Jusztina

Liszt-díjasok válaszolnak - rondó

2012.03.27. 14:02

Programkereső

A magyar állam által adományozható legmagasabb zenei kitüntetésben részesített nyolc muzsikust az elismeréshez kapcsolódó felelősségről is kérdeztük.

Bársony Péter brácsaművész: "A felelősségét is érzem az elismerésnek"

Már a jelölés is nagy megtiszteltetés volt számomra, melyet több zenei szervezettől kaptam. A hír, hogy Liszt-díjas lettem külföldön ért, és azóta folyamatos a gratulációk sora, ami fantasztikus érzés. A felém irányuló szeretettől való meghatottság mellett azonban a felelősségét is érzem az elismerésnek, mert az eddigi díjazottak között Magyarország legkiválóbb muzsikusai találhatók. Brácsaművészként különösen örülök, egy ilyen kitüntetés magát a brácsát is jobban előtérbe helyezi. A díj Liszt Ferencről kapta a nevét, akinek az akkori kortárs művészekhez, zeneszerzőkhöz való hozzáállása példaértékű. Önzetlen művészi segítséget adott nekik, mert tudta, hogy a kortárs művészetek, művészek támogatása a jövő gazdagságának a záloga. Ez egy fontos gondolat lehet a mindenkori vezetőknek is. Szerencsésnek érzem magam, hogy a díj kapcsán megkülönböztetett figyelemmel fordulnak felém, de azt is tapasztalom, hogy nagyon sok művésznek nehéz most az élete, ami sok mindenre, elsősorban gazdasági, szerkezeti okokra vezethető vissza. Jó lenne, ha a művészek megfelelő támogatást kapnának, mert a kultúra hosszú távú befektetést jelent egy nemzet számára. Liszt, Bartók, Kodály, Dohnányi, zeneszerzőink, világhírű művészeink százai erősítik ezt a szellemi tőkét.     

Bársony Péter
Bársony Péter

Visszakanyarodva a saját feladataimhoz, 2013 májusában kultúrtörténeti fontosságú eseménynek lehetek a részese. A Carnegie Hall Isaac Stern Auditóriumában debütálok majd az Amerikai Szimfonikus Zenekarral, Leon Botstein vezényletével. A pályámon fontos állomás ez a koncert; a Carnegie Hall történetében én vagyok az első magyar brácsaművész, aki szólistaként lép fel egy amerikai zenekarral. Ez az est a magyar kultúrának is jelentős ünnep lesz, mert a programban csak magyar szerzők művei szerepelnek majd. A koncert másik szólistája Kelemen Barnabás, Kossuth-díjas hegedűművész lesz. Több ősbemutatóra és amerikai bemutatóra is sor kerül, köztük egy Dohnányi-premierre is. A közeljövőben, május 11-én Tihanyi László Brácsaversenyét játszom a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával, a szerző vezényletével az Olasz Intézetben, októberben pedig terveink szerint Rivka Golanival kortárs brácsa kettősversenyeket adunk elő Vajda Gergely vezényletével, szintén a Rádiózenekarral.

Borbély Mihály jazzművész: "Az ember a kitüntetéstől egy fokkal sem lesz jobb muzsikus"

Nyilván nem véletlen, hogy jazz-zenészként kaptam a díjat, de bizonyosan közrejátszott az odaítélésében, hogy a kortárs zene és a népzene területén is tevékenykedem. Fiatalon ezek párhuzamosan voltak jelen az életemben, és szinte tudatosan törekedtem a különválasztásukra, ám ahogy teltek az évek, a lehető legtermészetesebben értek bennem össze ezek a műfajok, sőt, talán azt is lehet mondani, hogy a határterületük az én specialitásom. Mindezek ellenére nagyon meglepődtem, amikor felhívtak a minisztériumból, hogy tegyem magam szabaddá március 14-én, és csak a díjátadón döbbentem rá, hogy a zenészeknek adható legjelentősebb kitüntetésről van szó, persze nem számítva a kicsit mindig politikai döntések alapján kiosztott Kossuth-díjat. Nem mintha a jazzszakmát képviselő idei névsort szakmaiatlannak tartanám, hiszen Vukán György már tíz évvel ezelőtt is megérdemelte volna a Kossuth-díjat, nem beszélve Gonda János Széchenyi-díjáról. Nagyon megtisztelő ebbe a névsorba tartozni.

Borbély Mihály
Borbély Mihály

A tavalyi Lisztre való odafigyelés tette kerekké a 20. századi magyar zenéről alkotott képemet, és szakmai és emberi példaképként is nagyon fontossá vált az életemben Liszt. Jó pár olyan darabom született, amelynek hátterében nagyon fontos szerepe van az ő muzsikájának: ősszel lesz a bemutatója annak a tárogatóra, cimbalomra és szimfonikus zenekarra írt kettősversenynek, amelynek írásakor rendkívül foglalkoztatott a zenéje. Szimbolikus jelentőségűnek érzem utólag azt is, hogy Lukács Miklóssal 2011 januárjában a Liszt-év berlini nyitókoncertjén improvizáltunk Liszt-motívumokra. Ugyanakkor ha az ember józanul gondolkodik, tudnia kell, hogy a kitüntetéstől egy fokkal sem lesz jobb muzsikus. Ugyanúgy kell tovább dolgozni, gyakorolni, tanulni, zenét szerezni, mint amikor évekig elkerülik az embert a díjak. Abban azért bízom, hogy a Borbély Műhely tavaly fölvett lemeze most közelebb kerülhet a megjelenéshez, és talán a következő album előkészületei is felgyorsulnak. Nagyon sok tervem van, ebből a szempontból jókor jött a díj, mert további fokozott aktivitásra sarkall.

