Kelemen, Klementina

Fischer Iván: "A zenében az őszinteség a legfontosabb"

2012.10.10. 07:14

Programkereső

Fischer Iván zeneigazgatóval a szimfóniák érési idejéről, a Mahler-kultuszról és saját zeneszerzői tevékenységéről is beszélgettünk a Budapesti Fesztiválzenekar Párizstól Varsóig tartó, őszi turnéja kapcsán.

- Szeptember folyamán meglehetősen intenzíven foglalkoztak Mahler V. szimfóniájával. A Budapesti Mahler-ünnepet követően előbb az Edinburgh-i Fesztiválon játszották, majd lemezfelvételt is készítettek belőle. Milyen tényezők befolyásolják még egy szimfónia beérését?

- Vannak gyümölcsök, melyek egészen gyorsan érnek és akadnak olyanok is, melyekhez több idő szükséges és akkor persze az időjárás körülményeit még nem is érintettük. Egy zenemű beérése egy zenekar esetében ugyanígy rengeteg tényezőtől függhet. Az V. szimfónia rendkívül komplex mű. Abban az időszakban született, amikor Mahler tulajdonképpen az egész zeneszerzői stílusát megváltoztatta és sokkal bonyolultabb felépítésű zenét kezdett el szerezni. Én ezért a lassan érő gyümölcsök közé sorolnám. Utószezonos, tipikusan szeptemberi gyümölcs, és ebből a szempontból kedvező volt számunkra, hogy több hazai és külföldi fellépésen is játszottuk, valamint lemezre is rögzítettük. Mindezek után ugyanis már érezni lehet benne azt a finom puhaságot és zamatot, amit az érett gyümölcsökben is.

Fischer Iván
Fischer Iván

- Mahler zenéjének előadása még az európai kultúrkörön belül is más-más hagyományokkal bírhat. Az V. szimfónia megszólaltatásakor érzékelhető-e különbség abból a szempontból, hogy az adott országban milyen szintű a Mahler iránti érdeklődés?

- Ha nem is számottevő, de talán azért érezhető egy kis különbség. Az a Mahler-reneszánsz ugyanis, ami az egész világot végigsöpörte bizonyos országokban előbb kezdődött, máshova pedig csak később, pár évtizedes csúszással jutott el. A hetvenes évek közepén Leonard Bernstein és a Bécsi Filharmonikusok hozták meg az első nagy áttörést, akik filmre vették a Mahler-szimfóniákat. Még a próbáikon is ott ültem a nézőtéren. Emlékszem, hogy az elején a koncerteket kicsit fanyar hangulatban fogadták, de végül hamar elérkezett az átütő siker. Ez a hullám aztán végigsöpört Nyugat-Európában, és nem is olyan nagy késéssel, talán tizenöt-húsz évvel később Magyarországra is megérkezett.

- A turné műsorában Mahler szimfóniáját Bartók Béla Magyar parasztdalok című műve és az I. hegedűverseny előzte meg. Bartók és Mahler zenéje kontrasztként vagy párhuzamként jelenik meg a koncerteken?

- Mindkettejüket eredeti és őszinte zeneszerzőnek tartom, és nem szívesen sorolnám őket a technokratább komponisták közé, akik nagyon konstruált zenét írnak. Bartók korai fázisában, kifejezetten az I. hegedűversenyben olyan lírai, vallomásszerű hangra talált rá, ami Mahler egész életművében talán az egyik legfontosabb tényező. Ez pedig a mélyről jövő őszinte tisztaság, amit a legfontosabbnak tartok a zenében. Úgy gondolom, ilyen szempontból mindenképp összehasonlítható a két szerző.

- Ön szerint a magyar művészek helyzeti előnnyel indulnak a Bartók-művek előadásakor?

- Két dolog lehet, ami Bartóknál előnyt jelenthet a magyar muzsikusok számára. Az egyik, hogy felismerik benne a folklór elemeket. Képzeljünk csak el egy ragyogóan játszó amerikai vagy kanadai hegedűst, aki gyönyörűen érzi Bartók zenéjét, de nem tudja megállapítani, hogy mi az, ami eredeti bartóki gondolat, és melyik az a rész a darabban, ami egy népdalmotívumból építkezik. Ezt a magyarok azonnal megérzik, és ez rögtön hallhatóvá is válik. A másik nagy előny az, hogy a magyar előadók a külföldi kollegáikkal szemben sokkal többet hallják és játsszák Bartókot. Ez a tudásmennyiség semmiképp sem elhanyagolható.

Fischer Iván és a  Budapesti Fesztiválzenekar
Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar

- Meglehetősen ritkán ad zeneszerzői estet, a turné harmadik állomásán, Brugge-ben mégis kivételt tett.

- Zeneszerzői tevékenységem egy különös véletlen folytán a Németalföldhöz kapcsolódik a legerősebben. Hollandiából érkeztek az első felkérések, és igazából ott kezdtem el komponálni - meg kell jegyeznem, hallatlanul későn, ötven éves korom környékén. A Brugge-i szervezők minden bizonnyal hallottak az amszterdami bemutatókról és így jöhetett az ötlet, hogy zeneszerzői estet is kérjenek tőlem. A következő ilyen alkalom egyébként Bonnban lesz. Az sincs messze ettől a vidékről, vonattal mindössze két óra Brugge-től.

- Zeneigazgatói és karmesteri tevékenysége mellett mennyi ideje marad a komponálásra?

- Sokat gondolkoztam Gustav Mahler példáján, aki a szezonban karmesterként dolgozott, és ezért a műveit leginkább a nyár folyamán írta. Ebből számomra két dolog vált világossá. Egyrészt az, hogy az évad során annyit dolgozott, hogy nem maradt ideje már a zeneszerzésre, másrészt pedig az, hogy mivel sokat és sokfélét vezényelt, ez a zeneszerzői nyelvére is nagy hatással volt. Ha a saját esetemre gondolok, ez még fokozottabban érvényes lehet. Igaz, rendkívül kevés időm jut arra, hogy otthon üljek és egy üres papír előtt merengjek, de nagyon élvezem a zeneszerzést és szeretnék egy kicsit több időt áldozni rá. A Brugge-i hangversenyen még csak nemrég mutatták be az első kis operámat, de már azon jár az eszem, hogyan lehetne ebből operaciklust készíteni. Egyelőre viszont még csak fejben tervezek, az évad csak nemrég kezdődött és még beletelik egy kis időbe, mire ismét papír elé jutok.

Az őszi turnéról készült képes összefoglalónkat a hétvégén tekintehetik meg.