Katalin

Finn, magyar - két jó barát

2012.03.01. 12:25

Programkereső

Esa-Pekkal Salonen és a Philharmonia Zenekar Sibelius és Beethoven-művekkel örvendezteti meg a Müpa közönségét március 5-én.

Hazánkban mindig is szuperlatívuszokban beszéltek Jean Sibeliusról, amíg élt, s bár tervbe volt véve magyarországi látogatása, érdekes módon sose tette a lábát magyar földre. Pedig foglalkoztatta őt kultúránk, és életrajzában is lépten-nyomon magyar nevekbe botlunk.

Johan Christian Julius Sibelius 1865. december 8-án született Christian Gustaf Sibelius és Maria Borg második gyermekeként egy Hämeenlinna nevű kisvárosban, Helsinkitől nagyjából 100 kilométerre, északra. 1886 márciusában, első éves hallgatóként a húszéves "Janne" (így becézik otthon) Jean-ra változtatta keresztnevét, s ezt a fiatal Sibelius mint "zenei nevét" emlegette. Helsinkiben az egyetemen fél évig jogra járt, Martin Wegelius újonnan alapított zenei intézetében pedig a magyar Csillag Hermann irányításával hegedült, aki Joachim József tanítványa volt, Sibelius szerint "első osztályú művész és kiváló tanár". 

Esa-Pekka Salonen
Esa-Pekka Salonen

Sibelius zeneszerzést mindeközben magán úton tanult, eleinte többnyire kamaradarabokat alkotott, tanulmányai befejeztével pedig ösztöndíjjal Berlinbe került Albert Becker tanítványaként, majd egy félig magyar baráttal hozta össze a sors: Busoni révén Lipcsében megismerkedett a temesvári születésű hegedűssel, Ottokar Nováčekkel. Később Bécsben Richter János karmester tanácsára Robert Fuchsnál tanult összhangzattant, Wegelius pedig szorgalmazta, hogy Goldmark Károlynál folytassa zeneszerzés-tanulmányait. A Sába királynője komponistája elismerte az ifjú finn titánt, hiszen Sibelius így írt menyasszonyának, Ainónak: "Sikerült Goldmark figyelmét felkeltenem. Mint tudod, Goldmark egyike korunk legjobb zeneszerzőinek és nagy zenekari hangszerelő". Sibelius ekkoriban látott neki nagyszabású zenekari műveinek: a kilencvenes években írta meg a Lemminkäinen-szvitet, 1900-ban jelent meg nyomtatásban az 1. szimfónia és a Finlandia, két évre rá a 2. szimfónia, 1904-ben egyik leggyakrabban játszott darabja, a d-moll hegedűverseny, 1906-ban pedig bemutatták a Pohjola lánya című szimfonikus költeményt. 

A hegedűversenyt a kor egyik kiváló muzsikusának, Willy Burmesternek ajánlotta, aki a bemutatóra azonban nem tudott Helsinkibe utazni, így a már említett temesvári hegedűs, Ottokar Nováček öccse, Viktor volt premier szólistája. Két koncerten is előadták a művet Sibelius vezényletével, az első előadás sikere mérsékelt volt, a másodiké még annál is visszafogottabb, ezért a komponista úgy döntött, átírja a darabot. 1905 októberében készültek a bemutatóra, de Burmester ekkor sem tudott a bemutatóra elutazni, ezért sértetten kijelentette, hogy sohasem fogja műsorára tűzni Sibelius hegedűversenyét. Az új verzió bemutatóját így a koncertmester, a cseh Karel Halíř játszotta, s a Berlini Udvari Zenekart Richard Strauss vezényelte. Sibelius 1909-ben egy berlini hangversenyen ismerkedett meg az akkor még mindössze tizenöt éves Vecsey Ferenccel, akinek hegedűjátéka elvarázsolta. Nem sokkal később, 1910-ben a finn komponista az ifjú virtuóznak ajánlotta hegedűversenyét.  

Ekkor már Magyarországon is ismert zeneszerzőnek számított, Hegedüs Kálmán 2003-ban megjelentett Jean Sibelius finn zeneköltő és a magyarok című kötetéből tudható, hogy többek között Telmányi Emil hegedűművész, a pozsonyi Batka János, a Zágrábban élő Dr. Deák Miklós és a nyíregyházi Dr. Popini Albert levelezett vele, utóbbinak köszönhetően 1900-ban Nyíregyházán, 1903-ban pedig Debrecenben voltak hallhatók Sibelius művei. 

Vilde Frang
Vilde Frang

Az 1920-as évek elején hivatalos meghívást kapott Sibelius Magyarországról: látogasson el Budapestre, ahol a tiszteletére emléktáblát szeretnének elhelyezni. Később kiderült, Akseli Gallen-Kallela finn festőművésszel keverték össze. Minden bizonnyal a finn-magyar barátságot elmélyítendő, a budapesti Zeneakadémia fennállásának ötvenéves jubileuma alkalmából - több zeneszerzővel és előadóművésszel együtt - Sibeliusnak is " vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére Magyarország kormányzója [...] az »Országos Magyar Királyi Zeneművészeti Főiskola tiszteletbeli tanára« címet adományozta" - olvashatjuk az 1924/25-ös zeneakadémiai évkönyvben. 

Igen sokat tett Sibelius itthoni megismertetése érdekében Almási Balogh Pál zenetörténész, aki személyesen is találkozott a mesterrel, s aki a Kis zenei könyvtár sorozata számára elkészítette az első magyar nyelvű Sibelius-monográfiát. Ebben az író a komponistát idézi Bartók és Kodály zenéjéről: "Mindketten a magyar lélek eredetiségét sugározzák. Bartók logikus formafelépítését szeretem, Kodálynál a nagyszabású tűz és lírai gondolatmenet ragad meg. [...], érzésben egyek vagyunk. Mind a hárman hazánk nemzeti irányát képviseljük." S ha már felmerült Kodály Zoltán neve, meg kell jegyeznünk, hogy ő volt az, aki Sibelius születésének századik évfordulóján néhány figyelemre méltó sorral emlékezett a finnek nemzeti hősére: "A tuonelai hattyú előadásán mélyen meghatódva [...] gondosan áttanulmányoztam összes későbbi alkotásait. Azok bátorító példaképül szolgáltak számunkra saját nemzeti zenei nyelvünk kutatásában. A másik nagy példát életével adta. Annak bizonysága, hogy bárki, akinek másokhoz szóló mondanivalója van, akkor sem marad azzal magára, ha egész tevékenysége saját hazájához fűzi."