Dráfi Kálmán zongoraművész: "Liszt számomra olyan, mint az oxigén"

Tíz évvel ezelőtt azért kellett az egyetemi oktatáshoz szükséges doktori fokozatot megszereznem, mert nem volt a DLA-val egyenértékű Liszt-díjam - ebből a szempontból tehát elkésett (nevet). Ettől függetlenül nagyon örülök neki, mert a Liszt-díjnak egy klasszikus zongorista számára speciális értéke van, különösen, ha a bicentenáriumi emlékév kapcsán adományozzák. Liszt minden zongorista tanítómestere és nagyapja - amikor átvettem a díjat, úgy éreztem, mintha Liszt mondaná nekem, hogy "na, fiam, megdícsérlek!" Én ugyanis már akkor elköteleztem magamat Liszt zenéjével, amikor tizenötévesen a Liszt-Bartók zongoraversenyen különdíjat kaptam. Azóta Liszt, és a liszti hagyományokat továbbörökítők: Bartók, Rahmanyinov, Prokofjev a legfontosabb zeneszerzők számomra. Liszt temperamentumos, érzelemdús, ösztönös zeneiségét is közel érzem magamhoz, sőt, fizikai alkatomat: kezem méretét tekintve is hasonlítok hozzá. Emellett filozofikus, már-már ezoterikus szemléletmódjára is mindig rendkívül fogékony voltam. Liszt számomra olyan, mint az oxigén.

Dráfi Kálmán
Dráfi Kálmán

A liszti hagyományt ráadásul egyenes ágon szívhattam magamba, hiszen a Zeneakadémiát megalapító Liszttől egyik magyar származású tanítványa, Thomán István vette át a katedrát. Thomán tanította Dohnányit, Dohnányi egyik kedvenc növendéke pedig Fischer Annie volt, aki épp az előbb említett 1971-es Liszt-verseny után fogadott tanítványának. Ezt az örökséget próbálom továbbadni én is ifj. Balázs Jánosnak, Czene Rudolfnak, Merouan Benabdallahnak és a többieknek. Legalább ilyen fontosnak tartom Liszt zenész-kollégáit és tehetséges növendékeit önzetlenül támogató attitüdjét is - mint tanszékvezető mepróbálom ezt a liszti örökséget is életben tartani.

Farkas Gábor zongoraművész: "Genie oblige - a tehetség kötelez, a díj pedig még inkább"

Számomra ez a díj kétszeres kitüntetés. Egyrészt azért, mert óriási megtiszteltetés egy olyan illusztris csoporthoz tartozni, ahol olyan nevek tűnnek fel, mint Farkas Ferenc, Kovács Dénes, Cziffra György, Perényi Miklós; másrészt pedig azért, mert ez a magyar állam legmagasabb zenei elismerése. Emlékszem, zeneiskolás voltam még, amikor először láttam egy nyári kurzus brosúrájában Falvai Sándor neve alatt, hogy Liszt-díjas zongoraművész. Meg is kérdeztem tőle, hogy mit jelent az, ha valaki Liszt-díjas, majd nagyon kedvesen elmondta, hogy mi is ez a kitüntetés. Azután párszor eljátszottam a gondolattal, hogy milyen jó lenne, ha majd felnőtt zongoristaként én is ennek a kitüntetésnek a részese lehetnék... és most nagyon boldog vagyok, hogy ez a gyerekkori álmom valóra vált.

Farkas Gábor
Farkas Gábor

Bevallom, hogy nagyon nagy öröm számomra és egyben szerencsésnek is érzem magam, hogy figyelemmel kísérik és értékelik a munkámat. Ez a díj különösen ösztönöz arra, hogy továbbra is keményen dolgozzak és minőségi produkciókkal álljak színpadra a világ bármely pontján. A névadóról szólva úgy gondolom, hogy Liszt Ferenc neve már élete során is első osztályú "márkanév" volt, az pedig, hogy ez a díj Liszt nevét viseli, már eleve nagy rangot kölcsönöz neki. Zeneműveit tekintve magyarként és magyar zongoristaként mindig nagy felelősség Lisztet játszani, mert a közönség - és itt elsősorban a külföldi közönségre gondolok - autentikus Liszt-előadást szeretne hallani. Ebben talán van némi előnyünk más országok zongoristáival szemben, mert itthon - talán ezt kimondhatjuk - szinte minden zongorista Liszt családfájának egyik ága. "Génie oblige" - a Liszt által oly sokszor hangoztatott mondás szerint a tehetség kötelez, díjazottként pedig úgy érzem, hogy az elismerés még jobban arra sarkall, hogy koncertjeimen megpróbáljam a közönséget elvarázsolni a zene segítségével, mint ahogyan azt Liszt Ferenc is tette.

A további négy díjazottal készült összeállítást holnap olvashatják.