Hortenzia, Gergő

Kikukázott kotta és hegedűhúr pókselyemből

2012.03.11. 10:05

Programkereső

Nem volt mentes ez a hét sem az észbontó hírektől (gondoljunk csak a zongorázó kutyára). De a majdnem megsemmisített Hiller-kézirat és a pókhúr se semmi.

Az iratmegsemmisítőből mentették meg figyelmes munkások a német daljáték első nagy mestere, a Mozart-kortárs Johann Adam Hiller alkotását, a Das Orackle című darabját, amelyet hétfőn mutatnak be a közönségnek. Egy hulladékokat újrahasznosító türingiai cégnél már majdnem a papíraprítóba került az elveszettnek hitt kézirat, amikor véletlenül felfigyeltek a különösen értékes példányra, Hiller első singspieljére.

A manuszkriptumot a szakemberek rendbe hozták a türingiai zenei könyvtárban, majd átadták a weimari Liszt Ferenc Zeneakadémia archívumának. Hiller 1751-ben telepedett le Lipcsében, ahol rendszeresen komponált: szimfóniákat, kantátákat, koncertáriákat is szerzett. Ebben az időszakban írta első daljátékát, a Das Oracklét.

Január végén röppent fel a hír, miszerint elkészült a világ legdrágább ruhája. A több mint egymillió ritka pókfaj által szőtt selyemfonalból aranyszínű tunikát varrtak, amit jelenleg a londoni Viktória és Albert Múzeumban csodálhatnak meg az arra járók. Utoljára a 19. század végén készült ilyen különleges ruhadarab - ami azóta sajnos elveszett... Azonban ennél is meredekebb az a hír, miszerint nemcsak ruha, hanem jóval nagyobb teherbírást igénylő anyag, azaz húr is készült már pókfonálból. Japán kutatók láttak neki az izgalmas kísérletnek, melyről a Physical Review Letters című szakfolyóirat hamarosan megjelenő számában olvashatunk többet.

Pókselyem-textília
Pókselyem-textília

Leírások szerint a húroknak "lágy és mély hangszínük van", hasonló a hagyományos, bélből vagy acélból készült húrokéhoz. Mindez a húrok sodrásának egyedi módjából eredhet, amely olyan térszerkezetet hoz létre, ahol gyakorlatilag nem marad kitöltetlen hely a szálak között.

Oszaki Sigejosi, a japán Nara Orvosegyetem munkatársa évek óta kutatja a pókselyem mechanikai tulajdonságait. A hegedűhúrokhoz 300 nőstény arany hálószövő pók (Nephila maculata) szolgáltatta a selyemszálakat. Egy-egy húrhoz 3-5 ezer selyemszálat sodortak össze; a kötegbe fogott szálakat egy adott irányban sodorták meg, majd három ilyen köteg összefonásából készült el a húr. A pókselyemhúrokat több hegedűművész is tesztelte, Oszaki szerint mindannyian dicsérték különleges hangszínüket. "A hegedűhúr a pókselyem új, gyakorlati alkalmazása, amely többletértéket ad a terméknek, jellegzetes hangszínt kínál a hegedűsöknek és a zenét kedvelőknek egyaránt" - tette hozzá az anyagtudós.