Emma

Csalog Gábor: "Nagy és életképes zene Kurtágé"

2012.02.22. 09:01

Programkereső

Személyes hangvételű Kurtág-est várja a közönséget február 25-én este a Trafóban. A Ludium-együttes előadásában több dalciklus is megszólal a koncerten, így a Téli alkony emlékére, az Eszká-emlékzaj, és elhangzik a Kurtág-zene groteszk oldalát felmutató Kis csáva című alkotás is. Csalog Gábor Liszt-díjas zongoraművésszel a Kurtág életműről, az általa alapított Ludium-együttes játékos hangzású nevéről, és természetesen a koncertprogramról is beszélgettünk.

- Figyelemmel kísérve a pályáját, talán nem túlzás azt állítani, hogy Önnek egyfajta zenei biblia Kurtág György életműve, hiszen évtizedek óta fejti meg a darabjainak a különböző rétegeit. Ahogyan a szent iratok is rejtegetnek újabb és újabb felfedeznivalót, így valószínűleg a Kurtág- darabok sem adják könnyen magukat. Hol tart most a kutatómunkában?

- Mint minden nagy szerzőre, így Kurtágra is igaz, hogy a zenei világa kimeríthetetlen, és kiismerhetőségének vannak határai. Persze, hogy számomra is léteznek megfejtésre váró újabb és újabb rétegek, akárhány évtizedes is már a munkakapcsolatom vele. De ha mást nem is, annyit biztosan megtanultam az évtizedek során, hogy milyen irányokban, és milyen módon érdemes keresgélni a művekben. Kurtág világa egyszerre nagyon személyes, újszerűen az, és közben nagyon is a hagyományokra épít. Műveiben ott gyökerezik a klasszikus zenei alap - Bartókon keresztül egészen Beethovenig vagy Bachig - másfelől talán épp ez a különös személyessége döntő. Számomra a kétféle nézőpont csak egyszerre lehet érvényes.

- Kurtág György nem csak a 20. század megkerülhetetlen muzsikusa, de egy olyan igazi européer, akinek a szellemi háttere átsüt a zenéjén. Talán ezért egyszerre kiismerhetetlen, közben meg tapinthatóan személyes a zenéje. Az Önök kapcsolatában mennyire dominál az, hogy Kurtág György egy szellemi világpolgár?

- Igaza van, a személyiségének  fontos része az európai kultúrába való mély és szerves beágyazódása. Amikor tanított, egyfelől elképesztő részletességgel ásott a mélyére a zenei részleteknek. Kérlelhetetlen gondot fordított mondjuk arra, hogy egy Beethoven-szonátában, vagy egy Bartók-műben miként jelenik meg egy-egy frázis. Mindeközben viszont tanítás közben a hasonlataival és a gondolkodásmódjával egy, a zenénél tágasabb kultúra nyelvével is alátámasztotta a zenei mondanivalót. (Tudjuk, különböző nyelveken írja a dalciklusait is, sok nyelven olvas és ír.) De mindez természetesen a legkevésbé sem jelenti, hogy magyar gyökerei, a magyar népzene kevésbé lennének fontosak számára - sőt, valahogy egymást erősíti a két kultúra, mert a kettő ősi közös eredete is érződik mögötte. Ilyen értelemben is feltétlenül Bartók szellemi utódja.

Csalog Gábor
Csalog Gábor

- Önnek segítség vagy inkább béklyó az, hogy Kurtág Györggyel meg lehet vitatni egy-egy művének az előadásmódját?

- Egyszerre mindkettő. Rettenetesen megkönnyítette, és rettenetesen megnehezítette. Lévén zseniális zongorista, tanítás közben fantasztikusan el tudta játszani a részleteket, melyekről beszélt nekünk. Ennélfogva attól, a pár hozzá közeli előadótól mindig valahogy azt várta el, hogy az ő szintjén adja elő a darabjait. Itt van például a Játékok, ami egyszerre egy elképesztő szabadság lehetősége, de közben ott van mögötte a könyörtelen minta, ez a zseniális előadó, akit valahogy utol kell érni. Majdnem lehetetlen feladat.

