Nándor

Glenn Gould 80

2012.09.25. 07:06

Programkereső

Szeptember 25-én lett volna nyolcvan éves a kanadai zongoraművész, aki a huszadik század egyik zenei óriása volt.

Glenn Gouldot, aki 1932. szeptember 25-én született Torontóban, elsősorban zongoraművészként ismerjük, de figyelemreméltó karrierje magában foglalja tudományos szintű elméleti művek és zenekritikák írását, zeneszerzést, rádióműsorok szerkesztését, TV-esszék alkotását. A zongorán kívül orgonán és csembalón is játszott, és utolsó éveiben vezényelt is. A filmrendezés és a szépirodalom terén szintén voltak tervei.

Glenn Gould
Glenn Gould

Glenn Gould zenész családba született, anyai ágon rokona volt Edward Grieg is. Három éves korára kiderült, hogy egyedülálló zenei képességekkel rendelkezik - abszolút hallása volt, és már kottát is tudott olvasni. Zongorázni édesanyja kezdte tanítani. Nyolc éves korától a torontói zeneakadémia hallgatója volt, ahol zeneelméletet, orgonát és zongorát tanult Alberto Guerrerotól. Tizenkét éves korában kitüntetéssel diplomázott. A következő évben, 1955-ben debütált Amerikában, szólózongoraestet adott Washingtonban és New Yorkban. Hagyományokat felrúgó műsora (Sweelinck, Gibbons, Bach, az időskori Beethoven, Berg és Webern darabjai), senkihez nem hasonlítható stílusa, egyéni értelmezései és különleges színpadi viselkedése azonnal bálvánnyá emelték őt. A bemutatkozását követő napon a Columbia Records lemezkiadó exkluzív szerződést kötött vele. A közös munka Gould haláláig tartott. Első felvétele, az azóta legendássá vált Bach Goldberg-variációk (1956) a kritikusok körében nagy sikert aratott, és őt a nemzetközi figyelem középponjába állította.

Az ezt követő években koncerteket adott Észak-Amerikában, 1957 és 1959 között az akkori Szovjetunióban, Nyugat-Európában, Izraelben és Londonban, mindenhol sikert és ellentmondásos érzelmeket kiváltva. Különc viselkedése (amit többen az Asperger-kór - az autizmus egyik enyhe válfaja - tüneteinek tartanak) éppúgy ráterelte a média figyelmét, mint játéka. Németországi turnéja során Gould megismerkedett Herbert von Karajannal, akivel egész életük során kölcsönösen nagyrabecsülték egymás munkáját.

1964-ben Glenn Gould visszavonult a nyilvános szerepléstől, ehelyett TV- és rádióközvetítéseken és stúdiófelvételeken keresztül tartotta kapcsolatát a közönséggel. Számtalan műsort készített a CBC-nek (Canadian Broadcasting Company), hagyományos szólóesteken keresztül talk-and-play showműsorokig. Az 1960-as és 70-es években hét különleges rádióműsort alkotott, ("rádiós dokumentumjáték kontrapunkt technikával"), melyek egyesítették a dokumentumműsor, a dráma és a zene jellegzetességeit. Bár Gould gyermekkora óta szerzett zenét, egyetlen jelentős kompozíciója az az egyetlen hosszú tételből álló Vonósnégyes (String Quartet, Op. 1).

Bach: D-dúr partita, No. 4 - részlet, km.: Glenn Gould (zongora)

Gould repertoárja éppoly egyedi volt, mint előadásmódja. Előnyben részesítette a barokk, a klasszikus, a későromantikus szerzőket és a 20. századiakat, ezek közül is az osztrák és a német nemzetiségűeket. Játszott Erzsébet-kori zenét, átiratokat, kanadai zeneszerzőket. A zongorajáték konvencióit is felrúgta, ezenkívül végig 'artikulálta' előadásait (dünnyögte, énekelte), nagy feladat elé állítva a felvételt készítő hangmérnököket. Mindazonáltal csodálták virtuóz technikáját, intellektusát, érzékét a zenei struktúrák iránt, ritmikájának dinamizmusát. Interpretációja eredeti, mélyen személyes, gyakran sokkoló hatású volt, főleg ismert művek újraértelmezésével okozott megdöbbenést.

Ötven éves korára Glenn Gould új feladat elé nézett, vezényelni kezdett. Ugyanebben az évben, 1982-ben új felvételt készített Bach Goldberg-variációiból, nem kevésbé figyelemreméltót, mint az első. Néhány nappal ötvenedik születésnapja után, sajnálatosan hamar, 1982. október 4-én elhunyt. Életművét zenei felvételein kívül több riport és portréfilm (például: Thirty-two Short Films About Glenn Gould, Glenn Gould Plays Bach, Chemins de la musique) is őrzi .