Cecília

Jurij Szimonov: "Úgy vezényelek, ahogy azt a legigazabbnak tartom"

2012.11.03. 07:07

Programkereső

A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara az orosz karmester vezényletével ad Glazunov és Rimszkij-Korszakov műveiből álló koncertet november 5-én. A dirigenssel az előadás kapcsán készítettünk interjút.

- Minden évben karmesterkurzust tart Magyarországon, és immár harminc éve gyakori vendégkarmestere a Magyar Állami Operaháznak is. Miért kötődik ilyen mélyen a budapesti Operaházhoz és a magyar karmesterképzéshez?

- Európa összes fővárosa közül Budapest a kedvencem, legalább annyi időt töltök itt, mint Moszkvában. Először 1971-ben, a Nagyszínház társulatával jártam itt, és ezt a szereplést hamarosan számos meghívás követte a Magyar Állami Operaháztól, valamint a Ferencsik János által vezetett Állami Hangversenyzenekartól is. 1970 és 1980 között a magyar zenei szférának számos olyan képviselője volt, aki élete értelmének tartotta szakmája művelését. Hálás vagyok a sorsnak, amiért megadatott nekem, hogy ilyen zenészekkel dolgozhattam. Velük együttműködve mohón kezdtem felfedezni Wagner operáinak Magyarországon oly frissen megmaradt megszólaltatási tradícióit, ráadásul az Operaház falai között közel érezhettem magam Gustav Mahler és Otto Klemperer karmesteri szellemiségéhez. Élvezettel vezényeltem minden Wagner-operát, amelyet az Operaház színre vitt, ugyanakkor szinte minden magyar zenekarnál rendszeresen megfordultam vendégkarmesterként. Arra különösen büszke vagyok, hogy a Miskolcon és Budapesten tartott mesterkurzusaimon több mint száz fiatal karmester fordult meg a világ különböző országaiból. Közülük több mint húsz magyar volt - a teljesség igénye nélkül például Hamar Zsolt, Héja Domonkos, Meskó Ilona, Rácz Márton, Somos Csaba -, akik közül néhány ma igen jelentős szerepet tölt be a magyar karmesterszakmában.

Jurij Szimonov
Jurij Szimonov

- Soron következő budapesti koncertjén Rimszkij-Korszakov Seherezádéján kívül két Glazunov-művet is vezényel. Mi motiválta a darabok választásában, van-e esetleg különleges kötődése az alkotásokhoz?

- Főleg Nyugaton terjedt el az a nézet, hogy orosz zenészek csak orosz zene előadására valók, amely természetesen egy balga tévhit. Egy igazi művész képes túllépni hazájának jellegzetes zenei tradícióin, jegybevételi statisztikákkal viszont nehéz szembeszállni, így marad a koncepcionális megoldás: orosz karmester, orosz repertoár. Ha már így alakult, akkor az örökzöld sláger Seherezádé mellé Magyarországon kevésbé ismert és játszott műveket választottam. Alexander Glazunov zeneszerzőként is, személyiségként is feltűnő jelensége volt az akkori orosz zenei életnek. Rendkívüli műveltségű emberként legendás igazgatója volt a Szentpétervári Konzervatóriumnak, s talán kevésbé köztudott, hogy Rimszkij-Korszakovval együtt ő fejezte be Muszorgszkij több művét is. Minden zeneszerzőnek megvan az a területe, amelyben tehetsége legjobban tud kibontakozni. Alexander Glazunovot az orosz Brucknernek nevezném: romantikus lélek, a természet szépségének megszólaltatója és a dicső múlt poétája. A Raymonda-balettzene részleteinek választásával szeretném felkelteni a számomra oly nagyra tartott magyar balettkar érdeklődését, a hegedűverseny pedig egyszerűen gyönyörűsége miatt nyert helyet a programban, Alexander Rozsgyesztvenszkij előadásában. Vele nem először dolgozunk együtt: a Moszkvai Filharmonikusokkal közös zenekari turnéink alkalmával volt szerencsénk már találkozni Olaszországban és Japánban is. Alexander kitűnő zenész és elbűvölő ember, s nem utolsósorban remekül adja elő Glazunovnak ezt a briliáns virtuozitású opuszát.

- Galina Visnyevszkaja, az ismert operaénekesnő visszaemlékezéseiben azt írja, hogy az orosz operarepertoárt odahaza a szovjet éra alatt meggyökeresedett s külföldön visszatetszőnek ható tradíciók miatt másképpen kell előadni Nyugaton. Mi erről a véleménye, s érvényes-e mindez a zenekari művekre is?

- Az előadóművész - legyen az karmester, ének- vagy zongoraművész - legnagyobb erénye a zenei anyag legőszintébb, legtisztább megérintése. Én mindig úgy vezénylem az adott művet, ahogy abban a pillanatban a legigazabbnak tartom. Hozzám az az előadótípus áll legközelebb, aki folyton törekszik szakmai tudásának tökéletesítésére, akinek a korral csak érik és mélyül a művészete. Mesteri fogásai egyre kifinomultabbá és a külső szemlélő számára egyre egyszerűbbé válnak. Számára nem létszükséglet a publikum kielégítése, mert ha egy ország közönségének ízlése befolyásolja az adott előadónak a műhöz való hozzáállását, akkor én nem tartom méltónak azt az előadót a művész titulus viselésére. Az igazi, nagy művész a kultúra Grál-lovagjaként annak hirdetője kell, hogy legyen.

Wagner: Lohengrin - részlet (2004), km.: Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara, km.: Marton Éva (Ortrud), Kiss B. Attila (Lohengrin), Sümegi Eszter (Elsa), vez.: Jurij Szimonov

- Folyamatosan dolgozik, jelenleg is turnézik. Milyen tervei vannak a jövőre nézve?

- 1998 óta vagyok zenei igazgatója és főkarmestere a Moszkvai Filharmónia Zenekarának. Életemnek ebben a szakaszában a velük folytatott munkát tartom a legfontosabbnak. Sok nehézséget éltünk át együtt, s most az együttes újjáépítése a cél. Az álmom az, hogy olyan zenekart teremtsek, amelyen belül a karmesterrel való együttzenélés lehetősége természetes törekvésévé válik a legtöbb zenésznek. Egy ilyen zenekari közösség megteremtése nehéz feladat, és a mai gazdasági helyzetben talán kivitelezhetetlen is. Habár alkotni és magas szinten művelni a szakmánkat sohasem volt könnyű, mégis minde áldott nap újra nekikezdünk, és néha sikerül is.