Emma

Régi-új NKA

2012.03.08. 07:00

Programkereső

Jelentősen átalakult a Nemzeti Kulturális Alap kollégiumi struktúrája. A változásokról az egyik korábbi bizottsági elnököt, dr. Harsányi Lászlót, a jelenlegi elnököt, L. Simon Lászlót és dr. Nagy Bálint volt bizottsági tagot kérdeztük.
dr. Harsányi László
dr. Harsányi László

dr. Harsányi László: A Nemzeti Kulturális Alap átszervezésének legfőbb problémája az, hogy egy-egy kollégiumba kerültek olyan eltérő szakmák képviselői, akik esetében illuzórikus azt hinni, hogy a bírálói munkában mindannyian egyenrangúan részt tudnak venni. Például a Közgyűjtemények Kollégiumában nagy az esély arra, hogy a levéltári pályázati kiírásáról, valamint a pályázatok elbírálásáról a két levéltáros fog dönteni és a többiek, vagyis a muzeológusok és könyvtárosok az ő álláspontjukat elfogadva csupán szavaznak. És ez így lehet fordítva a másik két területen, valamint a másik nyolc kollégiumnál is fennállhat ez a helyzet. Amióta a Nemzeti Kulturális Alap létezik, a konfliktus mindig a szakértelem elsőbbsége vagy a függetlenség elsőbbsége között húzódik. Nyolc éves elnökségem alatt a főbizottság mindig a szakértelem mellett szavazott, vagyis 4-5 szakembernek mindig kellett lennie egy-egy kuratóriumon belül, a kiegyensúlyozott döntés érdekében. Az új struktúra feladta ezt az elképzelést. A régi struktúrának is voltak hátrányai természetesen, hiszen egy viszonylag nagy szervezetet kellett mozgatnunk a maga költségeivel. Túl sok probléma a jelentős kurátori létszámból, illetve a kollégiumok nagy számából azonban nem adódott, mert jelentős autonómiát biztosítottunk a kuratóriumoknak. A főbizottság megalkotta az éves elképzelést és a konstrukciót, de onnantól kezdve a kuratóriumok önállóan működtek. Nyolc év alatt szinte egyetlen kollégiumi döntést sem kellett megvétóznom. A pályázók szemszögéből nincs sok változás, hiszen számukra közömbös, hogy hány fő dönt a beadványukról. Esetleg a lobbi-technikában vagy az ismertségek megszerzésében lehet eltérés. Az NKA szervezetén belül azonban mindig a pályázatok kiírása volt a lényeges, vagyis az, hogy hogyan fogalmazódik meg az a szakmai program, amire pályázni lehet. Sokszor ért bennünket az a vád is, hogy a kurátorok saját érdekeltségeiket hozták helyzetbe a pályázatok elbírálása során. Természetesen előfordulhatott, hogy több ezer döntésből volt néhány, ahol a kurátor környezete vagy a kurátor intézménye nyerte meg a támogatást (mások mellett). Attól, hogy a kuratóriumban ül valaki, nem következik, hogy jó, vagy rossz pályázati programot állít össze. A kuratóriumi tagok egy része egyszersmind intézményvezető is volt, ami nagyon ellentmondásos helyzet, de ebből a szituációból majd mindig jól jöttünk ki. Most kevesebb a kurátor és kisebb lesz az összeférhetetlenségből fakadó probléma - ez mindenképpen előnye az új rendszernek.

Nagy Bálint
Nagy Bálint

Nagy Bálint: Amikor 2007-ben bekapcsolódtam az NKA Bizottságának munkájába, talán a legelső, Harsányi Lászlóval folytatott beszélgetésen a bizottságok számának csökkentését javasoltam, mert meggyőződésem volt, hogy a figyelem, a pénz és az energia szétaprózódik ennyi alszervezet között. Fél év után beláttam, hogy így mégis nagyobb az esély a szakmailag kompetens és árnyaltabb megítélést biztosító döntésekre. Ugyanakkor továbbra is működőképesnek tartok egy koncentráltabb, egyszerűbb struktúrát, ezért a mostani felállást szakmailag védhetőnek és működőképesnek tartom. Az előző szisztémáról szólva elmondhatom, hogy a pályázatok részletes megvizsgálását, megvitatását és probléma-érzékeny elbírálását tette lehetővé. Szakemberek vitatták meg saját szakterületük ügyeit és döntéseik megfontoltak és nehezen támadhatók voltak. El tudom képzelni, hogy az új struktúra csak nagyobb összefüggéseket vehet figyelembe, finomságokat nem, ami nem feltétlenül baj, mert így könnyebb egy nagyívű stratégia mentén haladni. Ha van ilyen. A határon túliak bevonását a pályázati rendszerbe azonban nem tartom szerencsésnek. Bőven elég tehetség, intézmény, értékes ötlet, szín van a határainkon belül is - és bőven elég feszültség is, a támogatások elmaradása vagy csökkenése okán. A merítés növelése a palettát ugyan még tovább színesíti, de egyúttal nehezebb feladat elé állítja a bizottságot, továbbá behoz egy új szempontot: a politikait. A mérlegelés egy újabb metszetét vezeti be a döntési mechanizmusba. Miért volt erre szükség? Csodálkozom, hogy a feltételezhetően jóindulatú ötletgazdák, nem gondolták át, milyen méltatlan szituációkat szülhet, amikor a támogatásban nem részesülő határon inneni a támogatott határon túlit ócsárolja. A határon túli művészet és művészek iránti érdeklődésünket, tiszteletünket másképp kellene kifejezni. E döntés "a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve" mondás iskolapéldája. A régebbi rendszert ért, saját érdekeltségeket helyzetbe hozó jogos kritikáról nem tudok. Elfogadom, hogy akinek a pályázata nem nyer, hajlamos szomorúságában elfogulttá válni. Ha tehát ilyen elhangzott, hirtelen emocionális megnyilvánulásnak tudom be, nem megalapozott panasznak. Az igaz, hogy minél "szűk-szakmaibb" egy kollégium, annál nagyobb az esély a részrehajlásra, hisz mindenki ismer mindenkit. Nem zárom ki, hogy elvileg a nagyobb tematikákat átfogó, szakmailag sokszínűbb, több területet egyesítő jelenlegi kollégiumi rendszer a korábbinál is jobban kiküszöböli az esetleges összefonódásokat. De ne felejtsük el, az NKA kulturális-művészeti kezdeményezéseknek oszt pénzt. E terület képviselői - tapasztalatból tudom - az átlagnál is érzékenyebbek és hajlamosabbak a szubjektív véleményalkotásra.

Az NKA Bizottságának jelenlegi elnökével, L. Simon Lászlóval készült beszélgetést ezen a linken olvashatják.