Lukács

Varvara: "Kösz, Beethoven!"

2012.08.20. 07:30

Programkereső

Varvara Nepomnyashchaya, a zürichi Anda Géza Zongoraverseny győztese megkegyelmez a zenerajongóknak: a nyugati ember számára kimondhatatlan családnevet elhagyva hívhatjuk csak Varvarának.

- A huszonkilenc éves moszkvai születésű, jelenleg Hamburgban élő művésznő neve alatt az interneten egy bejegyzés található: kösz Beethoven, hogy süket vagy! Ezt persze meg kell magyaráznia, de előtte arról kérdeztem, mit tudott Anda Gézáról a verseny előtt?

- Ismertem a lemezeit, például a fenomenális Chopin-etűdöket és rajongtam Mozart játékáért. Az életéről nem sokat tudtam, de a felvételeit nagyon kedveltem.

- A különleges tehetségeket gondozó Gnessin Intézetben tanult Moszkvában. Zenész családból jön? 

- Nem, az édesanyám angol tanár a papám matematikus, de nagyon szereti a zenét és nagyon kritikusan hallgatja. Tudja, nem félek semmilyen professzortól, semmilyen zsűritől, de a papámtól tartok! Azt mondja: Richter nagyszerű, Gilelsz csodálatos, de te mennyire vagy jó?

- És mi a válasz? Most meg van elégedve Önnel?

- Nem tudta, hogy indulok a versenyen. Megbeszéltem a mamámmal, hogy nem áruljuk el neki. Aztán amikor megnyertem, a mamám feladata volt közölni vele az örömhírt.

- Gondolom könnyek között hívta fel magát és gratulált.

- Nem olyan érzelgős. Meg van elégedve, igaz, de az interneten meghallgatta a játékomat és azt mondta, hogy itt meg itt kéne még ezt meg ezt javítanom. Ilyen az én papám. De azt hiszem, ez nagyon jól van így, soha nem szalad el velem a ló, mindig fogom tudni, hol a helyem.

Varvara Nepomnyashchaya
Varvara Nepomnyashchaya

- Ön kit tart elég jónak?

 

- Ez attól függ, milyen műről van szó. Rahmanyinov például vitán felül áll, de ő több mint egy zeneszerző, több mint zongoraművész, ő Rahmanyinov.

- Van tehát egy szigorú papa, akinek magas elvárásai vannak Önnel szemben, gondolom gyerekkora óta. Mi a helyzet a tanárokkal? Ők engedékenyebbek voltak?

- Az én fantasztikus tanáraim! Igazán nagy szerencsém volt velük. Lidija Grigorjeva az első és nagyon kedves volt velem akkor is, ha lusta voltam vagy értetlen. Azt hiszem a zeneiskolában tanítók nagy feladata, hogy igazán türelmesek legyenek, megszerettessék a zenét a gyerekekkel. A konzervatóriumban a nagyszerű Mihail Voszkreszenszkinél tökéletesítettem a tudásom. Ő, ha egy művel kapcsolatban más elképzelésem volt, soha nem erőltette rám a saját véleményét. Jelenleg Jevgenyij Koroljovnál vagyok, akivel tökéletes harmóniában tudunk dolgozni. Hamburgban posztgraduális képzésen veszek részt, nagyon tisztelem az intelligenciáját és kedvességét.

- Mozartot kitől hallgat szívesen?

- Néha Klara Haskiltól néha Anda Gézától. A késői zongoraversenyeket Gilelsztől szeretem és Beethovent is tőle hallgatok leginkább, mert gyönyörű hangon játssza.

- Verseny előtt áthallgatja ezeket a felvételeket, vagy jól eldugja őket, hogy ne zavarják egyéni elképzelését?

- A megmérettetés előtt közvetlenül biztosan nem hallgatom őket, de két-három hónappal előtte annál inkább.

- Az Anda Géza Versenyen az elődöntőben egy úgynevezett Mozart-vizsga volt, amit szintén Ön nyert. Ez az eredmény független a későbbi végeredménytől. A zsűri kiemelte Mozart K. 467-es C-dúr zongoraversenyének provokálóan eredeti előadásmódját.

- Engem meglepett a győzelmem. Én nem azért mentem erre a versenyre, hogy megnyerjem.

- Hát?  

- Izgatott ez a hatalmas anyag, amelyet a kiírás tartalmazott. Ötórányi klasszikust, romantikust, modernet kellett játszani. Tényleg nem a pénz, a győzelem, vagy a koncertek érdekeltek.

- Lehet, hogy ez a siker titka? "Csak úgy" játszani a játék öröméért?

- Lehet. De túl sok versenyen vettem már részt, túl jól ismerem ezt a világot. Nyertem második díjat, harmadikat, elsőt, volt, hogy kiestem, szóval engem már túl nagy meglepetés nem érhet.

Az a bizonyos 467-es Mozart zongoraverseny:

- Mit tart a legfontosabbnak egy versenyben?

- Hogy ne gondoljunk arra, hogy most versenyzünk. Legyen valami érdekes a programban vagy a helyszínben, amiért érdemes odamenni. Egy verseny Braziliában? Miért ne? De azért az izgat a legjobban, hogy milyen darabokat kell vinni. Az Anda Géza Versenyben az a hatalmas anyag érdekelt, amit meg kellett tanulni.

- Melyik zsűritagtól tartott a legjobban?

- Senkitől. Megpróbáltam nem foglalkozni a zsűrivel. Azt természetesen tudtam, hogy például Oleg Maisenberg nagyon híres művész is, tanár is. Az ő véleménye nagyon fontos volt a számomra. Alexei Volodin játékát is nagyon szeretem, de megpróbáltam függetleníteni magam attól, hogy engem most milyen nagy emberek hallgatnak.

- Megnyerte a közönségdíjat is.

- Igen, ez nagyon fontos! - vágja rá élénken. Már amikor próbáltam, éreztem, hogy a Zürichi Tonhallénak különlegesen jó atmoszférája van és a közönséggel együtt ez még csak jobb lett.

- Hogyan változik most az élete?

- A legnagyobb változást az jelenti, hogy soha többet nem megyek versenyre! Húszéves korom óta évente két-három versenyen indultam, nagyon kemény volt.

- Marad Németországban?

- Ezt nehéz eldönteni, mert minden barátom Moszkvában van, de ha hazamegyek szabadságra, rögtön az az érzésem, hogy nem tudok ott élni. Túl nagy, túl zajos, túl stresszes az a város nekem.

- S végül ideje, hogy kiderüljön: miért is köszöni Beethovennek, hogy süket?

- Mert azt hiszem ő is, meg sok zongorista is jól jár, hogy nem hallja a szerző, hogyan is játsszák a műveit.

- Nem túl szigorú? Játsszunk el a gondolattal, hogy ha lehetősége lenne megkérdezni Beethovent, hogy mennyire tetszik neki egy adott műve az Ön előadásában, melyik darabot választaná?

- Gondolni sem merek erre! Túlságosan is izgulnék. De ezt a bejegyzést nem kell ám nagyon komolyan venni! Inkább csak viccnek szántam. (nevet)