Erzsébet

Tátrai 100

2012.10.05. 15:09

Programkereső

Száz éves évfordulóját ünnepeljük a világhírű hegedűművésznek, kinek tiszteletére számos eseményt rendeznek.

Október 4-én nyílt az a centenáriumi kiállítás a Müpa Fesztivál terében, mely fényképekkel, plakátokkal, írásokkal és kritikákkal eleveníti fel a Tátrai Vonósnégyes, a Magyar Kamarazenekar és az Állami Hangversenyzenekar (ÁHZ) szegélyezte, gazdag életművet. A tárlat október 31-ig látogatható.

Október 5-én a Fészek Művészklubban este héttől beszélgetéssel egybekötött hangversenyt rendeznek, majd másnap folytatódik az ünnepi események sora. 6-án az Óbudai Társaskörben nyílik kamara kiállítás, mely szintén 31-éig várja a látogatókat.

A születésnapon, 7-én délelőtt 10-től a Raoul Wallenberg utcában emléktábla koszorúzásra kerül sor, majd 11-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Ligeti György épültében tartanak emlékkoncertet. Még aznap este 6-tól a Deák téri evangélikus templomban zenés áhítatra invitálják az érdeklődőket.

Október 14-én folytatódik az események sora, amikor a RaM Colosseum Radnóti Miklós Művelődési Központban lesz hangverseny és október 21-ig tartó kiállítás. Október 18-án az ÁHZ jogutódja, a Nemzeti Filharmonikusok emlékeznek este fél nyolctól koncert keretében a Müpában, majd 27-én a kispesti szülőháznál délután fél háromkor rendezett emléktábla avatás zárja a programok sorát.

Tátrai Vilmos (
Tátrai Vilmos (

E gazdag kínálat nem mindennapi muzsikus köré szerveződött. Tátrai Vilmos 1912. október 7-én született a kispesti Wekerlén. Felvidéki (breznóbányai) zeneszerető cipszer iparos családból származott. Édesapja mozdonyszerelőként került az Osztrák-Magyar Monarchia idején Budapestre, az egykori MÁVAG-ba.

Tátrai Vilmos hat évesen kezdett hegedülni a MÁVAG Zeneiskolában, négy hónapnyi tanulás után 1919-ben szerepelt először nyilvánosság előtt, 12 évesen került a MÁVAG Szimfonikus Zenekarba. A 20-as évek gazdasági válságában szülei nem tudták tovább gimnáziumi taníttatását biztosítani. Zenei tanulmányait a Zeneakadémián, és a Nemzeti Zenedében folytatta, miközben a Fricsay Richárd vezette 1. Honvéd gyalogezred zenekarába jelentkezett, ahol 1927-1931-ig dolgozott. Rövid időn belül az első pulthoz kerül, a negyedik évben már koncertmester volt. A zsoldoshadsereg megszüntével 1932-ben a Budapesti Hangversenyzenekarba került, majd 1936-ban az akkor alakuló Rádió Szalonzenekarba szerződött. Még ebben az évben Buenos Aires-ba hajózott, ahol a Radio Splendidben és a City Hotelben volt szalonzenekar vezető. 1937-ben hazatérve újra a Budapesti Hangversenyzenekar (BHZ) tagja, ahol 1940-ben lett koncertmester. Ebben az évben Ankarában vezetett hat hónapig ismét egy magyar szalonzenekart. 

Élete nagy csodájaként élte meg, hogy a Don kanyarba induló szerelvényről az indulás előtt leszállították, mert áthelyezést kapott a Honvéd Zenekarba. Az óvóhelyen élte meg a város ostromát. A Városházán, később a Rádiónál állandó életveszélyben vett részt a romok eltakarításában. Az újjászülető Rádió Zenekarhoz Lajtha László hívta meg koncertmesternek, a május elsejei első rádióadáson Ferencsik János vezényletével szerepelt. 1946-ban visszatért a Székesfővárosi Zenekarhoz, mely Magyar Állami Hangversenyzenekar néven működött tovább. Az időközben nemzetközi hírű együttes legendás első koncertmestere volt 1978-ig. "Tátrai  Vilmos  a  koncertmesterek koncertmestere" - írta anno a Stuttgarter Nachrichten. Több mint 3000 koncerten vett részt, száznál több lemezfelvételen működött közre, magyar és külföldi karmesterekkel egyaránt. 

