Vendel

Kovács Géza: "A mesterművek és a mesteri borok egyaránt a szellemet szolgálják"

2012.09.01. 07:03

Programkereső

A Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója szabadidejében nemcsak borászkodik a Balaton-felvidéken, de borkóstolással kísért hangversenyeket is rendez. Kovács Gézát a Szentbékkállai Nyár történetéről, a Káli-medence hagyományairól, de a bor- és zenefogyasztás kultúrájáról is kérdeztük az egyik nyáresti koncert előtt.
Kovács Géza
Kovács Géza

- Hogyan talált egymásra az Ön életében komolyzene és bor?

- A zenéhez gyerekkoromtól fogva volt közöm, lévén édesapám kántortanítóként kereste a kenyerét. A szőlővel azonban nem alakult ki bensőséges kapcsolatom fiatalon. Szülőfalum, Tura nem annyira a borairól, mintsem inkább arról híres, hogy itt végezte Bartók első népdalgyűjtéseit. Amikor bő tíz évvel ezelőtt feleségemmel, Andreával úgy gondoltuk, hogy keresünk magunknak egy zugot valahol a Balaton-felvidéken, a véletlenek láncolata hozott ide minket a Káli-medencébe. Szentbékkállán aztán néhány óra alatt megfogott minket mindaz, ami ezt a vidéket oly különlegessé teszi.

- Elárulná, mi ez a titok?

- A Káli-medencét a Bakony déli vonulatai úgy ölelik körbe, mint a Kárpát-medencét a Kárpátok. A szentbékkállai Fekete-hegy és az Öreg-hegy szőlői nagyrészt déli orientációjúak, a talaj pedig a valamikori Pannon-tenger üledékes kőzeteiből áll össze, így a forró nyári napokon nem hűl ki napnyugta után sem, és a kövek még sokáig sugározzák a meleget a fürtökre - így aztán mediterrán jellegű borvidéknek tekinthető a terület. A helyi lakosok mindig is foglalkoztak szőlővel - egy kedves helyi barátom szokta mondani, hogy a mi pincéinknek talán minden kövét kicserélték már, de a római korban vájták őket a hegyoldalba. A rómaiakat követő avarok is nagyra becsülték a bort, olyannyira, hogy amikor a birodalmuk összeomlott, az avar vezetők egyenesen abban látták a bukás egyik okát, hogy mindenki folyamatosan részeg volt. Ettől aztán annyira megijedt az őket leigázó bolgár fejedelem, hogy egész Pannóniában kiirttatta a szőlőt. Így esett, hogy amikor honfoglaló őseink letelepedtek a Balaton-felvidéken - ekkor nevezték el a tájat a Kál nemzetségről -, elölről kellett kezdeniük mindent. Hogy sikerrel jártak, onnan tudható, hogy Szentbékkálla és Köveskál borral adózott az Árpád-házi királyok idején. A falu egyébként Szent Benedekről kapta a nevét, azokban az időkben, amikor a bencések meghonosították a Bakonyban és a Balaton-felvidéken a misebornak legalkalmasabb szőlőfajtát, a Benedek-rendiek után szürkebarátra magyarított Pinot Gris-t, avagy Pinot Grigiót.

Kovács Géza
Kovács Géza

- A borászkodás mellett azonnal belevágott a hangversenyrendezésbe is második otthonában.

- Amikor Szentbékkállára kerültünk, az egyik első utam a templomba vezetett, hogy megvizsgáljam az orgonát. Egy 1860-as években épült, egyszerű, Ország-féle hangszerre leltem, ami ráadásul elég rossz állapotban volt. Ennek ellenére már az első évben szerveztem hangversenyt, amelyre akkor még csak jó szóért, pohár borért, tál ebédért hívtam meg zenélni a barátaimat. Később feleségemmel gyűjtésbe kezdtünk, és szponzorokkal, NKA- és SZRT-támogatással, valamint magánadományok segítségével sikerült felújítanunk a hangszert. Az ünnepélyes újjászentelés alkalmával Kocsis Zoltán avatta fel az orgonát egy Kunst der Fuge-részlettel. Ennek most már hét éve. Azóta - merészet és nagyot gondolva - június végétől szeptember elejéig minden szombaton rendezünk templomi koncerteket Szentbékkállán. A hangversenysorozat törzsét a Nemzeti Filharmonikusok művészeiből alakult, de jogilag teljesen függetlenül működő Grazioso Kamarazenekar biztosítja, de rendszeresen felléptetjük a helyi erősségeket - hegyszomszédunk unokája, a győri konzervatóriumban fuvolázó Horváth Laura mellett van egy tehetséges zongorista-orgonista fiú is a faluban -, és gyakran hívunk vendégművészeket is. A kultúra egyébként mindig is jelen volt Szentbékkállán. Elég, ha csak annyit mondok, hogy 1938-ban a most is működő kultúrházba a helyi asztalosmesternek, Rác úrnak forgószínpadot kellett szerkesztenie, mert a színjátszást oly magas fokon művelték. És természetesen működött a faluban dalárda, egyházi kórus, és táncegyüttes is.

