Katalin

A köztársaság napja

2012.10.23. 14:05

Programkereső

Nem idegen az európai szellemtől a távoli kultúrák elnéző mosollyal kísért szemlélése. A mosoly mögött sokszor nem áll több mint néhány sztereotípia és előítélet. Persze az európai kultúrkincs részét képezik olyan alkotások is, amelyek éppen az idegen népek kultúráját állítják mércéül az európaiak mellé - és nem alaptalanul. Az első számú török nemzeti zenekart, amely a török köztársaság kikiáltásának évfordulója alkalmából lép fel Budapesten, például előbb alapították, mint a Bécsi Filharmonikusokat...

A Török Elnöki Szimfonikus Zenekar múltja szorosan összekapcsolódott az országéval, története alighanem egyedülálló. A 19. század elején az Ottomán Birodalom a töredékére zsugorodott a fénykori területéhez képest: az egykor nagyhírű hadsereg technikailag messze elmaradt az európai átlagtól, az államot működtető gépezet szinte minden alkatrészén az anyagfáradás jelei mutatkoztak. 1808-ban azonban haladó szellemű szultán, II. Mahmud került trónra; ő azzal a céllal látott munkához, hogy határozott és átfogó reformokkal megmentse a birodalmat a teljes széthullástól. Nemcsak a díszes uralkodói turbán viselésével hagyott fel, hanem 1826-ban szélnek eresztette a janicsárokat is, és nyugati minta szerint újraszervezte a hadsereget. Az átalakításnak áldozatul esett a janicsárzenekar - amely zajos, de egzotikus hangzásával többek közt Mozartot és Beethovent is megihlette egykor -, és helyette szintén nyugat-európai stílusú együttest hozott létre. Ez tekinthető a ma is működő Elnöki Zenekar elődjének.

Vásáry Tamás
Vásáry Tamás

Donizetti Isztambulban

A szultán kérésére Donizettit nevezték ki Isztambulban udvari zeneigazgatónak. Vigyázat, mert ez a Donizetti, nem az a Donizetti! A híres operakomponista, Gaetano bátyjáról van szó, akit Giuseppének hívtak, és a kor legmegbecsültebb személyiségei közé tartozott a birodalomban. Nem véletlenül, hiszen az ő nevéhez fűződik az európai zeneelmélet elterjesztése a szultáni udvarban, amelyben a II. Mahmudot követő I. Abdul-Medzsid igényeit kielégítendő az operai élet is felpezsdült. Donizetti pasa vezette az előadásokat, és tanította a fiatal muzsikusjelölteket, valamint ő alakított ki valódi szimfonikus zenekart az addig katonai arcélű együttesből. Az egymást követő szultánok továbbra is fontosnak tartották az udvari zenei együttes fenntartását, és jobbnál jobb muzsikusokat szerződtettek. A cél hosszú időn keresztül európai típusú, hagyományú és játékstílusú zenekar kifejlesztése volt. Az 1916-ban kinevezett első karmester, Zeki Üngör például a párizsi Conservatoire-on szerezte meg diplomáját, ő írta az ország himnuszát is. A hatvantagú zenekar az első világháború után egy évvel indult első külföldi turnéjára, ekkor fellépett Szófiában, Berlinben, Drezdában, Münchenben, Bécsben és Budapesten is - a bevételt minden alkalommal a Vöröskereszt javára ajánlották fel. Az európai koncerttermek közönsége pedig, amely még akkor is azt hitte, hogy a törökök csak janicsárzenét játszanak, elképedve hallgatta a zenekar Beethoven-előadásait. Az együttes létének és reprezentatív jellegének fontosságát jelzi, hogy miután az ottomán állam megszűnt, és a szultanátus, majd a kalifátus intézményrendszere felbomlott, a zenekar továbbra is fennmaradt.

Vásáry Tamás
Vásáry Tamás

Európai és nemzeti

A szultanátust a török országgyűlés 1922. november 1-jén eltörölte - e történelmi pillanat nyolcvanadik évfordulóját is ünnepli a zenekar a budapesti koncerttel. A Török Köztársaság egy évvel későbbi megalapítója és első elnöke, Kemal Atatürk a mai nevére átkeresztelt zenekar székhelyét áthelyezte Isztambulból az új fővárosba, Ankarába. Itt 1924. március 11-én történelmi jelentőségű hangversenyt adott az újonnan összehívott Nemzetgyűléssel szemközti Nemzeti Mozgófilmszínházban. Tíz évvel később az ismert zeneszerzőt, a törökök Bartókját, Ahmet Adnan Saygunt nevezték ki vezető karmesternek, a következő évben pedig Paul Hindemith javaslatára Ernst Preatoriust, aki haláláig, tíz éven át legendás muzsikusként irányította a zenekart. Ő mutatta be Ulvi Cemal Erkin Budapesten elhangzó, Köçekçe című táncrapszódiáját is 1943-ban. A zeneszerző a "Török ötök" elnevezésű csoport tagjaként, a Kemal Atatürk-féle reformmozgalom irányával megegyezően, az európai és a nemzeti zene egyesítését képviselte műveiben. Ez a törekvés az Elnöki Zenekarra is jellemző: az együttes célja az európai klasszikusok mellett a török zene megszólaltatása és megismertetése a széles nagyközönséggel, szerte a világon. Európai zenészek hosszú ideje határozzák meg fejlődésének irányát; Gotthold Lessing például 1963-ban lett zeneigazgató, de vezényelte a zenekart Paul Hindemith, Zubin Mehta, Václav Neumann, Jiří Bělohlávek és Vladimir Fedoseyev is. A török együttes elsőrangú szólistákkal adott hangversenyt, olyanokkal, mint David Ojsztrah, Leonid Kogan, Henryk Szeryng, Szvjatoszlav Richter, Pierre Fournier, Paul Tortelier, Yehudi Menuhin és Jean-Pierre Rampal. A Török Elnöki Szimfonikus Zenekart a párizsi Conservatoire-on Jean Martinon és Nadia Boulanger osztályában tanult, Pierre Boulez és Kirill Kondrasin mesterkurzusait is megjárt török dirigens, Erol Erdinç vezényli a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.