Bence

Komlós Péter: "A legfontosabb a műismeret volt"

2012.05.24. 07:07

Programkereső

Hamarosan kezdetét veszi a Végh Sándor Nemzetközi Vonósnégyes Verseny. Az előzsűri munkájáról, annak nehézségeiről valamint a várható színvonalról kérdeztük a világhírű Bartók Vonósnégyes primáriusát, a kétszeres Kossuth-díjas, Kiváló Művészt.

- Az előzsűrizés során milyen szempontrendszer alapján válogattak a felvételek között?

- Falvay Attlia, Konrád György és jómagam nyilvánvalóan különböző dolgokat vettünk figyelembe, számomra az egyik legfontosabb a műismeret volt, vagyis az, hogy a vonósnégyes tagjai nemcsak a szólamukat, hanem az egész partitúrát ismerjék. A technikai lebonyolítás is lényeges volt, hogy minél szebben, minél hibátlanabbul játszanak, de leginkább mégiscsak az volt az érdekes, hogy a kvartett egyes tagjai mennyire tudtak a kotta mögé nézni: a karaktereket milyen módon tudták megvalósítani és az a zene, amit játszanak, az az egyes játékosoknak mit mond. Nem az lényeg, hogy meghallgattak-e négy-öt jó felvételt és azt jól bepróbálták valamilyen módon, nem leutánozni, de arra hasonlítani akartak, hanem az, hogy a saját elképzelésük ugyanarról a műről mi volt.

- Amikor mindannyian végighallgatták a DVD-felvételeket, akkor megbeszélés vagy pontozás alapján állították fel a sorrendet?

- Megbeszélés nem volt, hiszen mindenkinek az egyéni véleményére voltak kíváncsiak a verseny megálmodói és magam részéről pontszámokat sem osztottam. A szervezőbizottság kérése az volt az előzsűri tagjaitól, hogy kulcsszavakat használjunk, így én olyan kategóriákat állítottam fel, hogy megfelelt, jó, jól megfelelt vagy nem felelt meg. A kiválasztás nyílt volt, tehát mindegyik résztvevő csoportnak olyan DVD-felvételt kellet küldeni, amelyen szerepelt a nevük, sőt egyfajta curriculum vitae is érkezett, tehát tudtam, hogy kik ők, kik a tagok, mióta kvartetteznek, hol tanultak, milyen eredményeket értek el eddig.

Komlós Péter
Komlós Péter

- Milyen volt a beérkezett felvételek, pontosabban a játék színvonala?

- Meglepően jó volt a nívó, de hogy különlegesen jó lett volna, az csak két-három kvartett esetében mondható el. Hozzá kell tennem, hogy amikor tizennégy pályázó jut be a versenyre, ez a szám jó aránynak számít. Azt azonban tudnunk kell, hogy ezeket a felvételeket úgy lehet elkészíteni, mint egy hanglemezt, tehát ami nem sikerül, azt felveszik még egyszer... stb. A versenyzők az általuk legjobbnak tartott anyagot küldték el, ami természetesen nem baj, hiszen a legelőnyösebb oldalukról akarnak bemutatkozni. Az pedig, hogy éles versenyszituációban mi marad a teljesítményből, az csak ott fog kiderülni.

- Talán ez is a legnagyobb nehézsége az előzsűrizésnek, hiszen ezeken a - talán némi kozmetikázástól sem mentes - felvételeken csak egy klasszikus Mozart- vagy Haydn-vonósnégyes és egy romantikus stílusú Mendelssohn gyors tétel szerepelt, és ebből kell kiszűrni azt is, hogy vélhetőleg hogyan fog a csoport Bartókot vagy Tornyait játszani. Ez nagy felelősség.

- Valóban, de a verseny zsűrijének sincs könnyebb dolga. A zenei versenyeknek mindig egyetlen és igazán nagy kérdése van. Tegyük fel, hogy van egy nyolctagú zsűri, akik meghallgatják az előadást, és ha nyolc jó muzsikusról van szó, akkor mindegyiknek más lesz az egyéni véleménye. Összemérni sajnos csak azt lehet, hogy melyik interpretáció volt a leghibátlanabb, melyik vonósnégyes adta elő az adott művet a legszebb hangon, de ezek is szubjektív momentumok. Hogy a zsűri hogyan tudja e szempontok mentén felállítani a maga mégiscsak objektív és egységes sorrendjét - ez régen is nehéz feladat volt és most is az.

- A versenyzőknek pedig ki kell állni a próbát, hiszen ha átjutnak az előzsűri értékelésén, az megnyithatja az utat a képzeletbeli dobogóig, amit ha elérnek, az publicitást és koncertlehetőségeket jelent számukra.

- A verseny előtti prekoncertezés a kulcskérdés. Amelyik együttes a legtöbbször tudja eljátszani az anyagát, az lesz a legnagyobb esélyes, mert annak lesz a legtöbb tapasztalata. Ők tudják majd leszűrni és átlátni a jó és rossz megoldásokat és ennek tudatában és fényében fognak a verseny színpadára kiülni.

- Nehéz a verseny anyaga, hiszen darabszámra is sok a játszanivaló és a művek stílusa is számos, a barokk, a klasszikus, a romantikus mellett 20. század és kortárs zene is szerepel. Mi a valódi nehézsége a verseny repertoárjának?

- Amikor először megláttam ezt a versenyanyagot az a baljós érzésem támadt, hogy nem lesz jelentkező. Egy fiatal együttesnek ezt az anyagot megtanulni, kézben tartani, koncerteken előadni, leszűrni a tapasztalatokat, nagyon sok időt és energiát jelent, nem beszélve arról, hogy egy késői Beethoven-kvartett egy érett, már sok éve koncertező vonósnégyesnek is igen nagy feladat. Hogy fognak ezek a fiatalok ennek eleget tenni? - gondoltam. Kellemes meglepetés volt azonban, hogy szép számmal jelentkeztek és tizennégy együttes állt rajtvonalhoz. Ketten sajnos visszaléptek, a Yehudi Menuhin által alapított, londoni Nemzetközi Vonósnégyes Versenyt azóta megnyerő Arcadia és a Szolnoki Vonósnégyes végül nem indul, de tizenkét csoport versenyét is izgalmas lesz végigkövetni.

- Ön meg fogja hallgatni mind a négy fordulót?

- Utaznom kell majd közben, de amennyit csak lehet, ott leszek az elődöntőkön a Rádió Márványtermében és a döntőn a Müpa Fesztivál Színházában. Nagyon érdekel, hogy mit tudnak ezek a fiatalok és persze az is, hogy közülük ki viszi el a pálmát.