Ilona

Próféta a saját hazájában

2012.09.11. 06:59

Programkereső

A 150 éve született Achille-Claude Debussynek sikerült a lehetetlen, saját hazájában még életében prófétának bizonyult: nagy hatású zeneszerzőnek, aki új irányt adott nem csak Franciaország zenéjének. Szintén nem csupán Magyarországon elismert művész Kocsis Zoltán és Vukán György, akik a maguk módján emlékeznek meg a francia szerzőről.

A hatvanéves Kocsis egy hatrészes előadás-sorozattal ünnepli az évfordulót, melynek első koncertjére szeptember 21-én kerül sor. Másnap az idén Kossuth-díjjal jutalmazott zongoraművész-zeneszerző, Vukán György Stéphane Belmondóval kiegészített triója teszi hozzá Debussy zenéjéhez a maga gondolatait. Debussy muzsikájához és alkotásmódjához abszolút illik ez a hagyományosnak nem mondható megemlékezésmód: a talán legnagyobb hatású francia zeneszerző maga is sajátos módon bánt a hagyományokkal. 

Claude Debussy
Claude Debussy

Debussy zenéje első hallásra olyan, mintha nem is lenne előzménye. A szerző bármihez nyúl, eredetit alkot. Ha azonban jobban odafigyelünk, kiderül, hogy több ponton is kapcsolódik az európai és Európán kívüli zenei hagyományokhoz. Közvetlen elődei közül mostanában idehaza legtöbbször Lisztet szokták emlegetni, a fiatal Debussy esetében pedig Wagner neve kerül elő, akitől ugyan később (részint zenei, részint kultúrpolitikai okokból) eltávolodott. Ha az életmű egészét nézzük, még több a visszautalás a barokkra, illetve korábbi korokra - elsősorban a francia szerzőkre -, de Bach, Mozart vagy Haydn is kedves komponistái közé tartozott. Debussy fogékony volt bármilyen zenei élményre. Az 1889-es párizsi világkiállításon hallott gamelán együttes zenéjét és annak élményét tette át zongorára 1903-ban, a Metszetek című sorozat első darabjában, a Pagodákban. Hasonlóképp reagált a kialakulóban lévő jazzre. Néhány zongoraműnek a címében is megjelenik az utalás, ám Debussy más műveiben is tetten érhető a jazzhatás. 

Kevesen ismerik Debussy kritikusi-zeneesztétai működését, holott minden zeneesztétának érdemes elolvasnia Croche úr, a műkedvelők réme című kötetét. De vajon mennyire ismerjük Debussyt, a zeneszerzőt? Szinte minden műfajában említhetünk keveset játszott műveket. Manapság talán zongorakompozíciói kerülnek műsorra leggyakrabban, ám emlékszem, amikor Pierre-Laurent Aimard 2006 februárjában a Zeneakadémián ráadásként egy Debussy-etűdöt játszott, akkor a kritikusok egymást faggatták, ki tudja, melyik Ligeti-darab hangzott el... Debussy színpadi művei közül pár éve Magyarországon is hallhattuk (végre) a Pelléas és Mélisande-ot, de hányszor tűzik műsorra a Szent Sebestyén vértanúságát? A balettek közül nagyon ritkán hallani a Jeux-t, a Khamma című tánckölteményt alighanem csak lemezről ismerhetjük. A kamarazenében is találhatunk "lyukakat": a három kései szonátából a hegedű-, illetve csellószonáta még csak-csak elhangzik itt-ott, de mi a helyzet a gyönyörűséges fuvola-brácsa-hárfa szonátával? A korai oratorikus művek közötti gyöngyszem a La Damoiselle élue - ki hallotta már élőben? És Debussy-dalokkal milyen gyakran találkozhatunk? De még a legismertebb műfajban, a zenekariban is vannak mostoha sorsúak - az Images sorozat első és harmadik darabja (a Gigues, illetve a Rondes de printemps) ilyen. 