- Igen is, meg nem is, hiszen minden interpretáció egy új értelmezési lehetősége egy-egy zeneműnek. A Kurtág-darabok érzékeny tolmácsolásával Ön egy személyes átiratát is adja ezeknek a műveknek?

- A saját személyességére, érthető módon, nem teljesen lát rá az előadó, én sem. Azt, hogy éppen általam mit nyerhet vagy veszíthet egy-egy Kurtág-darab, nem tudom. A lehető legszolgaibb módon igyekszik az ember közvetíteni a művek közölnivalóját, de a saját személyisége persze nem megkerülhető. Az hozzátehet valamit vagy elszegényíthet. Persze, az utóbbi a gyakoribb. A szerzőt kell megkérdezni erről. Tőle meg persze kaptam hideget is, meleget is. Ő sohasem elégedett - ez az elégedetlenség táplálja. Amikor aztán egyszercsak mégis az - nagy boldogság az előadónak. Ilyen is előfordult.

Ugyebár teljes bizonyossággal tudjuk: ez nagy és életképes zene, de arra azért kíváncsi lennék, hogy olyan előadó számára, aki nem a szerző környezetében nő fel, hanem tőle térben vagy időben távol, hogyan is megközelíthető. Ezt a részét mi még nem láthatjuk egészen: túl közel vagyunk hozzá. Talán ebben a dologban mi, Kurtág-előadók túl is becsülhetjük a szerzővel való személyes viszony (egyáltalán a zene személyes elemeinek) jelentőségét. Végül is ez ma már majdhogynem klasszikus zene. Habár, másfelől, tényleg tudunk sok mellényúló próbálkozásról is a Kurtág-zenék előadásainak históriáiban.

- Egy ideje úgy tűnik, a szóló karrier mellett, a kamarazenélés is nagyon fontos szerepet tölt be az életében. Az Ön által alapított Ludium együttesben olyan muzsikusok foglalnak helyet, akikkel hosszú ideje együtt értelmezi Kurtág zenéjét. Mennyiben más jellegű munka ez csapatban?

- Teljesen más. Valahogyan kötelességemnek éreztem, hogy létrehozzunk egy ilyen jellegű együttest, mert az ember ezzel a tudásával viszonylag egyedül van, pedig Kurtág zenéje jól tanítható, és hát fájdalom, sem zeneiskolákban, sem konzikban, sem a Zeneakadémián nem tananyag. Volt zeneakadémiai növendékeimből alakultak ki lassan a tagok, aztán jöttek hozzánk olyan emberek, mint a nagyszerű cimbalmos Szalai Andris, és most már énekeseink is vannak: Bodrogi Éva és Szakács Ildikó. Végül fontos zenésztársamat, Kemenes Andrást is megnyertem az együttesnek, tanártársnak és zongoristának is. Érdekes dolog egyébként ez, hatan vagyunk az együttesben zongoristák, volt olyan koncert, ahol mind a hatan játszottunk, és működött - és nem volt belőlünk túl sok... A mostani koncerten épp csak ketten zongorázunk Kemenessel, de elhangoznak egyéb különlegességek - mint például a Kis csáva. Ebben  zeneakadémista kamaranövendékem, Bán Máté piccolózik - új, és nagyreményű tagja az együttesnek. A közös munkának egyébként fontos hozadékai vannak: például a repertoár nagyobb lehetőségei a különféle hangszerek révén. De a kölcsönös inspiráció is döntően fontos, és a légköre is érdekes egy-egy ilyen koncertnek. A zenei minőséghez hozzátartozik egyfajta fókuszált figyelem a koncert során, ami magába szívhatja a hallgatót - tudjuk, milyen különbségek vannak egy koncerten csend és csend között. Nos, ez a fajta fókuszált figyelem másképp működik természetszerűleg, amikor több különböző hangszeres és különböző alkatú előadó adogatja a labdát egymásnak. Kicsit más, mint egy jó kamarazenélés, és más, mint egy jó zenekari játék. Külön műfaj.

