Nándor

Irwin Hoffman: "A zene is globalizálódik"

2012.04.24. 09:08

Programkereső

Április 25-én negyedik hangversenyéhez érkezik a MÁV Szimfonikus Zenekar Szőke Tibor-Mesterbérlet sorozata, amelyen Irwin Hoffman amerikai karmester, illetve Xiayin Wang ifjú zongorista tehetség lép közösen színpadra. A koncert programjáról, valamint az európai és tengerentúli zenekarok közti különbségekről kérdeztük a művészeket.

- Milyen szempontokat tartott szem előtt a program összeállításánál?

Irwin Hoffman: A programot Lendvai Györggyel, a zenekar igazgatójával állítottuk össze, akivel korábban szerencsém volt külföldön együtt dolgozni, és még azokban az időkben kért fel arra, hogy egyes koncertműsorokat itt Budapesten vezényeljek a MÁV Szimfonikusokkal is. A műsorban elhangzó Beethoven V. szimfóniája a legismertebb a szerző kilenc szimfóniája közül, különösképpen az első négy hang, mely a győzelem szimbólumává vált, ennek ellenére a korábbi években viszonylag kevesebbet játszott klasszikusok közé tartozott. Talán sokan úgy gondolták, mivel ilyen ismert darabról van szó, már nem is szükséges azt eljátszani. A klasszikus zene szerelmeseinek azonban mindig jön egy új generációja és bár a közönség jól ismeri a mű első tételét, a darab további három tételből áll. Hasonló a helyzet, mint a IX. szimfónia esetében, ahol az utolsó tétel a legpopulárisabb.

Irwin Hoffmann
Irwin Hoffmann

- Mit hallhatunk még az est programjában?

Irwin Hoffman: A koncert műsora népszerű darabokból áll. Strauss Don Juanja mindig kihívás a zenekaroknak, hiszen rengeteg hangot kell megtanulni, különösképpen a vonósoknak. Pont amiatt, hogy technikailag nagyon nehéz műről beszélünk, meghallgatásokon is gyakran játszott opusz. A hangverseny harmadik darabja Rahmanyinov II. zongoraversenye lesz.

Xiayin Wang: Már első alkalommal, amikor hallottam Rahmanyinov II. zongoraversenyét, beleszerettem a csupa szín és szenvedéllyel átitatott darabba. A művet újra és újra meghallgattam és nagy vágyam volt, hogy egyszer eljátszhassam. Legutóbb, amikor szólistaként léptem fel Budapesten a MÁV Szimfonikusokkal, Lendvai Györggyel beszélgetve kiderült, hogy neki is ez a mű az egyik legkedvesebb zongoraversenye. Ekkor ígéretet tett arra, hogy ebben az évben eljátszhatom a zenekarral. Rahmanyinov nagyon aprólékosan kidolgozta a művét, sok munkát igényel a próbafolyamat, hiszen rengeteg hangjegyet kell eljátszani. Izgatottan várom a koncertet, a zenekar nagyon erős hátteret biztosít nekem és elhivatottságuk nagy biztonságot ad. 

- Milyen érzés visszatérni Budapestre? Nem első alkalommal járnak itt.

Irwin Hoffman: Ötödik alkalommal játszom a zenekarral, 2005-ben kaptam az első meghívást a MÁV Szimfonikusoktól. Érzékeny és rendkívül fogékony zenészekből álló együttes, akik nagyon komolyan veszik a munkájukat. Csak, hogy egy példát említsek: az első próbán, Beethovennel kezdtünk - ahol az első téma vonós része nagyon bonyolult technikát igényel - és felvillanyozott, hogy a zenészek mennyire felkészülten érkeztek a próbára. Ez nem mindig mondható el és nagyon jó érzés így indítani a próbafolyamatot.  

Xiayin Wang: Tavaly márciusban már együtt játszhattam a MÁV Szimfonikusokkal Schumann a-moll zongoraversenyét, ahol tapasztalhattam, hogy a zenekar tagjai nem csak nagyszerű zenészek, de rendkívül elhivatott és szenvedélyes művészek is. Irwin Hoffmannal viszont első alkalommal találkozom a színpadon. Nagyon nagy tudású művész, biztos, hogy sokat tanulhatok tőle.

Xiayin Wang
Xiayin Wang

- Mindketten a tengeren túlról érkeztek, New Yorkból és Costa Ricából. Alapvetően milyen különbséget látnak az európai és az amerikai zenekarok között?

Xiayin Wang: Ezen már sokat gondolkodtam. Úgy vélem, hogy ha egyénekről beszélünk, akkor természetesen számít az iskola és a zenei koncepció. Európai zenekarok, csak úgy, mint a kultúrájuk, rendkívül gazdagok, a zenészek pedig elmélyülnek a munkában. Követik a koncertmestert, még akkor is, ha nem minden esetben azonos a megközelítésük, közösen dolgoznak a jó hangzásért.

Irwin Hoffman: A vonósok zenéhez való hozzáállásáról elmondhatjuk, hogy többé-kevésbé egységes a világ minden táján, értem ez alatt a technikai felkészültségüket és a szellemiséget. Ez annak köszönhető, hogy rengeteg európai tanár elment az Egyesült Államokba tanítani (ez fordítva már nem mondható el). Csekély különbségek természetesen felfedezhetőek voltak, úgy mint az orosz iskola, ami különbözött például a franciától, de ez ma már kevésbé érzékelhető. A fúvóshangszerek esetében viszont sokáig sokkal nagyobb különbséget láttam. Amerikában általában több rézfúvós hangszert használtak egy együttesen belül, mert el akarták kápráztatni a közönséget. Európában sokkal kontrolláltabb, visszafogottabb volt ezeknek a hangszereknek a használata. A fafúvósoknak, az oboának más volt a hangzásuk, különösképpen Németországban. Azonban azt tapasztalom, hogy mindez megváltozott. A zenekarok ma már sokkal egyformábban szólnak és integráltabbá váltak. Ezért leginkább a karmester tudja megteremteni a különbséget azzal, hogy jellegzetes hangzáson dolgozik a zenekarral. Egészébe véve leginkább ez határozza meg a különbségeket és nem az egyes zenészek technikai képességei. Csakúgy, mint a gazdaság, a zene is globalizálódott. 

- Milyen terveik vannak a jövőre nézve? 

Xiayin Wang: Júniusban New Yorkban koncertezem, majd a nyár folyamán több fesztiválon veszek részt Kaliforniában és Puerto Ricóban. Decemberben ismét visszatérek Európába a Litván Állami Szimfonikusokhoz, majd jövő évben a Skót Királyi Zenekarral felvesszük Gershwin Zongoraversenyét és további két amerikai zeneszerző művét.  

Irwin Hoffmann: Budapestről közvetlenül Bogotába utazom, hogy a Kolumbiai Nemzeti Szimfonikusokat vezényeljem, majd május közepén a Costa Rica Nemzeti Szimfonikusokkal koncertezem. Ezt követően a nyár folyamán Caliban, szintén Kolumbiában tartok workshopokat karmestereknek, ősszel pedig Venezuelában dirigálok.