Salamon

Kontrasztok – A Cantemus Kóruscsalád és a Kodály Filharmónia közös koncertje

2012.06.26. 12:50

Programkereső

Kodály Psalmus Hungaricus-a és Carl Orff Carmina Buranája hangzott el június 2-án a nyíregyházi Kodály Iskola hangversenytermében, Debrecen és Nyíregyháza legjobb zenei együtteseinek együttes előadásában.

Rég volt már, hogy a hajdú-bihari és a szabolcs-szatmár-beregi megyeszékhely futballcsapata egy bajnokságban játszott. Akkoriban a két klub mérkőzései nem barátságos hangulatukról voltak nevezetesek: a "hurkások" és a "tirpákok" rivalizálásának számos nyelvi fordulatot és találó falfirkát köszönhet a kortárs hazai nyelvújítás. Nem csoda, hogy gyakran oly magasra szökött a hangulat a találkozókon, hisz hagyományaiban, kultúrájában, felépítésében, és lakóik mentalitásában is nagyon különböző a két város.

A Cantemus kórusok és a Kodály Filharmónia koncertje
A Cantemus kórusok és a Kodály Filharmónia koncertje

Bár nem a futball hőfokán, de Debrecen és Nyíregyháza zenei közösségeit is hasonló diverzitás jellemzi. A cívis hagyományok viszonylag hamar kiérlelték kiváló hivatásos együtteseiket, míg a nyírségiek - végig a Kodály által megálmodott úton haladva - az amatőr mozgalom legtisztább intencióit juttatták világszínvonalra. A két út eredménye gyökeresen eltérő szemlélet, munkamódszer, zenei hangzás, de egyöntetűen magas színvonal lett. Aki ismeri mindkét irányt, jól tudja, mennyire helyénvalók, a maguk környezetében milyen pontosan illeszkednek a helyi viszonyokhoz. Különbségekről vitatkozni ezen a szinten annyit tesz, mintha két hegymászó csoport külön irányból hódítaná meg ugyanazt a hegycsúcsot, majd a kilátás élvezete helyett azon tanakodna, melyik útvonal a megfelelőbb.

Az udvarias rivalizálás helyett a két város zenei társulatai - Debrecenből a Kodály Filharmonikusok és a Kodály Kórus (karigazgató: Pad Zoltán), a nyíregyházi Cantemus Vegyeskar és Cantemus Fiúkórus (karigazgató: Szabó Soma) valamint a Cantemus Gyermekkar (karigazgató: Szabó Dénes) - ezúttal közös csúcstámadásra tettek kísérletet június elején, a nyíregyháziak kórus-szentéjében. A jó szélirány adott volt, hisz az együttesek külön-külön is kiválóak. Arról pedig, hogy a meglehetősen gyakran játszott darabok ne kerüljenek a megszokottság kerékvágásába, az est karmestere, Somogyi-Tóth Dániel, a Kodály Filharmónia Debrecen igazgató-művészeti vezetője gondoskodott. Már a Budapesti Tavaszi Fesztiválon elhangzott Psalmus-interpretációjáért is elismerő szavakat kapott, de a koncepció azóta csak fejlődött. A tüzes tempók megmaradtak, ám ezúttal jobban figyelembe véve a nagy előadói apparátus természetes tehetetlenségét. Ez jótékonyan hatott az együttjátékra, anélkül, hogy az elképzelés intenzitásából elvett volna. A karmester legnagyobb erénye amúgy nem szuggesztivitásában, jó kommunikációjában, vagy abban a tényben rejlik, hogy kotta nélkül dirigál, hanem abban, hogy a darabok velejéig próbál hatolni, és legbensőbb tartalmukat igyekszik megvalósítani.

Kodály Filharmónia - Somogyi-Tóth Dániel
Kodály Filharmónia - Somogyi-Tóth Dániel

Vitathatatlan, hogy nagyot szólt a produkció, talán helyenként túl nagyot is a terem méretéhez, de a kettőzött kórus végre nem veszett el a zenekar vehemenciájában. Kár, hogy a címadó kontrasztok nem mindenütt valósultak meg: elsősorban a leghalkabb részekkel maradt újra adós az előadógárda. Szép meglepetéssel szolgáltak az est szólistái, különösen Horváth István tenor, aki az ország keleti részén talán kevésbé ismert. A pécsi énekes rendkívüli érzékenységgel szólaltatta meg a Psalmus zsoltárosát, majd nagy biztonsággal énekelte a Carmina Burana nagy magasságokba csukló sült hattyú-siratóját is. Cseh Antalnak (bariton) fenntartások nélkül elhittük, hogy rajong bor-italért, Rendes Ágnes (szoprán) pedig egyszerűen szívet gyönyörködtetően énekelt, pompás technikai tudással fűszerezve. Ritkán hallani ennyire egyöntetűen remek szólista hármast egy koncerten; tőlük pedig esetleg hangerejével maradt el a Kodály Kórus kiváló fiatal énekese, Bejan Miklós Marius, aki újabban szóló szerepekben mutatja meg magát: ezúttal csókért lamentáló, falzettből baritonba ugró nehéz betétjével remekelt a nagyváradi származású tenor.

A világszínvonalú vokális produkciókhoz szokott nyíregyházi közönség nagyon hálás volt az évadzáró akusztikai kényeztetésért, mely - a cikkindító futball-hasonlattal élve - olyan döntetlennel zárult, ahonnan minden résztvevő három ponttal tért haza.