Emma

Cirkusz az egész világ

2012.02.11. 07:02

Programkereső

A Barokk karnevál a 17. századi farsangi mulatságok féktelen sodrását kísérli meg érzékeltetni a mai közönséggel. A Vincent Dumestre által vizionált pazar látványosság zenész közreműködőit maga Dumestre, a barokk zene kitűnő ismerője irányítja. A rendező, Cécile Roussat pedig a Le Poème Harmonique együttes régi partnere, aki az Úrhatnám polgárban és más produkciójukban is szerepet vállalt.

Lassan hat éve annak, hogy 2006 elején két igen különböző jellegű, de egyaránt nagyszerű szórakozást nyújtó barokk színpadi produkció indult útjára Franciaországban: a Benjamin Lazar rendezte Úrhatnám polgár - Molière darabja Lully zenéjével, comédie-ballet formájában - és a Cécile Roussat által színpadra állított Barokk karnevál, amely zenével, tánccal, zsonglőrök, akrobaták és csepűrágók közreműködésével idézi fel egy 17. századi római farsang kavargását. A két előadásban közös, hogy mindkettő a Vincent Dumestre által alapított és vezetett Le Poème Harmonique közreműködésére és zenei koncepciójára épül - a nagy különbség pedig az, hogy míg az előbbit a budapesti közönség már két ízben is láthatta, a Barokk karnevál 2012 februárjában jut el először hozzánk a Művészetek Palotája jóvoltából, mindjárt két előadásban. 

Vincent Dumestre és együttese neve jól cseng a régi zene szerelmeseinek fülében. Az eleinte klasszikus gitárt tanuló, majd lantra és különféle más régi pengetős hangszerekre áttérő művész átfogó régizenei képzésben részesült, és számos neves együttesben játszott, amikor 1997-ben megalakította saját formációját, a Le Poème Harmonique-ot, amely a kantátától az olasz és francia operáig, a motettától a balettig a barokk zene számos műfajában mozog otthonosan. 

Le Poeme Harmonique
Le Poeme Harmonique

Talán kevesebben ismerik Cécile Roussat-nak, az előadás rendezőjének nevét - ő eredetileg táncos, aki Marcel Marceau iskolájában tanult pantomimet, színészmesterséget, balettet és rendezést. Később további drámai tanulmányokat folytatott, bohócképzésben vett részt, és modern táncot is tanult. A 17. század iránti érdeklődése hozta össze a Le Poème Harmonique-kal, a zenei együttest pedig élénken érdekelte Roussat színpadi nyelve, amely sajátos módon vegyíti a pantomimet, a commedia dell'artét és a táncot. 

"A 17. század elejének Rómájában vagyunk, abban a tíz napig tartó időszakban, amelyben a törvény a farsangolást engedélyezi. A Barokk karnevál létrejöttét ennek a karneváli eseménysorozatnak a pazarul groteszk világa inspirálta. Mai akrobatákkal, zsonglőrökkel, pantomimesekkel, énekesekkel és zenészekkel való találkozásaim vezettek oda, hogy megpróbálkozhatom a karneváli ünnepségeket alkotó rítusok kreatív energiájának felelevenítésével. Az ünnepi események történeti vagy konkrét leírásán túlmenően egy olyan világot igyekeztünk megjeleníteni, amelyben találkozik egymással humor és tragédia. 

Nincs egységes cselekmény, ilyesmit magában a karneválban is hiába keresnénk, ez a hiány azonban mindent átfogó hajtóerővé válik, amely egy pontba sűríti a karnevál legkülönbözőbb pillanatait. A történések egy palotában, egy esti lakomán, az utcán vagy az akrobaták rögtönzött színpadán zajlanak. A szereplőket, a barokk színház és a commedia dell'arte szelleméhez hűen, inkább cselekedeteik és helyzeteik teremtik meg, nem valamiféle pszichológiailag megalapozott szerepet játszanak. A Barokk karnevál a legkülönbözőbb művészeti ágak találkozási pontjában helyezkedik el, egymás szolgálatában egyesítve őket. Sodrását a kor improvizált populáris zenéje, valamint a pantomim, a barokk tánc és a commedia dell'arte szolgáltatja." 