A zenekar szólamvezetőiből alakította meg a Tátrai Vonósnégyest, mellyel bemutatkozó hangversenyüket 1946. október 8-án tartották Budapesten. Tagjai az alakuláskor: Tátrai Vilmos, Rényi Albert, Iványi József és Dénes Vera voltak. 1948-ban megnyerték a Budapesti Nemzetközi Bartók Versenyt és hamarosan Európa-szerte elismertté válnak. 1958-ban Kossuth-díjat kaptak. A vonósnégyes tagjai időközben változtak: a vonósnégyes csellistája Banda Ede lett 1951-től, a második hegedűs Rényi Albert halála után Szűcs Mihály (1954-1968), majd 1968-tól Várkonyi István, a brácsa szólamát pedig Iványi Józseftől Konrád György vette át 1959-től. 

A Tátrai Vonósnégyesnek bel- és külföldön összesen 2361 koncertje volt, műsoraikon 360 zenemű szerepelt. A korszak nagy európai fesztiváljainak rendszeres vendégei voltak, 74 kortárs hazai és 55 külföldi zeneművet mutattak be, illetve először játszottak el Magyarországon. Több mint 150 lemezfelvételükből rendkívül jelentősek Haydn összes vonósnégyesének és Bartók hat vonósnégyesének felvételei, melyek CD-lemezen is megjelentek. Felvételeik nagy nemzetközi visszhangot váltottak ki. 40 éves jubileumi koncertjüket 1986. november 13-án tartották a Zeneakadémián. Utolsó szereplésük Pannonhalmán 1994. január 19-én volt. 

Haydn: Erdődy kvartett, op. 76 I. t - részlet, km.: Tátrai Vonósnégyes (tagjai: Tátrai Vilmos, Konrád György, Banda Ede, Szűcs Mihály) mozgókép nélkül

1957-ben ugyancsak a Magyar Állami Hangversenyzenekar tagjaiból szervezte meg a Magyar Kamarazenekart, amelyet az első pultból irányított. Bemutatkozó koncertjüket 1957. március 17-én rendezték a Zeneakadémián, ahol minden szám után ráadást követelt a közönség. Rendre kapták a külföldi meghívásokat is és a legnagyobb elismerésben részesültek, a Salzburgi Ünnepi Játékokra is meghívták őket. Repertoárjukon a preklasszikusoktól a kortárs zeneszerzőkig, több mint 200 alkotás szerepelt. A Magyar Kamarazenekarral ötven hanglemezfelvétel készült, melyeknek egy része CD-n újra kiadásra került, pl. Corelli, Tartini, Haydn, Mozart és Bartók műveivel. Működésük során közel 600 hangversenyük volt itthon és a hárokon túl is. Utolsó nagysikerű koncertjük a harmincéves jubileumi hangverseny volt 1987-ben. 

Tátrai Vilmos a koncertezés mellett 1947-54-ig a Nemzeti Zenede, illetve a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanára volt. 1965-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanáraként, majd professzoraként dolgozott 1998-ig. 1994-től a törökbálinti Zeneiskolában is működött, alsó fokon is megosztva tudását a fiatalokkal. Oktatott nyári kurzusokon itthon (pl. Bartók Szeminárium, Kőszegi Lajtha László Zenei Tábor) és külföldön (pl. Assisi 1980-1987). Számos rangos külföldi versenyen vett részt zsűritagként (pl. Moszkvai Csajkovszkij Verseny, Londoni Flesch Verseny, Budapesti Nemzetközi Karmesterverseny). 

Számos kitüntetést kapott, többek között Kossuth-díjas (1958), érdemes (1966) és kiváló művész (1970) volt. Ezen kívül a Liszt-díj (1952, 1972), a Bartók-Pásztory-díj (1985), a Magyar Köztársaság Érdemkeresztje (1992), a Ferencsik-gyűrű (1992), a Musica Omnia Nagydíj (1993) is birtokában volt, valamint 1999-ben posztumusz megkapta a XIII. ker. díszpolgára címet is számos, egyéb nemzetközi elismerés mellett.