Kocsis Zoltán
Kocsis Zoltán

Kocsis Zoltán hatrészes sorozata szisztematikusan követi végig az életművet. Sejthetjük, hogy az előadó legszívesebben a teljes oeuvre-öt elénk tárná, vázlatokkal és változatokkal egyetemben. Boulezhez hasonlóan ő is hisz abban, hogy nagy szerzőknek még a szösszenetei is többet érnek, mint a kicsik fő művei. Kocsis ugyanakkor tisztában van vele, hogy a régimódi ismeretterjesztés ideje lejárt. Ahogy fogalmaz: ma már senki sem kíváncsi arra, hogy az idős Beethoven tudta-e, mennyi ideig kell a lómájat főzni, hogy ne legyen kemény. Az efféle tényeknek vagy az olyan tárgyaknak, mint a szerző éjjeli edénye, semmi közük sincs a művekhez. Az életmű és a zene között azonban létezhetnek másfajta összefüggések: például nagy találkozások, meghatározó élmények - zeneiek és zenén kívüliek egyaránt. Kocsis Zoltán hat Debussy-előadása kronologikus és tematikus - Debussy életszakaszai is viszonylag jól tematizálhatók. Aki végigköveti a szeptemberben induló, májusban végződő sorozatot, egész biztosan többet fog tudni Debussyről, az emberről, koráról, azokról, akikkel élete során kölcsönhatásba lépett - de ennél is fontosabb, hogy e sajátos, mesélős-zongorázós, számos irodalmi és zenei illusztrációval tarkított sorozat során közelebb kerülhetünk Debussy zenéjének rejtett kincseihez is.

Vukán György sem először foglalkozik Debussyvel. Saját bevallása szerint zenei tanulmányainak kezdete óta Debussy az egyik nagy kedvenc, és nemcsak azért, mert egyes zongoraművei - például Golliwog's Cake Walk, A kis néger - konkrétan is kapcsolódnak a jazzhez. Vukán érdeklődésének homlokterében érthető módon a zongoradarabok állnak, különösen a Gyermekkuckó, de például Az elsüllyedt katedrális is megihlette már a hetvenegy éves művészt. A nyolcvanas évek végén készült is egy Debussy-Vukán-lemez, legutóbb pedig a Márványteremben adott Vukán György és egyik triója Debussy-hangversenyt. A szeptember 22-i emlékesten nem ugyanez a trió fog játszani, hanem a Creative Art Trio (Berkes Balázs bőgőzik, Balázs Elemér dobol), melyet kvartetté egészít Stéphane Belmondo trombitaművész, akivel Vukán szintén készített már lemezt húsz éves ismeretségük alatt. Vukán György azt vallja, hogy mindenhez hozzá szabad nyúlni, Debussy (vagy más klasszikus szerzők) jazzesítése azonban nem csupán annyit jelent, hogy bőgőt és dobot teszünk alá. Mindig az adott darab alapján kell rögtönözni, Debussy esetében tehát impresszionista jellegű improvizációkat, debussys harmóniákat hallhatunk majd anégy egyenrangú zenész kamarázenélése során. Vukán egyetlen együttesének sem névadója, és ez tudatos: ő nem tartja magát együttes-vezetőnek, csupán (társ-) szerzőnek. A Debussy-feldolgozások némiképp olyanok, mint kései kadenciák a francia szerző műveihez - vagyis azok továbbgondolásai. E művek Vukán saját, Debussy világához közeli darabjaival vegyítve hangzanak el, megszólal majd többek között a Last Message, Vukán egyik legszemélyesebb hangvételű darabja.

Vukán György
Vukán György

Kocsis és Vukán tehát különbözőképp ünnepli Debussy százötvenedik születésnapját, egyvalami mégis közös e két megközelítésmódban: mindketten a szó eredeti értelmében is interpretálják a francia szerző műveit, bizonyítva, mennyire személyes élmény lehet Debussy zenéje, bárhonnan közelítünk is hozzá.