A produkció művészi céljainak fenti leírása magától Vincent Dumestre-től származik. Ő a kötelező szerénység okán nem beszél azonban arról, hogy a Barokk karnevál többek közt azért kelt olyan fergeteges hatást, mert nem csupán a zenészek és énekesek elsőrangúak, hanem a zsonglőrök és akrobaták is hivatásuk legjobbjai közül kerülnek ki, és az előadás magasrendű virtuozitásával, az események és mozgások látszólag spontán kavargását irányító szigorú renddel gyakorol impozáns hatást a nézőre. Mint a Classica-Répertoire 2006 februári számában Vincent Borel írja az előadást értékelve: "Vincent Dumestre itt Fellinivel jön össze: teljesen őrült módon találkozik a cirkusz és a barokk. ... A beszélt szöveget a hátsó sorokba száműzik: a testbeszéd veszi át a szerepét. ... Nevetés és szívszorító izgalom kíséri a bámulatos Sébastien Bruas és Romulo Pelliza kötéltáncos-mutatványait ... A hallgatóság felállva ünnepelte a kilencven perces előadást, amelyet melankolikus báj jellemzett. ... Mint a lét elviselhetetlen sebezhetőségének - ennek a mélységesen barokk érzésnek - az illusztrációja, ez a karnevál, amelyben az ego feloldódik az általa szolgált művészetben, mélységesen megindító leckét ad alázatból és esztétikai tisztaságból." Tömörebben fejezte ki ugyanezt a Le Progrès kritikusa, Antonio Mafra, aki szerint "csodálatra késztet az előadás varázslatossága, költészetének álomszerű jellege és szépségének plaszticitása". 

Le Poeme Harmonique
Le Poeme Harmonique

Az "álomszerű varázslat" azonban nagyon is konkrét történeti helyszínből és eseményekből indul ki. 1634. február 25-én Barberini bíboros pazar kiállítású sportversenyek megrendezésével lepte meg a római arisztokráciát - ez volt a La Giostra del Saraceno. A versenyt karneváli hajók felvonulása, fényűző lakomák sora, s a palotákban rendezett számos színházi és opera-előadás kísérte. Eközben a városban a köznép másfajta szórakozásokat űzött: szolgák, parasztok, házalók, szélhámosok, közrendűek és hercegek, világiak és szerzetesek népesítették be az utcákat, különösebbnél különösebb maszkokat viselve, vetélkedve és játékokat játszva, kacagva, nyerve és veszítve pénzt, szerelmet egyaránt. Ez az a frivol világ, amelyet az előadás művészetté magasztosít. 

A Barokk karnevál az elmúlt években beutazta a világot Lyontól Nápolyig és Belgrádtól San Franciscóig; csupán az első két évben harmincöt alkalommal került színre a világ számos városában. Az Úrhatnám polgárral együtt az együttes arculatának meghatározó elemévé vált - legfőbb ideje tehát, hogy mi is megismerjük.

Le Poéme Harmonique: Barokk karnevál

2012. február 12., 13. 19:00 - Művészetek Palotája - Fesztivál Színház

Az együttes tagjai: Bruno Le Levreur (kontratenor), Serge Goubioud, Hugues Primard (tenor), Emmanuel Vitorsky (basszus), Stefano Amori, Julien Lubek (pantomim, akrobatika, gitár), Ahmed Said, Olivier Landre, Quentin Bancel, Antoine Hélou, Rocco Le Flem (akrobatika), Johannes Frisch (hegedű), Emmanuel Mure (kornett), Stéphane Tamby (fagott), Lucas Peres (basszus viola, lirone, tamburello), Thomas de Pierrefeu (violone, fuvola), Michéle Claude (ütőhangszerek), Vincent Dumestre (barokk gitár, teorba)

D.: Francois Destors
J.: Chantal Rousseau
Fény: Christophe Naillet
Smink: Mathilde Benmoussa
Maszkmester: Julie Coffiniéres
Művészeti tanácsadó: Julien Lubek
Produkciós menedzser: Christophe Naillet
Rend.: Cécile Roussat