Jenő

Zenei áldozat

2012.10.25. 07:04

Programkereső

Liszt Ferenc születésnapján Bogányi Gergely három koncerttel ajándékozta meg a közönséget. Délután fél négytől, kora este hattól és végül este nyolckor Bach és Liszt műveiből játszott szubjektív válogatást.

Az Egy nap Bogányi Gergellyel című koncertfolyam valóban ajándék volt, egyfajta felajánlás és "áldozat", melyet célszerű ekként is értelmezni. A művek különösebb koncepció nélkül - értsd: valamiféle kierőszakolt struktúra látszatát kerülve - követték egymást, Bogányi meg sem próbálta a "megkomponált koncert" látszatát kelteni. Megszólaltatott egy-egy sorozatot Bach Kis prelúdiumaiból valamint a Két- és Háromszólamú invenciókból. Ő maga azt nyilatkozta, hogy a véletlenre bízza a válogatást, "ahol kinyílik a kotta, onnan kezdem el játszani a darabokat". Gyakran tűnt úgy a koncerten, hogy ez valóban így van. Egyrészt nem emlékszem arra, hogy Bogányi szólóestjein valaha is kottából játszott volna, ezen kis darabokkal most ez történt. Egyszer-egyszer, felfrissítendő az emlékezetet, hosszan nézte a kottatartóra kitett példányt, azután játszani kezdett. Majd lapozott és jött a következő darab. Persze nem úgy, ahogy a kiadványokban szerepel, az a-moll kétszólamú invenció után például nem a B-dúr jött; de olyan is volt, hogy az E-dúr után az e-moll következett...  Mintha egy koncertre "preparált" füzetből játszott volna - azaz mégiscsak lehetett valamiféle válogatási koncepció. Érdekes volt, hogy a középső koncerten miként végződött ez a Bach "mini-ciklus". Bogányi eljátszotta a g-moll háromszólamú invenciót, majd lapozott, néhány másodpercig nézte a kottát, végül felállt és meghajolt: úgy tett, mintha az utolsó pillanatban gondolta volna meg magát. Más kérdés, hogy a g-moll invenció után a g-moll fantázia Liszt-féle átirata következett, a zenei logika szempontjából tehát nagyon is érthető volt, hogy miért itt ért véget a válogatás. 

Bogányi Gergely
Bogányi Gergely

Feltűnt, hogy Bogányi inkább a moll hangnemű darabokból játszott, a tempókat - különösen az első részben - úgy választotta meg, hogy ne alakuljanak ki nagyobb kontrasztok, és a manapság divatos karakteres előadásmódtól is tartózkodott. Kizárólag a hangokra figyelt - de ez sajnos néha kevésnek bizonyult. Dinamikailag gyakran kiegyenlítetlenül játszott, meg-megszakadtak a dallamívek, a polifon szerkezet kissé töredezetté vált. Érdekes, hogy az első két koncert Liszt-darabjaiban is gyakran adós maradt a zenei szerkezet belső rajzolatainak megvilágításával. Mondhatnánk, hogy Bogányi ezen az estén elsősorban daloltatta hangszerét, de akkor miért nem derült ki a 123. Petrarca-szonettről a bel canto ihletettség? 

A valóban nagy zenei pillanatokat a Bach-átiratoknak köszönhettük. Az A-dúr prelúdium és fúga, valamint a Dór toccata és fúga Bogányi átiratában csendült fel. Teljesen világos volt az átírást és az aktuális interpretációt is meghatározó regisztrációs elképzelés. És - paradox módon - Bogányi épp az orgonaművek révén talált vissza a zongorához, sokkal felszabadultabban játszott, az előadás a színek tekintetében valósággal kivirágozott, a dinamikai szintek architektonikus felépítettségével pedig roppant hangkatedrálisok nyúltak az égbe. Bennem fel sem merült, hogy e műveket milyen jó volna meghallgatni a Müpa orgonáján. 

Úgy tűnt, hogy a műsor Liszt-programja is koncert napjáig formálódott, a tervezett Dante-szonáta helyett például a h-moll szonáta hangzott el, a Scherzo és induló helyett az E-dúr legenda. Bogányi az utóbbit (Paolai Szent Ferenc a hullámokon jár) lélegzetelállító vízióként jelenítette meg. A már említett Petrarca-szonett előadásából viszont hiányzott az egységes idea, sőt kifejezetten szétforgácsoltnak hatott. A Velence és Nápoly ciklus (Gondilera, Canzone, Tarantella) bravúrelemei jól érvényesültek, a Tarantella utolsó hangja egy kirobbanó "bravó kiáltással" forrt egybe. Az első koncert végén játszott Chopin-ráadás (Forradalmi etűd) már a szellemi kiengedés jegyeit viselte magán, de az aggodalmat (Bogányi ezen a napon fáradékonyabb?) a második koncert fényesen megcáfolta. 

Bach: Dór toccata és fúga, BWV 538, km.: Bogányi Gergely

A szünet nélkül játszott folytatás kimagasló száma a Dór toccata és fúga, valamint a Költői és vallásos harmóniák Ave Maria tétele volt. A gazdagon megrakott áldozati asztal legszebb és legőszintébb felajánlásai voltak.

Fájó szívvel ugyan, de az est harmadik koncertjét már nem vártam meg. A csúcs előtt (Esz-dúr prelúdium és fúga Bogányi négykezes átiratában, Weinen, Klagen változatok és a h-moll szonáta) kiszálltam. Kedves fórumozók, kiegészítenék ezt a beszámolót?