Hedvig

Programzene program nélkül

2012.08.29. 06:15

Programkereső

Gustav Mahler Ötödik szimfóniája a zenetörténet talán legkülönösebb programzenéje. Ugyanis nincs írásban megfogalmazott programja, nincs benne énekes (vagyis szöveges) szólam, mint a kilenc befejezett szimfónia közül négyben.

Nincsenek továbbá olyan levél-részletek sem, amelyekben Mahler bármit is elárult volna  ismerőseinek a kottafejek mögött rejlő érzésekről-gondolatokról, sőt: Bruno Walter, aki bizalmas kapcsolatban állt a komponistával egyenesen rideg elutasításban részesült, amikor efféle titkok után próbált érdeklődni. A hallgató mégis szinte az első pillanattót kezdve érzi: a zene igenis szól valamiről, regényt mond el a maga rejtélyes, zenei hangokba kódolt módján, lírai regényt, ha szabad ilyen paradox kifejezéssel élnünk, amelynek főszereplője a költői "Én", a Művész, aki a 19-20. század fordulójának uralkodó szemlélete szerint a társadalom lelkiismeretének szószólója.

Fischer Iván
Fischer Iván

Három fejezetre (Mahler "Abteilung"-nak nevezi), ezen belül öt tételre tagolódik a zenei regény. A két tételes első fejezet kezdete a zeneirodalomban szokatlan módon gyászinduló. Az Istenek alkonya harmadik felvonása juthat eszünkbe, az a jelenet, amikor a sárkányölő Siegfried tetemét behozzák. A történet főszereplője ott áll a gyászoló tömegben, s kétségbeesik: mit hozhat a jövő? A második tétel papíron nagyszabású szonátaszerkezet - a hallgató figyelmét azonban aligha ennek kibontakozása köti le. Hatalmas elszánások, nekibuzdulások és fájdalmas kudarcok követik egymást, rövid lírai pihenőkkel. Néhány pillanatra mintha a győzelem ígérete is feltűnne - ám kiderül: ez csak illúzió, a tétel vége cseppet sem diadalmas. A második fejezet csak egy tétel: Scherzo. Mahler korának bécsi világa elevenedik itt meg: rusztikusabb Ländlerrel, a grinzingi kocsmák légkörét idéző keringő-dallamokkal. A zárófejezet a Mahler-életmű talán legszebb zenéjével indul. A komponista Adagiettónak nevezte ezt a csak vonósokat és hárfát foglalkoztató, végtelenül gyengéd, vallomás-hangú  tételt, vagyis "kis" Adagiónak, "lassútételkének" (az előírt tempó Sehr langsam, azaz nagyon lassú).  Sokszor hallani önállóan is koncerteken: így hangzott el annak idején a Budapesti Fesztiválzenekar emlékezetes sikerű bemutatkozó hangversenyén is, 1983-ban, sokan bizonyára felismerik, hogy Visconti híres Halál Velencében című filmjének ez volt a kísérőzenéje. A finale alapjában véve rondó-szerkezetű, s benne visszatér az Adagietto dallamvilága (jóval élénkebb tempóban), illetve többször a második tétel egy dallama, a mű végefelé korál-melódiává szélesedve. Győzelem ez, de nem egy hadvezér diadala a csatában, inkább megvilágosodás: hősünk immár hisz abban, hogy a szenvedésekkel, kudarcokkal terhes küldetése végső soron nem volt hiábavaló.

1901 és 1902 nyarán komponálta Mahler az Ötödik szimfónia első változatát (az anyagot még élete végefelé is átdolgozta). Pályája csúcsára érkezett ebben az időben: a Bécsi Opera nagyhatalmú igazgatója volt (1897-től tíz éven át). Rendkívüli elfoglaltsága miatt csak a nyári szünidőben tudott komponálni - akkor azonban tökéletes nyugalmat követelt. A partitúrát egy kis kunyhóban írta, amikor felébredt, csengetett, hogy jöhet a reggeli, de az alkalmazottnak úgy kellett megközelítenie a kunyhót, hogy lehetőleg ne találkozzanak. Nem zongora mellett alkotott, mint a legtöbb zeneszerző, s mint régebben ő maga is gyakran. Eleve hangszeres szólamokban, hangszeres színekben gondolkodott. A régi ellenpont érdekelte, Bach világa. Utóbbi  különösen érezhető a zárótétel fúga-jellegű szakaszaiban. Zenetörténészek általában egyetértenek abban, hogy az ötödik szimfóniával új korszak kezdődött Mahler életművében. 

Benjamin Britten
Benjamin Britten

Özönvíz pofonnal

A középkori Angliában volt valaha szokás, hogy amatőrök, vállalkozó kedvű céhbeli mesteremberek a maguk és közönségük szórakoztatására ún. misztériumjáték-ciklust  játszottak el egy kocsin. Minden céh mesterei egy részletet - a kocsit aztán odébbvontatták a város más terére, ott következett a folytatás a másik céh embereivel. "Pageant" volt e sajátos műfaj neve. Benjamin Brittennek 1957-ben támadt az az ötlete, hogy felújítja ezt a hagyományt, olyan zenés darabot ír, amelyet nagyrészt (bár nem kizárólag) amatőrök, pl. gyermekek adhatnak elő, s amelynek alapja egy ilyen "miracle play" fennmaradt szövege. A kocsihoz nem ragaszkodott, elsősorban templomi előadásra gondolt. A 16. század végéről való ún. Chester-gyűjtemény alapján a librettót maga dolgozta ki. (NB. részben ugyanezt a szöveget használta fel néhány esztendővel utóbb az idős Stravinsky is, The Flood - Az Özönvíz - című televíziós művéhez).

Egy bevezető tétel után az Úr hangja szól (prózai szerep): parancsot ad Noénak, hogy családjával együtt építsen bárkát. Noé, három fia, Sém, Khám, Jáfet és feleségeik nekilátnak a feladatnak, egyedül Noé asszonya makrancoskodik: ő inkább maradna pletykás barátnői (Gossips, így nevezi őket a szövegkönyv) mellett. Elkészül a bárka, bevonulnak párosával az állatok. A Chester-gyűjtemény 49 fajtát sorol fel, ebből 35 maradt, hét csoportban: mindegyik csoport állat a bevonuláskor Kyrie eleison-t énekel (s talán mondanunk sem kell, a macskák együtt masíroznak az egerekkel). Már csak Noé felesége marad, fiai szelíd erőszakkal őt is behozzák, hálából pofonvágja férjét. Elered az eső. Az özönvíz  zenéjét Britten félelmetesen konok passacagliaként fogalmazza meg. Negyven nap múlva Noé előbb a hollót küldi el, majd a galamb következik: utóbbi visszatér, csőrében olajággal. Ismét halljuk az Úr szavát: megáldja Noét, s a mű általános hálaadással végződik.

Britten úgy komponálta meg a Noye's fludde c. darabot, hogy az Úr, Noé és a Feleség kivételével minden további szerep akár muzikális gyerekekre is bízható, sőt, a hangszeres szólamok többsége is szándékosan egyszerű (a vonósok pl. gyakran csak üres húrokat szólaltatnak meg), az ütő-szekcióban olyan különleges hangszerek is szerepet kapnak, mint pl. a csillámpapír, vagy különböző méretű konyhai bögrék. A bevezetőben, a mű közepén és végén a közönség is együtt énekelhet a szereplőkkel, feltéve, hogy ismeri a felidézett angol egyházi melódiákat.