Kelemen, Klementina

Botvay Károly: "Az együttzenélés öröme tartja össze az együttest"

2012.02.19. 22:50

Programkereső

A Budapesti Vonósok Kamarazenekar kettős jubileum elé néz: művészeti vezetőjük születésének nyolcvanadik, az együttes pedig fennállásának harmincötödik évfordulóját ünnepli 2012-ben. Az együttes előtt álló kihívásokról és terveikről az alapítót, Botvay Károlyt kérdeztük.

- Az idei év a kétszeres jubileum miatt kiemelt jelentőséggel bír az együttes életében. Az évkezdés azonban korántsem volt fényes a klasszikus zenei szcéna hazai együtteseinek: januárban sorra olvashattuk a híreket az állami támogatások megvonásáról, és az így kilátástalan helyzetbe került zenei együttesekről, mindeközben Bánfalvi Béla, az együttes eddigi koncertmestere új zenekart alapított. Bemutatkozó koncertjüket követően találgatások kaptak szárnyra a Budapesti Vonósok jövőjét illetően. Ennek tisztázásaképp azt szeretném elsőként megkérdezni Öntől, hogy mint annyi más hazai zenekart, a Budapesti Vonósokat is fenyegeti-e a megszűnés veszélye?

- A Budapesti Vonósok működése szerencsére semmilyen fenyegetésnek és megszűnésnek nincs kitéve, és keményen meg is dolgozunk azért, hogy ez a jövőben is így maradjon. Együttesünk 2009 óta a Liszt Ferenc Kamarazenekar mellett az első kategóriás kamarazenekar státuszát élvezi. Ennek a privilégiumnak a megtartásáért szigorú kritériumrendszernek kell megfelelnünk, amely az önkormányzati támogatottság mellett adott fizető néző- és hangversenyszámot, valamint kortárs zenei és ifjúsági koncertek adását is magába foglal. Ezek a szempontok ugyanakkor keretet is adnak működésünknek, és kemény munkára sarkalnak bennünket. Bár nemrégiben voltak személyi változások a zenekar tagjait illetően, ezek minőségileg és mennyiségileg sem merültek fel problémaként. Három állandó sorozatunkból egyetlenegy koncertünk sem maradt el ezidáig.

Botvay Károly
Botvay Károly

- Bánfalvi Béla 25 évig volt koncertmestere az együttesnek, közös munkájuk gyümölcseként a Budapesti Vonósok a nemzetközi és hazai zenei élet legkiválóbb együttesei közé emelkedett. Mi okozta tehát a szétválást? A különválásnak voltak anyagi, esetleg személyes vonatkozásai?

- Ezt igazából Bánfalvi Bélától kellene megkérdezni. Nem hinném, hogy a kilépésnek anyagi okai lettek volna. Egyszerűen arról lehetett szó, hogy Béla családtagjaival külön együttest szeretett volna alapítani. Ezt a szándékát nyár elején jelentette be, és szeptemberben saját elhatározásából legnagyobb sajnálatunkra ki is lépett. Az igazság az, hogy nem akartuk nagydobra verni a változást, mert a zenekar töretlen működését tekintettük a legfontosabbnak. Az élet megy tovább, nincs idő megállni. Mi nem egy közalkalmazottakból álló csoport vagyunk, ezt a társaságot az együttzenélés öröme tartja össze már 35 éve. Egy lelkes kuratórium támogatásával alapítványként működünk. Itt mindenki a saját jószántából és persze felelősségére muzsikál. Ha valaki egyszer feláll, és azt mondja, hogy eddig jó volt, és most elmegy, joga van hozzá és nem lehet vasvillával visszatartani. Bánfalvi Bélával, úgy gondolom, a 25 év során rendkívül gyümölcsöző volt az együttműködésünk. Szerettem vele együtt dolgozni, és ez meg is látszott az együttesen.

- Kit és hogyan neveznek ki koncertmesternek Bánfalvi helyére?

- Ahogy említettem, Bánfalvival fia és menye is kivált a csapatból, a nyár folyamán azonban tragikus veszteség is ért minket: a fertődi Haydn Fesztivál alatt, amit idén az Esterházy-kastély felújítása miatt Sopronban tartottunk, váratlanul elhunyt Csuti Zsófia, a csellószólam egyik kitűnő csellistája. Zenésztársunk és barátunk elvesztése az egész együttest megrázta, aznap esti koncertünket nem is tudtuk megtartani. Mivel mi egy tizenhat tagú kamarazenekar vagyunk, ahol szinte mindenki itt töltötte el a fél életét, úgy döntöttünk, a megüresedett helyeket kisegítői körünkből pótoljuk, és a koncertmesteri posztra se belső meghallgatást, se külső pályázatot nem hirdettünk meg. Minden egyes műsorhoz más koncertmestert fogunk felkérni. Jelenleg nem tudjuk megmondani, kit látnánk a legszívesebben Bánfalvi Béla helyén, de nem is akarjuk. Nem sürget bennünket egyelőre semmi. Úgy lesz, ahogy az élet hozza. A február 17-i olasz esten például Somogyi Péter, a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok egyik koncertmestere kapta a primáriusi szerepet.

