult, s különösen érdekesnek tűnt a novemberi Schumann-koncert (Az éden és a péri) németes-európaias keleti koloritja után a mesebeli keletiesség orosz változatát is hallani a Concerto Budapest jelentékeny formát mutató együttesétől. Zátonyra ezen az estén csupán Szindbád hajója futott, a hangverseny ellenben a legbiztosabb révbe ért.     

Concerto Budapest 

2011. december 13. 19:30

Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem


Km.: Vadim Repin (hegedű)
Vez.: Keller András

Csajkovszkij: 1812 - ünnepi nyitány, op. 49
Prokofjev: II., g-moll hegedűverseny, op. 63
Rimszkij-Korszakov: Seherezádé, op. 35