Kurtág György
Kurtág György

- Az együttes neve - Ludium - nekem úgy tűnik, hogy egyfelől tisztelgés Kurtág művei előtt, másrészt játék a szavakkal. Mi játszott közre a névválasztásban?

- Érdekes este volt, amikor az együttesünk nevét kitaláltuk. Itt volt nálam mindenki együtt, és mindenféle ötletek felmerültek. Végül is a Ludium mellett döntöttünk, (nem én találtam ki, de szavazattöbbséget kapott, és minálunk legalábbis majdnem-demokrácia van) - ez névjáték, tudomásom szerint igazából a szó nem létezik. Elé kell tenni valamit ahhoz, hogy értelme legyen, teszem azt Preludium vagy Postludium, vagy Mikroludium - ezek ugye mind szerepelnek a Kurtág-címek között. A játékhoz - ludushoz - is köze van valahogy.

- Amikor összeállítja egy est programját, akkor milyen szempontok vezérlik? Mennyire kell egy zenei ívet alkotnia a koncertprogramnak, vagy inkább hangulatokból, fragmentumokból áll össze?

- Amióta ilyen műsorokat csinálok, mindig azon voltam, hogy a kicsi darabok kiadjanak egy erős ívet. Néha a műsorszerkesztés szinte nagyobb munka, mint a felkészülés maga. Ezúttal, a Trafóban, nagyobb zenei tömbből álló ívek lesznek ugyan, de itt is ívek. Két teljes dalciklus is megszólal - a Téli alkony emlékére, és az Eszká emlékzaj - a két énekesünkkel. Valamint a Szálkák, a Kis csáva (piccolóra, harsonára és gitárra). Ezek a nagyobb darabok, köréjük rakosgatunk kisebb műveket,  remélve, hogy az a bizonyos ív most is létrejön - quasi új kompozíció lesz ilyenkor. Ebben Kurtág mindig is erősített engem, ő is szeret így műsort csinálni. Olyan is előfordult, hogy nagyon boldog volt a mienkkel. Az persze más dolog, hogy éppen hogyan sikerül ez az adott helyzetben. Ugyanis ugyanazt a műsort nem lehet, nem érdemes pontosan ugyanolyan sorrendbe rakni legközelebb, mindig újra kell kezdeni ezt is. Más a helyzet, más a helyszín, más a levegő, azóta idő telt el, elromlottak dolgok, esetleg beértek, és ilyesmik.

- Hogy jut mindenre ideje, szóló karrier, tanítás, az együttes irányítása, nem beszélve a zeneszerzésről?

- Soha nincs semmire elég idő, nekem sem, de ez, úgy látom, világjelenség. Az ember valahogy megoldja. Az persze alkati kérdés, hogy nálam ennyiféle dolog van: a különböző ágak nincsenek meg egymás nélkül, egymást feltételezik. A zeneszerzésemre most ne térjünk itt ki, rejtélyes dolog, bonyolult, és messzire vezetne az eredeti témánktól. Ami az együttes működtetését illeti, hát, ez nehéz... A legfontosabb része rendben van: kölcsönös bizalom, tisztelet és érdeklődés - de ez akkor is bonyolult, zegzugos feladat. Egyrészt nincs szervezőnk, másrészt én rossz szervező vagyok, harmadrészt ebben az országban eleve nem vagyunk csapatmunkára szocializálva. Mindezek mellett sok az előre ki nem számítható tényező - viszont mind ez idáig jók voltak a koncertjeink, és mégiscsak ez a lényeg. Csináljuk tovább.

Ami a Kurtág-repertoárt illeti, az majdhogynem kimeríthetetlen: hatalmas az életmű (bár nem lezárt: a szerző most írja talán eddigi legnagyobb darabját...) sok-sok felfedeznivalóval. És, valljuk meg, rengeteg fontos darabja ritkán, vagy alig, vagy adott esetben egyáltalán nem hangzott el még Magyarországon. Dolgoznom, dolgoznunk kell tehát.

Km.: Csalog Gábor (zongora) Kurtág György: Játékok