- Gondolom, azért nemcsak a gazdag hagyományok miatt sikeres a Szentbékkállai Nyár koncertsorozata...

- Engem egészen megindít, hogy ezek a - természetesen rendes belépőjegyes koncertek - mindig teltházasak. És nemcsak Szentbékkálláról jönnek az emberek, hanem a Balaton-felvidék és az északi part megannyi településéről. A templomban a legnagyobb békességben ül egymás mellett helyi traktoros, Németországból hazatelepült festőművész, Amerikából repatriált üzletember, budapesti mérnökember, veszprémi törzsközönségünk, valamint az itt nyaraló hollandok, angolok, franciák, kanadaiak. Kompromisszumokat viszont nem kötünk, tehát nem azoknak az üzleti alapon szervezett templomi koncerteknek a repertoárját kínáljuk, amellyel Budapesten vagy akár Prágában oly gyakran találkozni. Természetesen Szentbékkállán is elhangzik két-háromévente Vivaldi Négy évszakja, és nincs szezon, hogy Bach Airje ne szólaljon meg, de minden koncertünkön kap nehéz szellemi táplálékot is a közönség, és mindig hálásak az újabb és újabb szellemi kalandokért. A koncertek után pedig minden alkalommal más-más helyi gazda - jellemző rájuk, hogy bárkit meginvitálnak egy pohár borra, aki elmegy a pincéjük előtt - kedveskedik a templomból kiáramló közönségnek egy pohár borral és pogácsával. Annál szebben nem lehet demonstrálni bor és zene kapcsolatát, mint amikor a szentbékkállai nyárestéken a zenétől ittas közönség békésen elborozgat a művészekkel a gyönyörű barokk templom előtt!

Kovács Géza
Kovács Géza

- A zeneirodalomban akad néhány hasonlóan szép példa a zeneszerzők és a borok kapcsolatára is - a tavalyi évben például Liszt és a szekszárdi kadarka került reflektorfénybe.

- Az európai zenetörténet és magyar bor kapcsolata Beethovennél is egyértelműen nyomon követhető, hiszen számos alkalommal köszöni meg azokat a hordó borokat barátjának, Brunszvik Ferenc bárónak, amiket martonvásári vagy alsókorompai birtokairól küldött a nagy zeneszerzőnek Bécsbe. Schubert magyarországi kapcsolataiban is közismert a bor szerepe, és természetesen Mahler is kóstolta a magyar bort budapesti időszakában. De Brahms sem csak a Rózsavölgyi által elébe tett magyar műdalok miatt szeretett Pestre járni, közismert volt a magyar borok iránti rajongása is.

- A szentbékkállai templomi koncerteken, ahogy a komolyzenei hangversenyek döntő többségén az előadás alatt nemigen lehet hódolni a bor élvezetének - otthoni környezetben, zenehallgatás közben azonban lazább az etikett. Ön milyen bort fogyaszt legkedvesebb zeneműveihez, illetve milyen zenét választ kedvenc boraihoz?

