Lukács

Császár és forradalom

2012.06.10. 08:41

Programkereső

Több mint két évszázados szünet után június 26-án a Művészetek Palotájában kerül színre Méhul Hadrianus, Róma császára című operája. A karmestert, Vashegyi Györgyöt kérdeztük a műről és az előadásról.

- "A szöveget írta: Hoffmann polgártárs, a zenét szerezte: Méhul polgártárs" - ez áll Étienne-Nicolas Méhul hosszas huzavona után 1799-ben, Adrien címmel színre került operájának korabeli librettójában. Ugyancsak viharos történeti időszakban kezdődött a nagy francia Gluck-követő operaszerzői karrierje, de míg például a kilencvenes években Angliába utazó Haydn óvatosságból nagy ívben elkerülte Franciaországot, Méhul, Napóleon személyes pártfogoltjaként, biztonságban volt, sőt a forradalom hivatalos zeneszerzőjének számított. Milyen fontosabb történeti előzményekkel bír a mű? 

- Az operát 1790-91-ben a kor kiemelkedő librettistájának, François-Benoîte Hoffmannak a szövegkönyvére komponálta Méhul. Ez még csak a harmadik operája volt, ám ő 1790 szeptembere óta túl volt már első kiugró sikerén, melyet második operájával aratott. A darab bemutatójára azonban mégsem került sor a kitűzött időpontban, 1792. március 13-án, ugyanis az opera címét: Hadrianus, Róma császára (Adrien, empereur de Rome) a forradalmi hatóság a Habsburg-császárságra való utalásnak vette, ezért kifogásolta Hadrianus első felvonásbeli diadaljelenetét. Ugyan aktuálpolitikai megfontolásai sem Méhulnek, sem pedig Hoffmannak nem voltak, a szövegíró - aki egyébként Metastasio sokak által megzenésített szövegkönyvét, az Adriano in Siriát adaptálta - megmakacsolta magát, és így az előadást nem engedélyezték. A párizsi operának csak 1798-ban sikerült végre rávennie Hoffmant arra, hogy a címből hagyja el a császárt, a címszereplőt fokozza le hadvezérré, sőt diadalmenetétől is tekintsen el. Ezzel párhuzamosan Méhul is gyökeresen új változatot komponált, amelybe beledolgozta az első verzió egyes részleteit. A sors iróniája, hogy két előadás után így is betiltották az operát, amely - külön engedéllyel - már csak egy-egy előadást ért meg 1800-ban, illetve 1801-ben, immár Napóleon konzulsága idején. 

Étienne-Nicholas Méhul
Étienne-Nicholas Méhul

 - Milyen volt az opera fogadtatása?  

- Méhul operáit igen nagyra becsülte a korabeli közönség, de a korai romantika mesterei is. Weberre közismerten nagy hatást gyakorolt, Berlioznak pedig egyik kedvenc francia szerzője volt Méhul (művei közül éppen az Adrient nagyon sokra tartotta), de hatása alól még Wagner sem vonhatta ki magát. Méhul minden lehetséges eszközzel igyekezett erősíteni a drámai hatást: ide tartoznak a szokatlan és expresszív hangszerelési effektusok, a merész és erőteljes disszonanciák használata, általában a szélsőséges lelkiállapotok hangsúlyos ábrázolása. Ennek köszönhette, hogy valószínűleg ő volt az első zeneszerző, akiről (1793-ban) azt írták le, hogy „romantikus" - bár ez nem feltétlenül számított dicséretnek abban az időben. Ne felejtsük el, hogy Méhul még Mozart kortársa volt, mindössze hét évvel volt fiatalabb nála. Hozzáteszem, hogy az elmúlt évtizedekben Méhul újrafelfedezésének időszakát is éljük: hogy csak egy nevet említsek, John Eliot Gardiner is minden alkalommal kiemeli jelentőségét, nemcsak Weber, hanem például Beethoven művei kapcsán is. 

Vashegyi György
Vashegyi György

- Hogyan jött létre ennek a mostani modern kori bemutatónak a terve?

- Ez a projekt - amely kottakiadásból, előkészítő próbákból, hangfelvételből és egy nyilvános koncertből (a mű újkori világbemutatójából) áll - a Palazzetto Bru Zane, a Művészetek Palotája, valamint a Purcell Kórus és Orfeo Zenekar együttműködésében valósul meg. A Palazzetto Bru Zane egy 17. századi velencei palota neve, egyszersmind pedig egy ismeretlen francia repertoárra szakosodott zenei központé, amely a mondott velencei palotában székel, és egy magánalapítvány, a Fondation Bru működteti. A zenei központ a francia barokk utáni korszaktól az I. világháború végéig terjedő időszak francia zenéjét népszerűsíti hangversenyek, fesztiválok, kottakiadványok, tudományos kiadványok, zenei versenyek és hangfelvételek formájában. Az Adriennel kapcsolatban arra kaptunk felkérést együtteseimmel, hogy a Művészetek Palotáját ez év június 24. és 26. között "birtokba véve" készítsük elő a 26-án este sorra kerülő nyilvános előadást, úgy, hogy a felkészülés és az előadás során készülő hangfelvételekből a Palazzetto Bru Zane létrehozza az opera első lemezfelvételét. Ez (hetvenvalahány CD-ből álló) katalógusuk újabb darabja lesz, amelyet a Harmonia Mundi cég terjeszt majd. 2013-ra és 2014-re együttműködésünk folytatását is tervezzük már. 

- Feltételezem, hogy ez egész tervet is a velencei zenei központ kezdeményezte. 

- Természetesen, mégpedig személy szerint Benoît Dratwicki: egy kiváló zenetörténész, aki egyébként a versailles-i Barokk Zenei Központ művészeti igazgatója, és aki a barokk utáni zene iránti szenvedélyét a Palazzetto Bru Zane művészeti tanácsadójaként éli ki... Ő személyesen hallotta 2011. áprilisi koncertszerű Rameau-operánkat a Művészetek Palotájában, és nagyon tetszett neki előadásunk. Az egész, hangfelvételből és előadásból álló terv, illetve a mi felkérésünk az ő kezdeményezése volt. 

Jennifer Borghi
Jennifer Borghi

- Nem beszéltünk még az énekesekről. Ők kik lesznek? 

- Francia énekesgárdával fogunk dolgozni, őket is Dratwicki úr választotta ki. A címszerep kiemelkedő hangi adottságokat igényel: tág tenor hangterjedelmet, ugyanakkor a szólam sajátos fekvése miatt a hang baritonális színezetét - Méhulnek egy ilyen karakterű, kitűnő énekes, Étienne Lainez állt a rendelkezésére annak idején. Adrien mostani megszemélyesítője Julien Dran, kiváló francia tenor lesz, a két női főszerepet Gabrielle Philiponet és Jennifer Borghi énekli majd, s a barokk óta tovább élő, jellegzetesen francia haute-contre hangfaj (falzettszerű magasságokat elérő, igen könnyű és világos tenor) egyik képviselője, Philippe Talbot is bemutatkozik majd a közönségnek.