Budapesti Vonósok
Budapesti Vonósok

- A Budapesti Vonósok emberöltőnyi működése során szinte mindent elért, amit egy kamarazenekar elérhet. Az utóbbi években viszont benyomásom szerint megtörni látszik ez az ív.

- Nincs tudomásom sem külföldi, sem belföldi elmarasztaló kritikai hangról. Hűséges a közönségünk és nem sok jegyet szokott hagyni az alkalmi érdeklődőknek. Bár, ahogy a beszélgetés elején említette, ez az időszak nem kedvez a kultúrának, ambíciónk és munkakedvünk szemernyit sem csökkent, sőt repertoárunk folyamatos bővítése miatt mintha még többet dolgoznánk, mint régebben. Szeretnénk a közönséggel az európai zene minél színesebb palettáját megismertetni, így nagyrészt új művekből álló repertoárt állítottunk össze. Persze mindig van egy természetes elégedetlenség a zenekarban. Mindig akarunk jót és jobban, ez visz minket előre.

- Hogyan ítéli meg, a megváltozott piaci környezetben is működőképes az Ön művészeti vezetésével kialakított koncepció?

- Először is a művészeti koncepció kigondolása véleményem szerint nem egy ember munkájának, hanem közös gondolkodás eredményének kell lennie, így próbálok a lehetőségekhez mérten többmindenkit bevonni az ötletelésbe és a megvalósításba is. Nagyon kevés olyan dolog akad, amiben ne venne mindenki részt. Nálunk például nincs karmester, a mű betanulásakor mindenkinek van hozzászólási joga. Persze csak egy bizonyos ideig, mert a vége felé már a koncertmester szava szent. De egészen a végső megállapodásig - mint egy felnagyított vonósnégyesben - mindenki tevőlegesen is hozzájárulhat a mű végleges hangzásának kialakításához. Ez a demokratikus döntéshozatal első hallásra problematikusnak tűnhet, azonban 35 év elég volt ahhoz, hogy megszilárduljon a munkamódszerünk: az évek során ugyanis stílusérzékünkben és a zenei megoldások terén is nagyon hasonló vonások alakultak ki bennünk,és ez az együtthangzásban is megmutatkozik.

A Budapesti Vonósok Kamarazenekar művészeti koncepciója közös megegyezés alapján a közönség és a generációk széles körű megszólításán, és a fiatal, tehetséges előadók és zeneszerzők felkarolásán alapszik. Az irányelvek sikerességét a teltházas hangversenyek is alátámasztják. Jelenleg három bérletsorozatunk fut: a Corinthia Hotelben, a Duna Palotában és a Müpa Üvegtermében. Míg a Duna Palotában tartott Zenei utazás Európában című sorozat műsoranyagát tematikusan, egy-egy nemzet zenéjére építettük fel, addig a Művészetek Palotájában rendezett Klasszikusok tükrében című koncertek a klasszikus zenei repertoárt állítják szembe egy-egy hazai zeneszerző kompozíciójával. Fontos eleme továbbá az elképzelésünknek a generációk közötti párbeszéd elősegítése. A Corinthia Hotel báltermében tartott Királyi Koncertek című sorozatunk húsvéti hangversenyén például két generáció, apa-lánya muzsikál majd együtt a színpadon: Drahos Rebeka fuvolaművésznő Drahos Béla, Rohmann Ditta csellón Rohmann Imre közreműködésével, Pusker Júlia pedig hegedűn, édesapja Pusker Imre vezényletével. És természetesen idén sem marad el a nagysikerű Nemzetközi Haydn Fesztivál, melyet a nyáron már Fertődön a felújított kastélyban rendezünk meg.

Budapesti Vonósok
Budapesti Vonósok

- Beszéltünk a jelen nehézségeiről és az együttesre váró kihívásokról, egy fontos kérdést azonban még nem érintettünk: hogyan készül az együttes a 35. évfordulóra? És Ön a 80. születésnapja megünneplésére?

 - Jelenlegi sorozataink annyira lekötik a zenekar kapacitását, hogy még nem volt időnk ezzel foglalkozni. Valószínűleg ősszel rendezünk egy ünnepi hangversenyt, amiről még sokat gondolkodunk együtt. Ami engem illet, születésem napja az év legvégére esik, így szerencsémre még elég távoli az időpont ahhoz, hogy a figyelmem ne a korom, hanem a zenekar felé összpontosítsam.