- Ha bármilyen szellemi tevékenység mellé fogyasztott borról beszélünk, Szent Benedekhez kell visszamennünk. A rendalapító, amikor még nem volt szent, megpróbálta a barátok borfogyasztását is megregulázni - a melki kolostorban napi négy litert is megihatott egy szerzetes! - és bevezette a heminát mint mértéket, melyről azt mondta, hogy "közelebb visz Istenhez, de nem távolít el tőle". Ugyanez a mérték érvényes a zene mellé fogyasztott borra is, mindazonáltal úgy gondolom, hogy a mesterművek és a mesteri borok egyaránt a szellemet szolgálják. Ha Bach Wohltemperiertes Klavierját, vagy Brandenburgi versenyeit hallgatom, nyilvánvaló, hogy a Balaton-felvidéki fehérborok a legjobb társak. Egy Csajkovszkij-szimfónia mellé dús, testes vörösbor kívánkozik. Igaz ez bizonyos Beethoven-művekre is, a kései vonósnégyesek úgy gondolom, hogy mélytüzű, súlyos vörösborokat kívánnak. Föllelhető ilyen Szentbékkállán is, de természetesen Villányban, Szekszárd környékén lehet Magyarországon a legjobb romantikus zenékhez illő borokat találni. Ha pedig arra gondolok, hogy mondjuk Schubert D-dúr szonatinájában kísérném valamelyik hegedűs barátomat, még egy félédes bort is el tudnék képzelni, hiszen a délutáni kuglóf vagy kalács mellé a száraz borok nem illenek. Érdekes módon Bartók és a borok nem akarnak bennem összeérni - valószínűleg azért, mert tudom, hogy Bartók erős dohányos volt, de teljességgel absztinens. Igaz, Kodály sem nagyon ivott bort, de ő engedékenyebb volt a bor iránt kórusműveiben és népdalfeldolgozásaiban is.

Kovács Géza
Kovács Géza

- Az imént Villányt és Szekszárdot említette - ezek szerint sok szőlősgazdával ellentétben más vidékek nedűiből is fogyaszt?

- Hogyne! Villány és Szekszárd környéke csodálatos vörösborokat terem - ha nem Kovács Sándor szentbékkállai szőlősgazda barátom nagyszerű cabernet sauvignon-jából töltök, a pannon régió borait választom. Lassan tíz éve ért az a megtiszteltetés, hogy Egerszóláton borlovag lehettem, ott könnyű, karcsú rizlingeket és hasonló borokat kínálnak, de a legteljesebb nyitottsággal kóstolom a soproni borokat is.

- A Fidelio olvasóinak mit javasol, hol és hogyan érdemes megismerkedni a különböző borvidékekkel?

- Az elmúlt két évtizedben egyre magasabb színvonalú borfesztiválok szerveződnek Magyarország számos borvidékén - nyugodtan és bátran tudom bármelyik budapesti rendezvényt ajánlani minden olyan laikusnak, aki vonzódik a borhoz, de még nem tudja, merre orientálódjon. Ennél egy fokkal tapasztaltabbnak valók a szakképzett sommelier-ket alkalmazó bortúrák, de az interneten és nyomtatásban is sok kitűnő szakkönyv elérhető, amelyek segítségével könnyen fölfedezhetők egyénileg is az itthoni borvidékek. Szerencsére nemcsak Szentbékkállán találni olyan segítőkész borosgazdát, aki szívesen megmutatja a saját borait, és segít bevezetni az érdeklődőt a helyi borkultúrába.

Kovács Géza
Kovács Géza

- Mit gondol a mai magyar borkultúra olyan, gyakran divatnak bélyegzett jelenségeiről, mint a rozé, vagy a fröccs?

 - Amilyen diadalutat járt be a fehérborok között húsz-huszonöt évet a chardonnay, vagy amilyen diadalútra készül az elsősorban Új-Zélandi, illetve más tengerentúli termelőktől származó sauvignon blanc, úgy most a rozé jár a zenitjén. Ki bánja, ha Magyarországon is divatos? Legföljebb azt fájlalom, hogy a siller feledésbe merült, mert a hagyományos magyar borok közül ez állt a legközelebb a világszerte - teljes joggal - hódító rozéhoz. Jókai, aki maga nagy kertész és nagy borász volt, csak "kástélyos"-nak hívta ezt a budai hegyoldalakon termő szőlőből készült, a rozénál némileg testesebb, de ugyanúgy a forró nyári napok, sajtok, halak, szárnyasok kellemes kísérőjeként ismert fajtát. A fröccsnek is hasonlóan gazdag hagyománya és kultúrája van, és nem kétséges, hogy a nyári forróságban egy jó rizling- vagy rozéfröccs bármely szomjoltó itallal vetekszik. Azt javaslom, ne esküdjünk csak erre, vagy csak arra a borra, legyünk nyitottak, élvezzük ezt a hihetetlenül gazdag kultúrát, és - épp úgy, ahogy a zenetörténet remekművei esetében - mint egy hatalmas fürtből, csípjünk le belőle minél több szép szemet.

Egészségünkre!

Kovács Géza
Kovács Géza